nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

  • toyoda: @mediocris: Mi a pénz? Az, amit az emberek a cserében elfogadnak, ami megméri az értéket és lehet... (2015.11.28. 07:32) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • ricardo: @ricardo: Látom, megjelent. (2015.01.06. 21:02) Blanchard öt percben
  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Válság és makroökonómia: Koren Miklós

2009.05.12. 06:34 válságmoderátor

A szerzőről: Koren Miklós díjnyertes doktori disszertációját a Harvard egyetemen védte meg 2005-ben. Dolgozott a New York-i FED-nél és a Princeton egyetemen is. Hazatérése óta a CEU Közgazdaságtan tanszékének oktatója, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa. 2008-ban a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesület elnökévé választották. Érdeklődési területe első sorban a nemzetközi kereskedelemelmélet és a növekedés.

A hozzászólás egyben letölthető innen.

2001. november 12-én kevesebb mint 2 perccel a felszállás után lezuhant az American Airlines New Yorkból Dominikába tartó Airbus 300-as repülőgépe. Az előtte néhány perccel felszálló Boeing 747-es által keltett légörvénybe került, letörött a függőleges vezérsíkja, és irányíthatatlanul a földbe csapódott. A baleset körülményei olyannyira valószínűtlennek tűntek, hogy a sajtó sokáig terrorcselekményre gyanakodott. A National Transportation Safety Board vizsgálata szerint a balesetet elsődlegesen a légörvényben a gépet stabilizálni próbáló másodpilóta túlzott kormánymozdulatai okozták, amiknek hatására az oldalkormány túlságosan kitért, és a menetszél leszakította. Hibázott a másodpilóta, hibáztak az American Airlines oktatói, akik az aggresszív ellenkormányzást tanították, és hibáztak az Airbus repülőmérnökei, akik olyan oldalkormányt terveztek, ami nemhogy csillapítaná a túlzott kormányzás hatását, hanem ilyenkor be is ragad a legszélső pozícióban.

Hogy lehet, hogy a repülőgép tervezői és építői nem látták előre, hogy néhány kormánymozdulat az oldalkormány elvesztéséhez vezethet? Miért tervez valaki annyira komplex repülőgépet, aminek nem látja át teljesen a működését, és nem tud megakadályozni egy ekkora katasztrófát? Lehet, hogy a hasznavehetetlen repülőmérnökök helyett inkább a józan észre, az intuícióra kéne támaszkodni repülőgép-tervezéskor? Természetesen senki nem jutott erre a következtetésre. Az történt, ami minden légikatasztrófa után. Az NTSB ajánlásokat tett, hogy hogyan lehet a hasonló baleseteket elkerülni a jövőben. A pilóták képzési programját megváltoztatták, és az Airbus áttervezte a típus oldalkormányát.

A közgazdaságtudomány (és minden más tudomány) hasonlóan fejlődik, mint a közlekedésbiztonság. Tanul a hibáiból, és igyekszik őket nem újra elkövetni. Csak szerencsére ezek a hibák általában kevésbé véresek. Hibáztak a pénzügyi szabályozók? Igen. Hibáztak a pénzügyi kutatók? Igen. Hibáztak a jegybankok? Igen. Hibáztak a makroökonómusok? Igen. Akkor mostantól le kéne őket cserélni megmondóemberekre, akiknek tudományos munkásságuk ugyan nincsen, de minden kérdésre elő tudnak húzni egy örökérvényűnek tűnő választ? Természetesen nem.

 
Mire jó egy közgazdasági modell?
 
Hogyan jeleznek előre a kutatóintézetek, befektetési bankok, jegybankok makroközgazdászai? A hasraütést leszámítva nagyjából két dolgot tehetnek:
  1. múltbeli adatokban található összefüggéseket vetítenek előre
  2. strukturális közgazdasági modelleket építenek
Egy komolyabb kutatói gárdával rendelkező jegybankban mindkettőből használnak egy kicsit, de sok kritikussal ellentétben úgy gondolom, hogy a jelenleginél nagyobb súlyt kéne kapniuk a közgazdasági modelleknek.

