nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Ki a felelős a válságért ?

2009.05.03. 07:29 petepeter

Nem, nem a mienkért. Saját válságaink okozójáról majd minden honfitársunknak olyan határozott véleménye van, hogy csak a bajt hoznám a fejemre, ha erről értekeznék.
A világgazdasági válságért ki a felelős? A világ többi országával együtt súlyos reálgazdasági következményeit szenvedjük el egy olyan pénzpiaci összeomlásnak, aminek konkrét okai vannak. Rámutathatunk-e azokra, akik a vészt hozták ránk? Kártérítésre persze még a legnaivabbak sem számítanak, ám – ha mást úgysem tehetünk - a morális ítélkezéssel legalább a lelkünkön könnyítenénk.

Az eszmecsere mélységétől függően számos bűnbakjelöltről hallani. A bankok profitéhsége – Amerikában és mindenhol – aminek engedve a naiv, tájékozatlan embereket meggondolatlan hitelfelvételekre csábították. Az emberi mohóság általában, ami az igaz emberi értékek helyett a lehetőségek határán túli fogyasztásba hajszolja az embereket. Az emberi mohóság speciálisan, ami elsősorban a kapitalizmusban teszi ugyanezt. És így tovább.

A pénzpiaci válságot általános vagy speciális emberi hiányosságokra visszavezető magyarázat persze könnyedén átsiklik afölött, hogy a mohóság és a fogyasztás utáni vágy mindig velünk van, válságok meg csak időnként sújtanak bennünket, mi több két válság között igen jelentős anyagi gyarapodás tapasztalható. Hasonlóképp nehéz pontosan elkülöníteni a fogyasztási mániát a jobb élet iránti vágytól, utóbbit pedig nem terheli erkölcsi rosszallás.

A pénzpiaci összeomlást nagyon sok egymást átható tényezőnek a végkimenet szempontjából szerencsétlen egybeesése idézte elő. Az egyedi okok egyenként csak sokkal kisebb, és sokkal szűkebb kört érintő galibát okozhattak volna. Valami olyasmi történt, mint egy országúti tömegbalesetnél. Persze, majd mindenki túl gyorsan hajtott, de ez csak a köd és az ónos eső miatt vált életveszélyessé. Ám mindez csak a tragédia esélyét növelte, s talán meg sem történt volna, ha a kamion sofőrje nem ittas, és ezért amikor a szarvas…

A mohó bankárok biztosan nem tudtak volna annyi hitelfelvevőt elcsábítani, ha nem olyan alacsonyak a kamatok, hiszen a mégoly hedonista hitelfelvevők legtöbbje is érzékeny a magas kamatokra. Az amerikai jegybank biztosan nem tudta volna olyan alacsonyan tartani a kamatokat, ha nem ömlött volna az amerikai pénzpiacra a kínaiak megtakarításainak tömege. A rossz hitelek állománya biztosan sokkal kisebb lett volna, ha az amerikai és más kormányzatok nem szorítják a hitelező bankokat arra, hogy olyan társadalmi csoportokat se hagyjanak ki a lakásvásárlási lázból, akiknek a szokásos feltételek mellett nem lett volna szabad hitelt nyújtani. A megtakarításokat, hitelforrásokat kezelő befektető intézmények biztosan sokkal több tartalékot tartottak volna, ha az eddig ismeretlen pénzügyi konstrukciók nem fedik el előlük az általuk eszközölt befektetések igazi kockázatát. A pénzügyi szabályozó hatóságok is biztosan közbeléptek volna, ha időben tudatosul bennük az újonnan kitalált pénzügyi konstrukciók ilyen következménye. És még hosszan sorolhatnánk azokat a tényezőket, amelyek egyenként még a rendszer által kivédhetőek lehettek volna, együttesen azonban teljes összeomlással jártak.

