nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

A társadalom áldozatai?

2009.03.28. 12:18 eltecon

Az ún. legősibb mesterség művelőire - talán romantikus irodalmi emlékeink, talán a középosztály reflexszerű bűntudata miatt - hajlamosak vagyunk szánalommal tekinteni. Önök is elkövették már azt a hibát, hogy szociálisan igen érzékeny körökben szóbahozták az utcalányok egyéb lehetőségeit? Esetleg érveltek már úgy, hogy ők is megannyi nehéz út közül választanak? Ha igen, akkor menthetetlenül közgazdászként gondolkodnak, és pontosan tudják, mi következik ilyenkor. Ha nem, akkor megsúgjuk, mi történik: alig tudnak elugrani a felbőszült társadalomkritikusok és női jogvédők tömege elől, akik csupa Szonya Marmeladovát vizionálnak, a társadalom áldozataiért lamentálnak, és a striciket egyenesen az ördögnek tartják. Most kaptunk némi sovány ellenmuníciót a kezünkbe: valaki ugyanis felmérte őket. A lényeget szó szerint idézve ezt kapta:

Chicago streetwalkers earn $25 to $30 an hour, four times what they'd get in other jobs available to them. Venkatesh has also tried to assess the value of having a pimp versus self-managing, which he calls "a classic business school, industrial organization question." Prostitutes who work with pimps, it turns out, appear to earn more and get arrested less frequently.

Azon vádakkal szemben, miszerint az empíria csak a látszat, a felszín, és másra sem jó, minthogy elrejtse a valóságot, nos, velük szemben továbbra sem segíthetünk.


3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr511031012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rorgosh 2009.03.29. 10:52:54

Ha a józan paraszti ész közgazdász gondolkodás...

Mindig azt szoktam mondani, hogy (eltekintve a valóban emberkereskedők hálójába esettektől) egyikük mögött sem állt senki egy pisztollyal, hogy kényszerítse őket....

Mást hibáztatni azért, amit ők maguk választottak...

Mondjuk ez a baj ezzel az országgal: senki sem akar felelősséget vállalni sajtát döntéseiért....

Tóth András MTA PTI 2009.03.29. 12:17:34

Csak azt kell hozzá tenni, hogy a magasabb orabér valószinüleg tartalmazza a veszélyességi pótlékot is.
nol.hu/ajanlo/lap-20090328-20090328-13

perro morado 2009.03.29. 15:15:37

1. Az nem meglepo, hogy egy prostitualt (is) a szamara elerheto lehetosegek kozul a legjobbat valasztotta. Az empirikus mondanivalo itt az, hogy a vizsgalt kronyezetben a valasztas nem ehenhalas vs. prostitucio, hanem McDonalds-os munka vs. prostitucio. Az valasztja az utobbit, aki ugy iteli meg, hogy a negyszeres extra jovedelem kompenzalja ot az ezzel jaro fizikai vagy lelki megterhelesert es kockazatokert.

2. Az is kovetkezik, hogy ha a prostituciot tarsadalmilag nem kivanatos jelensegkent iteljuk meg, es vissza kivanjuk szoritani, akkor annak a legjobb modja az, hogy kibovitjuk a tarsadalom alsobb retegeinek a valasztasi lehetosegeit, pl. az iskolaztatas, szakkepzes, stb osztonzesevel. Az itteni empirikus eredmenyek azonban azt sugalljak, hogy a prostitucio eltuntetesehez *nagyon* meg kellene novelni a choice set-et. A masik problema, hogy ha pl. Chicagoban egy nagyon ambiciozus iskolaztatasi program reven lecsokkenne a prostituciot valasztok szama, akkor helyuket elfoglalnak egy mas, meg kevesebb valasztast engedo kornyezetbol erkezok (pl. ruralis Mexiko).

3. Mint Rorgosh emliti, azert konnyen elofordulhat, hogy a prostitucio nem valasztas, hanem eroszakkal valo rakenyszerites. Ebben az esetben az elobbi ket pont ertelmet veszti. Errol nem esik szo. (Lehet, hogy Chicagoban ez kisebb problema, de mas teruleteken sulyosabb lehet a helyzet.)
süti beállítások módosítása