A múltbeli összefüggések előrevetítése (ami makroelemzőknél például egy vektor-autoregresszió, azaz VAR megbecsüléséből áll) nyilvánvalóan képtelen olyan eseményeket kezelni, amik a múltban nem történtek meg. Szeptember 11-e New York gazdaságára gyakorolt hatását egyetlen VAR sem becsülhette meg. Rendelkezésre állt viszont számtalan közgazdasági modell a városok gazdaságföldrajzáról, munkapiacáról (és itt) és a szállítás, ingázás mikroökonómiájáról, amik alapján a New York-i Fed szimpóziuma számszerű becsléseket tehetett a terrortámadás gazdasági hatásairól. A strukturális modell lényege éppen abban áll, hogy olyan "tényellentétes" változások hatását is előre tudja jelezni, amik soha nem történtek meg korábban. (Lásd pl. James Heckman Nobel-előadásának bevezetőjét.) Ebből következően a válság nem leértékeli, hanem fölértékeli az elméleti közgazdaságtan szerepét.

A modell nem magát a sokkot jelzi előre, hanem annak hatását. A fent említett gazdaságföldrajzi modellek semmit sem szóltak arról, hogy lesz-e, mikor lesz terrortámadás, de nagyon hasznosnak bizonyultak a gazdasági hatások kiszámítására, miután az megtörtént. A jelenlegi válságot talán pénzügyi bizalmi válságként lehetne definiálni, és meglehetősen bizarr lenne a makroökonómusok és a makromodellek nyakába varrni, hogy nem látták előre például a Lehman Brothers csődjét. Viszont igenis számonkérhető rajtuk, hogy mondjanak valamit a válság hatásairól. Ehhez persze szükséges, hogy bízzunk a modellben, képes lesz megbírkózni a feladattal. Nem vállalkoznék a jelenlegi válság hatásainak előrejelzésre olyan modellel, amiből hiányoznak a pénzügyi piacok. Ezzel persze nem vagyok egyedül. A New York-i Fed kutató és elemző osztályán a 60 közgazdász kb. fele pénzügyi szakterületen dolgozik, és ez már így volt a válság előtt is. A Bank of Canada DSGE modellje 2005 óta tartalmaz pénzügyi akcelerátor-hatást is.
 
Mi a sokk?
 
Jó, de milyen sokkokat tegyünk a modellbe? A sokk valamilyen előre nem látható esemény, pl. termelékenységi sokk lehet az internet feltalálása, vagy a Katrina hurrikán. Könnyű kibúvónak tűnik mindent a sokkora kenni: "a modell jó, csak nem láttuk előre, hogy jön egy hurrikán". Ezt a fegyelmezetlenséget elkerülendő a DSGE modellek nagyon erős feltevéseket tesznek a gazdaságot érő sokkokra. A termelékenység, a preferencia-sokkok, a profitráta stb., mind-mind autoregresszív dinamikát követ. Vagyis a jövőbeli várható alakulásukat tökéletesen meghatározza a jelenlegi értékük. (Az ilyen sztochasztikus folyamatokat Markov-folyamatnak hívják.) Ha tudni szeretnénk, mennyi lesz jövőre a termelékenység, arra a legjobb információt a jelenlegi termelékenység nyújtja. Nem kell közgazdasági, mérnöki, számítástechnikai, és menedzsment folyóiratokat bújnunk, elég ha egy pillantást vetünk a legfrissebb statisztikákra.

A Markov-folyamatokat azért szeretjük, mert ekkor gyönyörű rekurzív formába írhatjuk a DSGE modell racionális várakozásos egyensúlyát. (Lásd pl. Ljungqvist és Sargent 2004-es tankönyvét.) Igaz ugyan, hogy a szereplőink a jövőbe tekintenek, de a jövő a jelentől függ, ezért minden a jelentől függ. Egy ilyen DSGE modell predikciója lényegében egy VAR, ami minden endogén változóra megmondja, hogyan függ a jelenlegi sokkoktól. Természetesen ahhoz, hogy ezeket az összefüggéseket lássuk, először meg kell oldanunk a modellt. A végeredmény azonban mindig egy VAR.