A pénzügyi rendszert szabályozó intézmények gőzerővel dolgoznak azokon az új szabályozási módszereken, amelyekkel – a válság tanulságait levonva – a hasonló problémák keletkezését elkerülhetik, de legalábbis hatásaikat csökkenthetik. Bízhatunk bennük, ugyanilyen válság egészen biztosan nem lesz többé. Ám, ahogy a baleseteket sem lehet teljesen kiküszöbölni a közúti közlekedésből, abban is biztosak lehetünk, hogy más okokból, más körülmények együttese később is okoz majd válságokat.

(Ez az írás megjelent a Magyar Narancs 2009/18. számában)
 


14 komment

Címkék: válság okai

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr581099816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ricardo 2009.05.03. 09:26:06


Igazi magyaros gondolkodás ez: mindenki hibás volt, így végső soron senki sem volt hibás. És hát benne van még az egyetemi tanár félénk férfiatlansága, aki nem mer senkit és semmit sem egyértelműen felelőssé tenni. Legyünk mácsók, legyen határozott álláspontunk, mondjuk azt, hogy a Fed volt, vagy a kormány, vagy akármi más. Vagy valljuk be, hogy nem tudjuk. De ez a mindenki volt, de csak egy kicsit – ez szörnyű. Ráadásul ez a fajta erélytelen gondolkodás még hízeleg is magának, hogy milyen finom, és szofisztikált, milyen kiegyensúlyozott! Nyilván sok feltétele van annak, hogy egy válság kialakuljon, és tovább terjedjen, de ettől még nem mindenki lesz felelős, vagy egyformán felelős. Mert persze, ha az emberek nem vesznek fel hitelt, akkor nincs válság. Sőt, ha nincsenek bankok egyáltalán, akkor meg végképp nincsen. És lehetne még így folytatni. Node ez azért mégis csak komolytalan. Vagyis arra kellene egy tudósnak rámutatnia, hogy alapvetően és eredendően kicsoda-micsoda volt a felelőtlen. Az ugyanis nem igazán magyarázat, hogy a rablógyilkos is volt, mert szúrt, de persze a gyilkos anyja is, mert az meg miért nem nevelte jóra a gyerekét, meg az áldozat is, mert annak meg miért kellett éppen aznap este moziba mennie. És persze az áldozat szerelme is volt, mert hagyta, hogy a párja moziba menjen, pedig mehettek volna együtt hangversenyre is.

Ha mindig mindenki felelős egy válságért, akkor az ilyen cikkek írói is felelősek, mert mindig mindenkit felmentenek.

TD223 2009.05.03. 13:15:51

Nekem úgy tűnik a régi rendszer visszaállítása folyik s véletlenül sem egy új, kijavított, igazságosabb építése. A felelősök elqrását duplán fizeti meg a nép mindenhol és felelősségvállalás sem lesz és a tanulságot sem vonják le, vagy ha igen, szarnak rá, hiszen a népet újra és újra meg lehet nyúzni.

Curval 2009.05.03. 13:45:12

@ricardo: Aki fekete-fehér ítélethirdetésre vágyik, arra, hogy valaki mutasson rá egy jól megfogható ellenségre, akinek gonoszságát mindenért hibáztatni lehet, az olvasson Bogár Lászlót. Vagy kezdjen el számolgatni, és mutasson rá maga.

Ez az írás nekem arról szól, hogy a pénzpiac egy rendszer, ahol az egyes elemek egymással kölcsönhatásban működnek, és nem a jó- vagy a rossz szándék vezet valamihez, hanem ezek a kölcsönhatások, ezek meghatározott együtt állása. "A" bankok felelősségéről, "a" tőkések korlátlan nyereségvágyáról azok szeretnek habzószájú szónoklatokat hallgatni, akik lusták ahhoz, hogy összetettségében nézzék a rendszert, magyarul hogy makroökonómiával foglalkozzanak. Más kérdés, hogy van, aki ezt az igényt is kielégíti, de attól még nem kell hinni neki.

ricardo 2009.05.03. 15:30:12

@Curval:

Ön csúsztat, kedves Curval. Én nem ’ellenségről’ beszéltem, hanem felelősről. Az Ön csúsztatása ugyanakkor, legalábbis úgy vélem, egy jellemző félreértés eredménye: aki a felelőst keresi, azt a bosszúvágy hajtja. Ne forszírozzuk a felelősség kérdését, borítsunk gyorsan fátylat a dolgokra, nézzünk inkább a jövőbe, és oldjuk meg közös erővel a bajt, és persze mindenki vállaljon áldozatot! Mert a végén még valakit meglincsel a nép. Senki nem tehet róla, sajnálatos módon így alakultak az események. Ám ez így álságos, és persze ez a valódi intellektuális restség.

