A közgazdasági modell egyik legfontosabb feladata, hogy a gazdasági jelenségek empirikusan azonosított fő tendenciáit - az úgynevezett stilizált tényeket - logikus keretben megmagyarázza. Egy modell annál jobb, minél több elemet képes megragadni a megfigyeltekből. A neoklasszikus (Solow) növekedési modell a Káldor által 1961-ben összefoglalt stilizált tényekre illeszkedik. Sok évtizedes sikerét részben lebilincselő egyszerűségének - a modell lényege egyetlen állapotváltozó, a fizikai tőke időbeli alakulása - részben pedig annak köszönheti, hogy azonos keretben a hat káldori tényből ötnek megfelel.
Jones és Romer programadónak is tekinthető írásában az elmúlt évtizedek növekedéselméleti kutatásaira reflektálva új stilizált tények megfogalmazását javasolja. Az újabb növekedési modellek hangsúlyainak megfelelően az új ötletek-gondolatok, az intézmények, a szellemi tőke és a népesség dinamikája kap különleges szerepet a növekedési folyamat magyarázatában, míg a fizikai tőke felhalmozása némileg a háttérbe szorult.
