A Szociális és Munkaügyi Minisztérium előzetes számítása szerint az idén 1 millió 351 ezer háztartásnak 82,8 milliárd, vagyis jogosult családonként átlagosan 61 ezer forintot fognak kifizetni gázártámogatás címén. A jogosultság jövedelemfüggő, ezért a családonként kiutalt összeg nagyon szóródik, a fenti számok mégis sokat elárulnak a program jelentőségéről.
Még a Medgyessy-kormány idejére eső bevezetése óta a konstrukció sokat „javult”, amin azt kell érteni, hogy egy elképesztően drága és mérhetetlenül pazarló programból mára – mindenekelőtt a költségvetési pénzhiány egyre fokozódó szorításában – egy arányaiban jóval kevesebbe kerülő, de nem kevésbé irracionális rendszer maradt.
A földgáz ára és a lakossági felhasználók kompenzálása a politikai demagógia hálójában vergődő közpolitika egyik állatorvosi lova Magyarországon. Ami e tudomány szakácskönyvében „Soha ne tedd” címszó alatt kétszer pirossal aláhúzva szerepel, azt mi már mind kipróbáltuk, és – láss csodát – az történt, amit a szakácskönyv előre megjósolt.
Az csak a hab a tortán, hogy a mára már kifejezetten az alacsonyabb jövedelmű, szegényebb rétegek megsegítésének zászlaját lobogtató program jogosultjainak többsége budapesti lakos. Az ország azon elhagyatott részein, ahol igazán nagy a szegénység, ott nincs gáz, és így támogatás sincs. Oda nem lehet családonként csak úgy odadobni évi hatvanezret. De az adót, azt azért tessék rendesen befizetni. A családokat a megfizethetetlen fűtési költségek rémétől megóvó politikus azzal sem törődött, hogy a szegénység elleni harc nevében meghozott intézkedései a gázfűtés fenntartására és a gázfelhasználás fokozására ösztönöznek. Persze tudjuk, hogy a gázfűtés hálózatos jellege miatt e termék keresleti rugalmassága rövid távon alacsony (a politikus ezt úgy mondaná, hogy a családoknak nincs pénzük arra, hogy más fűtési megoldást találjanak), hosszú távon azonban minden értelmesen helyettesíthető. Amíg a rendszer marad, addig az újonnan épített lakások esetében is szinte biztosan marad a gáz, pedig ott még lehetne választani. Mi több, annyi pénzből, amennyit bevezetése óta a kormány gázártámogatásra költött, lassan egy atomerőművet (zöldeknek: biogázüzemek egész garmadáját) lehetett volna építeni.
Mindezt eddig is tudtuk. A vicces az egészben az, hogy az év fordulóján egy nagyon aggasztó gázkrízist éltünk át, amelynek hetei alatt másról sem szólt a közbeszéd, mint arról, hogy Magyarország milyen különlegesen kiszolgáltatott az orosz gázcső esetleges eldugulásának, merthogy arányait tekintve sokkal elterjedtebb a gázfűtés, mint máshol. És senki sem sikoltozott, amikor a fontos emberek azt latolgatták a riporterek mikrofonja fölött, hogy milyen ösztönzőkkel kellene hozzásegíteni az embereket ahhoz, hogy letérjenek a gázról. Vagyis arról a fűtési módról, amit nem utolsó sorban azért alkalmaznak, mert a támogatási politika erre ösztönzi őket.
A gázválság elmúlt, a rémület lecsengett, ma már megint csak azok a szakértők
kiáltják a pusztába szavaikat a gázfüggőségről, akik hosszú évek óta ezt teszik. A politikusok viszont megnyugtatják potenciális választóikat, hogy a kompenzációval az idén is minden rendben lesz, fogyasszanak csak nyugodtan ugyanannyi gázt, mint tavaly.
Nekem volna egy javaslatom. A támogatási igények elbírálása lassan befejeződik, ma már nagyjából mindenki tudja, hogy mennyi pénzre számíthat. Küldjön a Szociális Minisztérium minden egyes kuncsaftnak egy levelet azzal az ajánlattal, hogy a kalkulált összeg felét megkapja készpénzben, és arra költi, amire akarja, de a fogyasztott gázért teljes árat kell fizetnie. Nem volna persze kötelező elfogadni az ajánlatot, de fogadjunk, hogy a megkérdezettek zöme önként és dalolva igent mondana.
Miután a kormányzat korábban a gáz fogyasztói árát a beszerzési költségnél jóval lassabban emelte, az import árának ez évre várható zuhanása is csak korlátozottan lesz érvényesíthető, ám az év végére, a következő fűtési szezonra már mi is részesülünk belőle. Lévén semmi jele annak, hogy a kőolaj világpiaci ára a középtávú jövőben ismét elszáll – az orosz gáz ára késéssel ezt követi – a csökkenés még egy darabig folytatódik is.
Ha bizalmasan azt is megsúgjuk a klienseknek, hogy emiatt idővel a gázszámlájuk a teljes ár mellett is kisebb lehet mint ma, akkor mind tülekedni fognak aláírni a szerződést. Úgy fogunk megspórolni 40 milliárdot a gázártámogatáson, hogy az ügyfelek boldogabbak lesznek, mint valaha, közben jobban figyelnek a gázfelhasználásukra, és jobban megfontolják a hosszabb távú áttérést más fűtési módokra.
Ilyen szűkös, bevételhiányos időkben ezer helye volna ennek a költségvetési megtakarításnak, s talán a minisztérium sem sajnálna tőlem egy százaléknyi sikerdíjat az ötletért.
