nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

De miből fogjuk mindezt visszafizetni?

2009.03.07. 10:22 petepeter

A jó magyarok utálják az adósságot. A kormányok által felhalmozott államadósságot kifejezetten, erről hajlamosak úgy gondolkodni, mint amihez semmi közük, de legalábbis az volna az igazságos, ha nem volna. A régi rendszerből örököltet azért utálják, mert azt a kommunisták maguknak vették fel, az azóta keletkezetteket meg…. jórészt ugyanezért. De azt is utálják, amit lakásra meg LCD tévére maguk mint lakosság vettek fel, mert az is csak az erőszakos bankok miatt van. Sokan osztják azt is, hogy az adósság minden gazdasági baj végső okozója, és hogy ha nem volna adósság, akkor már a Kánaán küszöbén állnánk.

 
Az adósságot ugyan utáló, de a pénzügyi kérdések iránt nem érdeklődő honfitársaink jó részének talán nem nyilvánvaló, hogy a nemzetközi intézményektől (Európai Unió, IMF, Világbank) válságkezelésre eddig felvett és a tervek szerint hasonló nagyságrendben felveendő irtózatos összegű hitelek miért is segítenének olyan bajokon, amit – szerintük – az eddigi magas adósságszint okozott. Miből fogjuk kifizetni ezeket az újabb hiteleket, ha már az eddigiekkel is problémáink voltak?
 
Szerencsére erre az utóbbi kérdésre úgy is adható válasz, hogy közben nem kell firtatni, vajon tényleg az adósság magas szintje-e a gazdasági problémák gyökere. A fenti intézményektől felvett hitelek, legalábbis ha arra fordítjuk, amire adják őket, nem növelik sem a nemzet, sem az állam adósságát. A mostani pénzügyi válság markáns vonása a hitelcsatorna eldugulása, és a forrásokkal rendelkezők kockázatkerülésének példátlan megnövekedése. Így azok a most kockázatosnak minősített felhasználók (vállalatok vagy akár Magyarország kormánya), akik szokásos gazdálkodásukhoz külső forrásokat vesznek igénybe, egyáltalán nem vagy csak megfizethetetlen áron jutnak forráshoz. Aki a lejáró hiteleit nem tudja megújítani, az becsődöl. Az intézményektől a csőd elkerülésére felvett hitelek nem az adósságállományt növelik, hanem kiváltják a lejáró hiteleket, amiknek megújítására piaci forrás nincsen. Ha nem volna válság, akkor is ugyanennyi (vagy több) külföldi hitelt vennénk fel, most ezzel az akcióval a piaci hitelek aránya csökken, a nem piacról felvetteké növekszik.
 
Szemben a vállalati szférával és a feltörekvő országok kormányaival, a gazdag országok kormányai olcsóbban jutnak hitelhez, mint bármikor. Éppen azért, mert a hisztérikus kockázatkerülés miatt a befektetők az ő állampapírjaik felé fordultak. A német, angol vagy amerikai kincstár 1-2 százalékos kamatra tud középtávon is hitelt felvenni. Ha tehát a gazdag országok kormányai a piacok által nekik olcsón felkínált hitelt felveszik, és továbbadják azoknak, akiktől a hitelpiac ezt most megtagadja, akkor semmi mást nem tesznek, mint hogy az átmenetileg bedugult pénzügyi közvetítő csatornák helyébe lépve elősegítik a források áramoltatását a felhasználók felé. Ha a segélycsomag eléri célját, akkor a válság elmúltával a hazánkhoz hasonló országok számára ismét megnyílnak a magánfinanszírozás csatornái, és az új, piaci hiteleikkel visszafizethetik a nem piaci kölcsöneiket.
 
Miből fogjuk visszafizetni az IMF-hitelt? Az egyszerű válasz az, hogy a pénzügyi piacokról felvett hitelekből, amikor majd újra a rendelkezésünkre állnak. Ez egyben biztos jele lesz a dolgok rendeződésének, és akkor majd megint érdemes lesz elgondolkodni azon, hogy akarjuk-e csökkenteni az adósságot. Ez utóbbi ugyanis egészen más kérdés, mint a mai segélycsomagok igénybevétele.
 
(Ez az írás megjelent a Magyar Narancs 2009/10. számában)

 


8 komment

Címkék: magyar válság adósság imf hitel

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr35986870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jancsika1234 2009.03.07. 21:50:59

ez jól hangzik, de két dolog jutott eszembe: ha a sok kölcsönadó megtudja, hogy a gazdag országok a rossz gazdaságoknak adnak kölcsön, nem fogják megvonni a bizalmat?
illetve ha a gazdag országoknak valamiért jó kölcsönt adni, akkor mások miért nem adnak mégis?

