nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Gázos ösztönzés

2009.02.16. 12:54 petepeter

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium előzetes számítása szerint az idén 1 millió 351 ezer háztartásnak 82,8 milliárd, vagyis jogosult családonként átlagosan 61 ezer forintot fognak kifizetni gázártámogatás címén. A jogosultság jövedelemfüggő, ezért a családonként kiutalt összeg nagyon szóródik, a fenti számok mégis sokat elárulnak a program jelentőségéről.

Még a Medgyessy-kormány idejére eső bevezetése óta a konstrukció sokat „javult”, amin azt kell érteni, hogy egy elképesztően drága és mérhetetlenül pazarló programból mára – mindenekelőtt a költségvetési pénzhiány egyre fokozódó szorításában – egy arányaiban jóval kevesebbe kerülő, de nem kevésbé irracionális rendszer maradt.
 
A földgáz ára és a lakossági felhasználók kompenzálása a politikai demagógia hálójában vergődő közpolitika egyik állatorvosi lova Magyarországon. Ami e tudomány szakácskönyvében „Soha ne tedd” címszó alatt kétszer pirossal aláhúzva szerepel, azt mi már mind kipróbáltuk, és – láss csodát – az történt, amit a szakácskönyv előre megjósolt.
 
Az csak a hab a tortán, hogy a mára már kifejezetten az alacsonyabb jövedelmű, szegényebb rétegek megsegítésének zászlaját lobogtató program jogosultjainak többsége budapesti lakos. Az ország azon elhagyatott részein, ahol igazán nagy a szegénység, ott nincs gáz, és így támogatás sincs. Oda nem lehet családonként csak úgy odadobni évi hatvanezret. De az adót, azt azért tessék rendesen befizetni. A családokat a megfizethetetlen fűtési költségek rémétől megóvó politikus azzal sem törődött, hogy a szegénység elleni harc nevében meghozott intézkedései a gázfűtés fenntartására és a gázfelhasználás fokozására ösztönöznek. Persze tudjuk, hogy a gázfűtés hálózatos jellege miatt e termék keresleti rugalmassága rövid távon alacsony (a politikus ezt úgy mondaná, hogy a családoknak nincs pénzük arra, hogy más fűtési megoldást találjanak), hosszú távon azonban minden értelmesen helyettesíthető. Amíg a rendszer marad, addig az újonnan épített lakások esetében is szinte biztosan marad a gáz, pedig ott még lehetne választani. Mi több, annyi pénzből, amennyit bevezetése óta a kormány gázártámogatásra költött, lassan egy atomerőművet (zöldeknek: biogázüzemek egész garmadáját) lehetett volna építeni.
 
Mindezt eddig is tudtuk. A vicces az egészben az, hogy az év fordulóján egy nagyon aggasztó gázkrízist éltünk át, amelynek hetei alatt másról sem szólt a közbeszéd, mint arról, hogy Magyarország milyen különlegesen kiszolgáltatott az orosz gázcső esetleges eldugulásának, merthogy arányait tekintve sokkal elterjedtebb a gázfűtés, mint máshol. És senki sem sikoltozott, amikor a fontos emberek azt latolgatták a riporterek mikrofonja fölött, hogy milyen ösztönzőkkel kellene hozzásegíteni az embereket ahhoz, hogy letérjenek a gázról. Vagyis arról a fűtési módról, amit nem utolsó sorban azért alkalmaznak, mert a támogatási politika erre ösztönzi őket.
 
A gázválság elmúlt, a rémület lecsengett, ma már megint csak azok a szakértők
kiáltják a pusztába szavaikat a gázfüggőségről, akik hosszú évek óta ezt teszik. A politikusok viszont megnyugtatják potenciális választóikat, hogy a kompenzációval az idén is minden rendben lesz, fogyasszanak csak nyugodtan ugyanannyi gázt, mint tavaly.
 
Nekem volna egy javaslatom. A támogatási igények elbírálása lassan befejeződik, ma már nagyjából mindenki tudja, hogy mennyi pénzre számíthat. Küldjön a Szociális Minisztérium minden egyes kuncsaftnak egy levelet azzal az ajánlattal, hogy a kalkulált összeg felét megkapja készpénzben, és arra költi, amire akarja, de a fogyasztott gázért teljes árat kell fizetnie. Nem volna persze kötelező elfogadni az ajánlatot, de fogadjunk, hogy a megkérdezettek zöme önként és dalolva igent mondana.
 
Miután a kormányzat korábban a gáz fogyasztói árát a beszerzési költségnél jóval lassabban emelte, az import árának ez évre várható zuhanása is csak korlátozottan lesz érvényesíthető, ám az év végére, a következő fűtési szezonra már mi is részesülünk belőle. Lévén semmi jele annak, hogy a kőolaj világpiaci ára a középtávú jövőben ismét elszáll – az orosz gáz ára késéssel ezt követi – a csökkenés még egy darabig folytatódik is.      
 
Ha bizalmasan azt is megsúgjuk a klienseknek, hogy emiatt idővel a gázszámlájuk a teljes ár mellett is kisebb lehet mint ma, akkor mind tülekedni fognak aláírni a szerződést. Úgy fogunk megspórolni 40 milliárdot a gázártámogatáson, hogy az ügyfelek boldogabbak lesznek, mint valaha, közben jobban figyelnek a gázfelhasználásukra, és jobban megfontolják a hosszabb távú áttérést más fűtési módokra.
 
Ilyen szűkös, bevételhiányos időkben ezer helye volna ennek a költségvetési megtakarításnak, s talán a minisztérium sem sajnálna tőlem egy százaléknyi sikerdíjat az ötletért.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr31946355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

horvathar 2009.02.16. 20:16:52

Nem értem, hogy akar meggazdagodni a szerző az ötletből. Miért elégednének meg a támogatott háztartások utólag a fele pénzzel?
Vagy az ajánlat bonyolultabb?

antal.daniel · http://antaldaniel.blog.hu/ 2009.02.18. 13:28:52

Teljesen elképesztőnek tartom, hogy miközben a magyar gazdaság kb. kéthavi exportbevételét költjük gáz- és olajszámlára, anyagilag ösztönözzük az embereket a fogyasztásra.

Ugyanilyen jó ajánlatnak tartanám, ha a háztartások kapnának egy ajánlatot, hogy megkapják tíz évre előre ezt az összeget, ha energia-tanusítvánnyal igazoltan csökkentik a lakásuk gázszükségletét 30 százalékkal. Az ilyen beruházásokat nagyobb részben az EU segélyéből, esetleg a német szénsegélyből lehetne finanszírozni, vagyis a nemzeti költségvetésnek ezt az ostoba tételét gyorsan ki lehetne váltani.

A negyvenezer forint arra kevés, hogy valaki olyan beruházást hajtson végre, amivel csökkentheti a fogyasztását, de ahhoz nagyon sok, hogy azt támogassuk, hogy az illető rendeljen drágán még több gázt.

reveszandi 2009.03.08. 21:23:39

Miért állna érdekemben más fűtési módra átállni, ha ennek használatáért pénzt kapok, ráadásul olcsóbban jutok hozzá, mint mondjuk a szénhez, vagy fához?

Persze az igaz, hogy akár hogyan is alakul a gáz ára, a támogatott fele pénzzel be kell, hogy érje.. a fogyasztás talán úgy csökken, hogy a készpénzben felvett támogatást nem gázszámlára költi. Ekkor persze kikapcsolják a fogyasztót, és kevesebb lesz a támogatásra szoruló is, és a gázfogyasztás is..
süti beállítások módosítása