A jelenleg használt DSGE modellek nagy része annyiban több egy sima, "redukált formájú" VAR-nál, hogy az együtthatók strukturális modellből származnak, és ha akarnánk, meg tudnánk őket változtatni, pl. egy gazdaságpolitikai változást szimulálandó. Vagyis a Lucas-kritikára immunisak. Viszont éppen annyira múltba tekintőek, mint egy sima VAR, ezért éppen annyira nem képesek korábban meg nem történt események előrejelzésére. Pedig ez lehetne a strukturális modellezés fő erőssége. Gondoljunk bele, valószínűleg több szükséges a jövő leírásához, mint néhány makrováltozó jelenlegi értéke. Az internet feljődéséről már azelőtt tudomást szerezhetünk, mielőtt ténylegesen hatna a vállalatok termelékenységére. A meteorológusok több-kevesebb sikerrel előrejelzik a hurrikánokat. Sőt, az is lehet, hogy a pénzügyes kutatók figyelmeztetnek: likviditási válság következik. Ezek a várakozások befolyásolják a fogyasztók és a vállalatok döntéseit, ezért fontos szerepet játszhatnak az üzleti ciklusokban.

Egy egyszerű példa, hogyan tud a racionális várakozásokon alapuló közgazdaságtan jobban előrejelezni, mint bármilyen múltbanézés. Horribile dictu, a sokat szidott hatékony piacok modelljét fogom alkalmazni. Ha a piacok hatékonyak, akkor a hozamgörbe, ami az egyes lejáratokon elérhető államkötvény-hozamot méri, jól alkalmazható a jövőbeli kamatlábak előrejelzésére. Ha a hosszú lejáratú kötvényeken a hozamok kisebbek, mint a rövid lejáratúakon, az azt jelzi, hogy a piac a kamatlábak esésére számít. Mivel a kamatlábat általában recesszió esetén csökkenti a Fed,  a hátrafelé lejtő hozamgörbe (inverted yield curve) jól használható recesszió-előrejelzésre. Az amerikai államkötvények hozamgörbéje 2005 végén, 2006 elején fordult meg, vagyis a hatékony piacok modellje már ekkor megjósolta a bő másfél évvel későbbi kamatcsökkentést és, közvetve, a recessziót. (Magyarországon a hozamgörbe jóval gyakrabban lejtett hátrafelé a csökkenő inflációs várakozásoknak köszönhetően. A fenti okfejtés reálhozamokra vonatkozik, de az amerikai államkötvény-piacon ezek is mérhetők.)
 
Merre tovább?
 
Mint az a fenti okfejtésből is kitűnik, én a sokkok dinamikájának érdekesebb modellezésében látok előrelépési lehetőséget. Így a várakozások "önálló" életre kelhetnének a modellben. Arról, hogy a várakozások ingadozása üzleti ciklusokat gerjeszthet, Arthur Pigou már 1929-ben elmélkedett, csak persze nem a ma ismert formális keretben. Ezt a hatást meglepően nehéz működésre bírni egy DSGE modellben. Nyilván nem véletlen, hogy az elmúlt években egyre többen foglalkoznak ezzel, és így sikerült ebben jelentős eredményeket elérni:
 

http://www.nber.org/papers/w10548.pdf
http://www.stanford.edu/~njaimo/papers/news-drive-business-cycle6.pdf
http://www.nber.org/papers/w14215.pdf
http://econ-www.mit.edu/files/2388

