Milton Friedman nevét tetszett már hallani? 18 éven át volt rendszeres kolumnistája a Newsweeknek. Ő is közben kapta a Nobel-díjat. És?
Ákos és Pete Péter igazat adnak Krugmannak?
"Milton Friedman három szerepet játszott a huszadik század szellemi életében: ő volt Friedman, a közgazdászok közgazdásza, aki többé-kevésbé politikától független szakmai, a politikától többé-kevésbé független elemzéseket írt a fogyasztói magatartásról és az inflációról; ő volt Friedman, a politikai impresszárió, aki évtizedeket kampányolt végig a monetarizmusként ismert politikai irányvonala képviseletében, mígnem megérte, hogy a Fed és a Bank of England az 1970-es évek végén az ő tételét kezdték alkalmazni, csak hogy pár évvel később működésképtelennek nyilvánítva elvessék azt; és végül ő volt Friedman, az ideológus, a szabadpiaci dogmák nagy népszerűsítője.
Ugyanaz az ember játszotta ezeket a szerepeket? Igen is és nem is. Mindhárom szerepet áthatotta Friedman hite a szabadpiaci közgazdaságtan klasszikus igazságaiban. Mi több, népszerűsítői és szónoki hatását Friedman részben annak köszönhette, hogy komoly gazdaságelméleti gondolkodóként jól megérdemelt elismertséget élvezett. De fontos különbség van hivatásos közgazdászi munkájának kérlelhetetlensége és közéleti értelmiségiként tett kijelentéseinek gyatra és olykor megkérdőjelezhető logikája között. Míg Friedman elméleti munkássága általános tiszteletnek örvend a hivatásos közgazdászok körében, politikai nyilatkozatainak – és főként népszerűsítői tevékenységének – megítélése sokkal ellentmondásosabb." Vagy ezt csak neki volt szabad?

Stiglitz-szindróma?

@burlamaqui: Küldenél légyszi egy gyatra és megkérdőjelezhető logikájú Friedman-cikket? Tényleg érdekelne. Meg az is, hogy kitől idézel.

Oda volt írva: "igazat adnak Krugmannak?"
A NYRB-ban megjelent Friedman-nekrológból, amit magyarul is lehet olvasni.

Free Markets and the Generals
Newsweek January 25, 1982

És még egy, pedig az alapgondolatát osztom:

The Paternal State
Newsweek January 22, 1979

@óriás:
www.ceeol.com/aspx/issuedetails.aspx?issueid=6f7cc81b-0624-4057-a3cc-6628e4704be2&articleid=f26e8be8-2617-49c1-a7b2-61041ca37ee9#af26e8be8-2617-49c1-a7b2-61041ca37ee9

Zöldfülüként és kívülállóként nincs szakmai véleményem a kérdésekről, csak az tűnik fel, hogy Krugman kritikáival senki nem foglalkozik, miközben a kritikusai a tudományosságot hiányolják a cikkében. Ha valamihez nem kell mély közgazdasági ismeret, az talán ennek a felismerése.

Az ellenállítások arról szólnak, hogy akademikusok túlnyomó többsége nem így gondolja (ez ugye nem érv, de ez sincs alátámasztva), illetve hogy Krugman 10 évvel korábban mást mondott, máshogy gondolkodott (ez sem érv, és Krugman nem is törekszik arra, hogy úgy állítsa be magát hogy ő jóelőre megmondta), valamint Krugman motivációjával, a cikk céljával kapcsolatban vannak támadások.

A pozitív állításokkal kapcsolatban, javaslatokkal kapcsolatban egy kicsit relevánsabbnak érzem a vitát, ott érvekkel van alátámasztva hogy a Krugman által javasolt visszatérés a Keynesi elvekhez nem ad megnyugtató megoldást. Csakhogy ebből racionálisan csak az a következtetés vonható le, hogy egyik javaslatra sem építhető megbízható politika. Nem?