Én természetesen nem akarok senkit sem meglincselni, és félre ért, ha így gondolja. Viszont ha van egy válság, akkor bizony nem árt világosan, és egyértelműen megállapítani, hogy kik hibáztak, és miben. (Ha meg esetleg van törvényes felelősségük is, akkor feleljenek érte, miként az az élet minden egyéb más területén is történik.) Ez a helyes eljárás, és nem a maszatolás, a hideg a sör, az is jó, meg senki nem tehet semmiről álláspont. Ez, már elnézést, de a tipikus kádárista mentalitás. A világon sokmillió ember veszti el a vagyonát meg az állását, és ezek az emberek talán megérdemlik a világos beszédet, meg hogy ne legyünk finnyásak néven nevezni azokat az embereket, vagy intézményeket, intézkedéseket stb., akik vagy amik a bajt okozták. De még egyszer mondom, ez nem azt jelenti, hogy a nép ragadjon kapát-kaszát. Ez az a tisztulás, amiről annyit szokás a válság kapcsán beszélni.

(Bogár László megnyilatkozásai a politikai hordószónoklat műfajába tartoznak, és nem a közgazdasági elemzésbe. Lehet, hogy Bogár László félremagyarázza a válságot, de azért az nem ugyanaz, mint a válságot okozni, jóllehet annak is meg van a felelőssége (mármint a félremagyarázásnak).)

ricardo 2009.05.03. 16:13:19

@ricardo:

És még valami, Ön emberi 'gonoszságról' beszél, kedves Curval. Ám ez csúsztatás. Az, hogy valaki, vagy valakik hibáztak nem feltétlenül jelent emberi gyarlóságot (pl. kapzsiságot), lehet az természetesen szakmai tévedés is, és higgyük is ezt. Vagyis, amikor tisztázni kívánjuk, hogy kicsoda-micsoda hibázott, akkor nem feltétlenül valamiféle utálatos emberi gyarlóságát akarunk rábizonyítani valakire, vagy valakikre.

perro morado 2009.05.03. 20:11:24

Szerintem nem intellektualis lustasag, hogy a cikk szerint nincs egyertelmu felelos. A leegyszerusiteseken alapulo bunbakkereses sokkal inkabb az lenne.

Curval szemlelet osztom: A vilaggazdasagi folyamatok annyira osszetettek es olyan sokretuen fuggenek ossze, hogy a meg oly befolyasosnak tartott Fed vagy egyeb szabalyozo szervek sem tudjak/tudtak felmerni bizonyos tendenciak kovetkezmenyeit.

Ex-post persze eleg konnyu okosnak lenni, es azt modani, hogy ha X vagy Y maskent viselkedik, akkor Z nem tortenik meg, stb. De ex-ante? Nagy kulonbseg!

Tanulsagok levonasara persze szukseg van, a fatalizmus sem egy tul konstruktiv allaspont. A szabalyozasi kornyezetet lehet es kell is javitani. A bankoktol meg kell kovetelni, hogy informaljak a hitelfelvevoket, korlatozzak potfoliojuk kockazatossagat, stb. A cikk szerint is jelenleg ezzel foglalkoznak a vilag monetaris hatosagai.