A makroökonómusok (és a többi közgazdász) azt teszik, amit a repülésbiztonsági szakemberek. Áttervezik a modelljeiket, ajánlásokat fogalmaznak meg, átírják a szabályozást stb., hogy ez a válság ne ismétlődhessen meg. Talán nem árt hangsúlyoznom, hogy nincs egy igaz út, amin a makroökonómiának el kéne indulnia. Világi Balázs a racionális várakozások feltevését szeretné lazítani, Simonovits András pedig a fogyasztók döntéshozatalának modellezésével nincs kibékülve. Azért is eltérőek ebben a vélemények, mert nincs egy makroökonómia, egy közgazdaságtudomány, amit most könnyen szapulni lehetne. A közgazdászok szakosodnak hozzáértésük (pontosabban komparatív előnyük) szerint, és ki-ki a maga területén viszi előre a tudományt. Csakúgy, mint ahogy a repülőnek is más tervezi át az oldalkormányát, más állapítja meg a felszálló gépek térbeli elkülönítésének szabályait, és megint más az, aki aztán óvatosabban vezeti őket.

A közgazdaságtan fejlődik, és, bár szinte biztosan lesz még gazdasági válság, az nem pont ugyanezen okok miatt fog bekövetkezni.


10 komment

Címkék: vita

A bejegyzés trackback címe:

http://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr691113242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ricardo 2009.05.12. 09:25:28


„A közgazdaságtan fejlődik, és, bár szinte biztosan lesz még gazdasági válság, az nem pont ugyanezen okok miatt fog bekövetkezni.” Korten úr utolsó mondata tökéletesen kifejezi a lényeget. Nevezetesen, minden megy tovább szépen a maga útján. A közgazdaságtan is, meg a világ is. Az elméleti közgazdászok továbbra is gyártják a jobbnál jobb modelleket, meg az okosabbnál okosabb teóriákat, és persze gazdaság is halad tovább válságról válságra, mint eddig mindig. Nincs ezzel alapvetően semmi baj. Sőt, ami azt illeti, egy kis gazdasági válság még jót is tesz az elméleti közgazdászoknak, - belengeti a libidójukat. Felkavarja az elmélet lábvizét, lehet okosnak lenni megint. (Persze szigorúan utólag.) Vagy ahogy Mankiw írta 2006-ban: „There is nothing like a crisis to focus the mind.” Plusz ilyenkor sokkal könnyebben lehet új, merész teóriákkal előállni. Ahogy Röpke írta 1933-ban: "When big banks collapse overnight, and whole countries become insolvent, everything becomes possible in the realm of ideas as well.” Ó, hogy pezsegnek a szaklapok, az internetes fórumok, és blogok (mint ez is)! A világ most az elméleti közgazdászok szavát lesi, és nem David Bechamat! Hát ilyen is lehet, kérem! Az elméleti közgazdászok most nagyon élnek, eljött az idejük. Igazán kár, hogy közben milliók vesztik el a munkájukat.

(Ja igen, Koren úr alázatra inti a tudatlan megmondóembereket. Az alázat valóban fontos. Mindenki részéről. Persze most leginkább tán éppen az elméleti közgazdászoknak kellene szordínósra venniük.)

stoppard · http://forint.blog.hu 2009.05.12. 22:09:31

@ricardo: látom nem sikerült fogni, miről szól az írás, sebaj. majd legközelebb :)

ricardo 2009.05.13. 08:36:06


@stoppard:
Sokat tanultunk a válságból, majd még endogénné teszünk egy-két paramétert a modellben. Jól van gyerekek, tegyétek. Ámde ettől 1) továbbra sem fognak senkit sem érdekelni ezek a modellek (leszámítva a tudományos élet mandarinjait), 2) semmilyen döntést nem fognak ezek alapján a modellek alapján hozni, 3) az élet megy tovább. Ezek a matematikai makromodellek a tudósok meghitt kis játékszerei, villanyvasút terepasztallal, amire mindig lehet tenni még egy újabb sorompót meg egy váltót. De a businesst meg a politikát férfiak csinálják, akiket eddig sem érdekelt semmilyen elméleti okosság, és valószínűleg a jövőben sem fog érdekelni.