petepeter 2009.03.08. 08:12:08

@morph: Állami kölcsönt úgy jó szerezni, hogy ez ne riassza a magánhitelezőket. A fizetési mérleg válságok történetében van példa erre is, arra is. Volt olyan, hogy megnyugtatta a rémült befektetőket és a válság elmúlt, de olyan is, hogy a vég kezdeteként értékelték és minden összeomlott.
Az, hogy "rossz gazdaság" az egy kicsit sommás, TV híradóba való minősítés, elemzésre nem alkalmas. A junk bond is bond, sőt jó bond, csak sokkal kockázatosabb mint a többi.
Nem egyszerűen gazdag országoktól, hanem a kormányaiktól kéne kölcsönt szerezni akkor, ha a piaci csatornák most éppen nem működnek.Az, hogy miért jó nekik, ha adnak, az eléggé nyílvánvaló, de számos szempontjuk elhet a tartózkodásra is. A legfontosabb talán a moral hazard-tól való félelem. A valutaunió egész történelmét végigkíséri az a törekvés, hogy el lehessen kerülni azt, hogy egyes országok a többiekkel finanszíroztassák szabados költségvetési politikájukat. Egy általános segélycsomagnak valóban volna olyan üzenete a keleti országok felé, hogy nem kell annyira komolyan venni a költségvetési fegyelmet, mert a bajban úgyis segítenek. A másik inkább politikai, válság idején (meg máskor is) a gazdag országok lakossága is hajlamos a demagógiára és az önzésre. A kormányoknak nehéz a saját lakoságuk torkán lenyomni azt, hogy miért a keleti országok megtámogatására fordítják a lét, miért nem a saját ország problémáira.

Rorgosh 2009.03.08. 18:15:11

Az a baj, hogy ez továbbra sem válaszolja meg a kérdést:: miből és hogyan fogjuk rendezni az államadósságot?

Ugyanis a jelenlegi válságban is az tette az országot ennyire rendkívüli módon érzékennyé. Hiszen egy 20-30 gdp %-os államadósságról egyetlen befektető sem gondolta volna, hogy kockázatot jelent kölcsönt nyújtani az országnak. 60% felett viszont aggódnak, hiszen még 5%-os hozam mellett is ez évi 3% + gdp kamatteher, amit válság idején nehezebb kigazdálkodni.

Márpedig az államnak nem jó épp válság idején fizetési problémákkal küszködnie. Ugyanis akármennyire nem is hiszek az állami beavatkozásban, azonban az válság idején - természetesen a józan paraszti ész korlátain belül - szükséges.

Azonban ha fizetési problémák vannak, akkor a kormányzati munka is kapkodó, kevésbé átgondolt lesz. Hiszen ugyanaz a közigazgatási állomány egyik nap az államcsőd elkerülésén, a másik nap a lakáshitel csőd elkerülésén dolgozik...

egygondolat 2009.03.08. 22:09:58

@petepeter: errol a videorol, a benne elhangzottakrol mi a velemenyed: index.hu/video/2009/03/07/kamatemeles_kell/ ?

petepeter 2009.03.08. 23:00:32

@egygondolat: Vicces amikor valaki szidja a pánikot miközben kelti. Persze, a helyzet rossz, és még az is lehet, hogy a bank majd kamatot emel. Azt már sok helyen elmondtam, hogy a hosszú távú reformlélpésekel nem lehet röid távú tőkemnmenekülést kezelni. különösen akkor, ha az egész környékről menekül. Azon lovagolni, hogy máshol csak ötven százalékkal esik, nálunk meg ötvenöttel, és ez a velejéig rossz gazdaságpolitika következménye, az még akkor is marhaság, ha a gazdaságpolitika tényleg velejéig rossz volt.Ha holnaptól senki nem mehet nyugdíjba akkor is eltart vagy egy évig, amíg ez az államháztartási kiadásokon meglátszik. Nehéz elképzelni, hogy az ilyesmik törvénybe iktatásától mindenki azonnal forintot kezd vásárolni. Pedig most erre volna szükség.
A bizalom az egy nagyon jó szó, de megmérte már valaki, hogy egészen pontosan hogyan nő a bizalom a legkülönbözőbb kormnyzati intézkedések hatására, és hány fok bizalomnál fog valaki forintot vásárolni ?
Az MNB holnapra gyakorlatilag intervenviót ígért, ilyesmivel ki lehet húzni, és akár a pánik múltával javulhat a helyzet.

VIII. Nagyapó 2009.03.09. 00:09:09

"Azon lovagolni, hogy máshol csak ötven százalékkal esik, nálunk meg ötvenöttel, és ez a velejéig rossz gazdaságpolitika következménye, az még akkor is marhaság, ha a gazdaságpolitika tényleg velejéig rossz volt."

Vállalatoknál azt szokták mondani, hogy épp a válságok idején mutatkozik meg igazán, melyik működött jól, és melyik rosszul (aminek következtében úgymond megtisztul a piac)

Továbbra sem értem: miért lenne ez másképp az országok esetében (még ha az állam megszűnése nem is nagyon szokott előfordulni)?

VIII. Nagyapó 2009.03.09. 00:23:54

(Persze a vállalatok esetében sem arról van szó, hogy nem bukik mindenki hatalmasakat - csak hogy aki jól csinálta, nem roppan bele.)
süti beállítások módosítása