Az egyeni felelosseg kerdese egy sok szereplos viszonylag kompetitiv gazdasagi kornyezetben mindig is problemas. Ha en nem veszek fel olcso hitelt, akkor majd felvesz mas. Ha X bank "fegyelmezi magat", akkor Y bank lep a helyere. Ezert is fontos a szabalyozasi kornyezet, hogy a globalis osztonzok "jok" legyenek. Persze ezt konnyu mondani, de nehez eldonteni mi a jo, es foleg azt, hogy ami jonak tunik ma, holnap is az marad-e.

ricardo 2009.05.03. 21:08:43

@perro morado:

Igaza van, senki sem tehet róla. A válság okára a válasz oly egyszerű: 'a világgazdasági folyamatok annyira összetettek, és sokrétűek hogy csak na'. De akkor már ne felejtsük el azt is hozzátenni, hogy a nemzetközi helyzet meg egyre fokozik meg hogy a kapitalizmus a legmagasabb fokába lépett már megint.

brake 2009.05.04. 08:11:40

Igen,igen az autó is és még sorolhatnánk mi minden,összetett rendszer szerint MŰKÖDIK és ha elromlik egy fontos alkatrész amitől az már nem megy tovább,akkor ne keressük meg a hiba okát:cseréljünk autót.Nagyon helyes,mi több felelős gondolkodás!?
Gondolom akik így éreznek,nem tudják azt sem bevallani,hogy hibázhatnak.Maszatolás.

ricardo 2009.05.04. 12:30:26


Szóval a cikkel kapcsolatban az alapvető problémám: egy válságnak vannak okai, illetve vannak olyan feltételek, amelyek lehetővé teszik a válságok kialakulását, és terjedését. Egy pénzügyi válságnak nyilvánvaló feltétele, hogy legyen fejlett pénz- és tőkepiac. Pl. az, hogy a bankok szoros hitelezői kapcsolatban legyenek egymással. De ez nem oka a válságnak, hanem feltétele. Nem lehet tehát egy válság kialakulásának, és terjedésének minden feltételét úgy beállítani, mint a válság okát, hiszen ez ad abszurdum azt jelentené, hogy a válság oka maga a pénz- és tőkepiac egyáltalán, sőt maga a pénz, vagy a kapitalizmus. Ha a válság kialakulásának és terjedésének minden feltételét a válság okává teszünk, akkor elmossuk a valódik okokat, szétmaszatoljuk a dolgot, és persze nem lesznek tényleges felelősök sem (nem feltétlenül személyek, lehetnek intézmények is, és persze nem kell meglincselni sem senkit).

ricardo 2009.05.04. 12:44:29


Folyt.

Vagyis azt állítani, hogy a válság oka a pénz- és tőkepiac magasfokú komplexitása - a dolgok összekeverése. A pénz- és tőkepiac magasfokú komplexitása, és nemzetközi jellege a válság terjedésének az alapvető feltétele, sine qua nonja. De nem az oka. Vagy az, hogy az emberek hitelt vesznek fel. Kérem, ha van kedvezményes hitel, akkor az emberek felveszik, mer miért is ne tennék. Ez nem oka a válságnak, hanem feltétele stb. Vagy önmagában az a válság oka, hogy az emberek hitelt vesznek fel? Mmm. Akkor most megint a kapitalizmussal van a baj?

Amikor Pete úr ilyen cikket ír, akkor jó marxista. A marxisták mondják azt, hogy a válság oka lényegében a válság feltétele, a kapitalizmus.

Rorgosh 2009.05.04. 19:07:14

@ricardo:

A lényegét nem érted a válság kialakulásának. A válság ugyanis lényegét tekintve több döntés negatív hatásainak együttes érvényesülése következtében alakult ki.

Persze ezeket a döntéseket emberek hozták, így nyilvánvalónak tűnik a felelősségük, ám ez egy picit bonyolultabb.

Ugyanis bármilyen döntés hozol az életben, annak lesznek pozitív hatásai és lesznek negatívak is. Nincsenek olyan döntések, amelyek csak pozitívak, vagy csak negatívak lennének.

Amikor ezeket a döntéseket meghozod, akkor persze mérlegeled a hatásait, és igyekszel úgy dönteni, hogy a döntés végösszege pozitív legyen, magyarán: többet nyerj rajta, mint amit veszítesz. Ám a döntésedet az épp rendelkezésre álló információk alapján hozod meg, ha valamiről nem tudsz, vagy képtelen vagy értéket rtendelni hozzá, akkor azt nem veszed figyelembe.