óriás 2009.05.13. 09:29:04

@ricardo: Lehet, hogy rossz blogot olvasol? Ehhez a vitához olyanok szólnak hozzá, akik a modelleket gyártják és használják. Ha másra vágysz, azt máshol keresd.

ricardo 2009.05.13. 11:09:49


@óriás:
Kedves Óriás! A hozzászólók nagy tekintélyű tudós urak, akik nyilvánvalóan sokkal képzettebbek nálam (én egyáltalán nem vagyok elméleti szakember). Mindazonáltal, ha jól értem, akkor a matematikai makromodellek alkalmasságáról folyik a tudós diszkusszió. Amit az imént ehhez kapcsolódóan mondani akartam: az elméleti közgazdászok bizonyosan egyre okosabbak és okosabbak leszenek, a modellekbe pedig egyre újabb és újabb változók és egyenletekkel bővülnek, minek következtében megváltozik e modellek viselkedése. Csak éppen a businessmenek viselkedése nem változik meg, sem a politikusoké, meg általában a világé. Mert a nagyvilág valahogy nem érdeklődik annyira az újabb és újabb makromodellek íránt, mint az elméleti makroökonómusok. Ha az emberek azt hiszik, hogy emelkedni fog a tulipánmag ára, akkor tulipánmagbuborék lesz, ha azt hiszik, hogy a lakóingatlanok ára fog emelkedni, akkor ingatlanbuborék. És lehet erről írni könyveket, working papereket, meg lehet tartani konferenciákat is orrvérzésig: nem a modellek régiek, hanem az emberek, és nem a makromodellek tanulnak lassan.

amokachi 2009.10.26. 16:15:29

@ricardo: Kedves Ricardo!

A magánszférában tevékenykedő gyakorlati közgazdászként első kézből tanusíthatom, hogy fontos döntések meghozatalakor felhasználjuk az elméleti közgazdászok munkájának eredményét (beleértve az MNB, vagy a Költségvetési Tanács DSGE modelljét) kiindulópontként, persze figyelembe véve azok tökéletlenségeit, a túl szoros feltételekből fakadó problémákat. Üzleti tervezésben hibáikkal együtt nagy segítséget jelentenek ezek a modellek, és jelentős tőkét megmozgató üzleti döntésekké konvertálódnak. Saját értékítéletünkkel, adaptív/racionális várakozásainkkal persze néha korrigáljuk az elméletiek által felfestett alappáját, de nagyon fontos, hogy van egy támpontunk.

Mindemellett nem csak mi(magánszféra) használjuk a modellek eredményeit, hanem az állami szféra is, nem beszélve a nemzetközi szervezetekről. Pl.: a költségvetési hiány/GDP esetében nem mindegy, hogy milyen nevezővel tervezzük a következő évet. Ez elég sok ember életét meghatározhatja.

Mind a magán, mind az állami szférának elemi érdeke tehát akár a DSGE modellek tökéletesítése, akár egy új előrejelző keret felállítása. Az előbbit valószínűbbnek érzem, de akárhogy is legyen, fontos lenne minél hamarabb oldani a feltételeken és az eredményeket folyamatosan szintetizálni. Örülünk a szakma forrongásának, még hosszú út áll előttünk...

ricardo 2009.10.26. 19:37:38

Kedves Amokachi! Mennyi a cég mérlegfőösszege, illetve az éves árbevétele (mondjuk tavaly év végén), ha tudja, és elárulhatja? Illetve mely ágazatban? Érdekel, hogy milyen és mekkora az a cég, ami az MNB makromodelljeivel számol?

amokachi 2009.10.27. 12:31:40

@amokachi:
persze,
mfö: 300 mrd Ft
700-720 alkalmazott,
pénzügyi szféra

amokachi 2009.10.29. 11:06:23

@ricardo:

persze,
mfö: 300 mrd Ft
700-720 alkalmazott,
pénzügyi szféra

ricardo 2009.10.29. 15:44:29

@amokachi:
Kedves Amokachi! Ezek szerint Ön egy banknak vagy biztosítótársaságnak az elemzője. Oké, elfogadom, hogy makromodelleznek.