Azok a döntések, amelyek következtében ez a válság kialakult olyanok voltak, amelyek a meghozatalukkor megállták a helyüket. Nyilvánvalóan a Fed is tudta, hogy az 1%-os kamatláb nem tartható hosszan fenn, ám a dotcom krízis megtorpanásából ki kellett mozdítani az amerikai gazdaságot. És persze azzal számoltak, hogy majd kamatemeléssel elejét veszik egy jelentősebb lufi kialakulásának. Ez utóbbi már nem sikerült.

Ettől függetlenül azok a döntések, amelyek 2008-ban a gazdaságot recesszióba taszították, egészen addig a növekedést táplálták. Tehát nehéz kimondani, hogy a döntés rossz volt, hiszen a végösszeg lehet, hogy még a válság minden negatívumával együtt is pozitív lesz.

Ami nem jelenti azt, hogy nem vizsgálják a válság okait, a jövőbeli válságok elkerülésének lehetőségének módozatait. Egyszerűen a szakemberek nem felelőst keresnek, hanem azokat a kapcsolódási pontokat a világgazdaság bonyolult szövetében, ahol egy időben történő beavatkozással meg lehetne állítani a lufik kialakulását.

Ám minden kockázatot nem lehet kizárni az életből. Az, aki teljes biztonságra törekszik, az nyomorultul él, míg az, aki hajlandó kockázatot is vállalni az lényegesen jobban él, ám persze időnként komoly nehézségekkel találkozik. Ám azért vagyunk értelmes lények, emberek, hogy leküzdjük a nehézségeket. És amikor leküzdjük azokat, és megoldjuk a válságot, azzal le is raktuk a következő alapjait.

Ám addig megvalósíthatjuk álmainkat, így az igazi felelősség az, hogy olyat álmodjunk, amiért megéri a következő nehézség....

perro morado 2009.05.04. 20:37:38

@ricardo: @brake: Erzem az ironiat a valaszokban, es bizonyos mertekben talan ertem is.

De: Nem azt akarom mondani, hogy huuu, azannyat, ezek a gazdasagi folyamatok oszt ma' olyan bonyolultak, hogy senki nem erthetheti oket igazan, hagyjuk a p***ba az egeszet, es nem is erdemes gondolkodjunk rola.

*Ex-post* igenis meg kell vizsgalni, hogy mi tortent, es meg kell probalni tanulni belole, esetleg megvaltoztatni a szabalyozasi kornyezetet, stb.

A felelosseg kerdese azonban *ex-ante* kerdes: Az adott informacio birtokaban a toluk elvarhato modon viselkedtek-e a kulonbozo szereplok? Ezt boncolgatja fenn Rorgosh kollega is.

beela 2009.05.04. 23:34:01

Nem a bankok a felelősek, csak kihasználták a kedvező helyzetet. Volt forrás, adtak hitelt, kifizették a bónuszt. Az hogy most a pénzügyi szektort szerencsétlenül érintette a krízis, csak azért van, mert a "fejlett" bankoknak szinte nem is kellett saját tőke. Egyébként minden visszaesés hasonló lefolyású, és nem kell túlparázni.

Az USA sokat költ és keveset termel, a különbséget úgy lehetett takargatni, hogy a kormányzat (feddel karöltve) nyomta a pénzt - végső soron a kínaiak markába. Ez akkor jó ötletnek tűnt, hiszen nem hagyhatták, hogy Oszama miatt rosszabbul éljünk mint tegnap, egy ilyen "információs társadalomban nem lehet nagy buborék, mert mindenki időben észreveszi, ha lenne ilyesmi" - ott világít a monitoron.
2000-2002-ben elrántották a kormányt, de nem léptek le a gázról, hiba volt.

benczur 2009.05.07. 11:03:09

Egy korábbi link azt hiszem itt is a helyén van:

A Global Perspective on the Great Financial Insurance Run: Causes, Consequences, and Solutions

Ricardo Caballero, MIT

econ-www.mit.edu/files/3745
süti beállítások módosítása