Ad notam kívülállás. Pierre Bourdieu szerint az értelmiségi, például a tudós ember, egyfajta paradox helyzetben van: egyszerre kell kívülállónak lennie, hogy megőrizhesse szakmai hitelességét, illetve kell elkötelezettnek lennie valamilyen ügyben. Azaz, a tudóssal szembeni általános elvárás különös kettőst alkot: a tudós egyfelől legyen pártatlan, objektív stb. azaz szakmai, másfelől mint tudós, a dolgok pontos ismerője határozottan álljon ki a szakterületéhez tartozó kérdésekben, hiszen erre való a tudós, és nem arra, hogy a saját kis autonómiáját félteve, mint valami tiszta szűz, elbújjon a tudományosság elefántcsont-tornyában. A probléma tehát: mennél inkább kívülálló egy tudós, mennél kevésbé emeli fel a szavát konkrét kérdésekben, annál kevésbé tölti be a felelős értelmiségi, vagy akár a felelős tudós szerepét, illetve mennél inkább elkötelezett egy tudós valamilyen ügyben, mennél inkább áll be véleményvezérnek valamilyen kérdésben, annál inkább elveszti szakmai hitelességének, illetve szakmai autonómiájának az auráját. Egy dolog viszont nyilvánvaló: ha egy tudós mint felelős értelmiségi leteszi a garast egy kérdésben, akkor azt nem valamilyen pipiskedő egyrészről-másrészről okoskodás jegyében teszi, hanem vagy Á-t mond, vagy B-t, hiszen éppen ezt várják tőle. Azt, hogy a nehéz döntésben foglaljon állást, hiszen végtére ő a tudós, neki kell leginkább tudnia. Ebben az esetben ugynakkor nem szabad elvitatni, hogy egy tudós döntése valami mellett nem szakmai meggyőződés, hanem amolyan írói munkásság csak. Még akkor sem ha ez - miként írtam – bizonyos fokig a tudósi ’objektívitás aura’ megkopásának a látszatával is jár. Mert valójában éppen az ilyen értelmiségi állásfoglalásokban mutatkozik meg egy tudós igazi szakmai meggyőződése, amikor valamilyen dologban válaszút elé kerül, és legjobb tudása szerint dönt. Az, hogy pl. Paul Krugman, vagy Milton Friedman ténylegesen mit gondol a világról éppen a cikkeikből derül ki.

@Steve: @ricardo:

Hosszabb ideje megy a vita a közgazdászok között arról, hogy a jelen helyzetben ugyan mi a hasznosabb: fokozni az állami beavatkozás mértékét (mind adminisztratívan, mind tényleges piaci beavatkozás formájában), fenntartani azt, vagy esetleg épp mérsékelni?

Mindegyik közgazdász arra keresi a választ: hogyan lehetne minél hamarabb, minél kisebb társadalmi áldozatok árán túljutni a jelenlegi helyzeten és élni tovább a lendületben lévő gazdaság bőséggel teli korszakát?

Vannak érvek pro és kontra.

Ám a legtöbb közgazdász nem támadja a másik személyét vagy módszertanát. Persze az elméletét annál inkább :))

Vagyis a szabály egyszerű: lehülyézheted azt aki mást állít, de nem vonhatod kétségbe a jószándékát, a köz jóléte iránti elkötelezettségét.

Krugman (és még néhány másik közgazdász) felrúgja ezt a szabályt, így próbálva teljesen hiteltelenné tenni a vele egyet nem értőket a nagyközönség és a döntéshozók szemében.

Ezek után viszont kevéssé (sem) meglepő, hogy azok, akiket így támad épp így támadnak vissza. Kölcsönkenyér visszajár, tartja is a mondás...

Persze ez sokkal többet árul el a közállapotokról, mint a vita résztvevőiről. Ugyanis a figyelmes szemlélő megállapíthatja, hogy az állam szerepe már ma oly hatalmas, hogy a mértékadó közgazdászok mind a kegyét keresik, illetve, hogy a válság kezelésének a kulcsa mindenképpen az állam kezében van...

Az én kérdésem: kiadja-e valaha a kezéből?

@burlamaqui:

Mily meglepő, hogy épp egy bizonyos Paul Krugman írta mindezt Friedman-ról...

Egy biztos: nem tanult abból, amit Friedman szemére vetett...

Rorgosh: Csakhogy mindenki veszít és senki sem nyer ha érdemi vita nem alakul ki. Konkrétan az az érzés alakul ki, hogy nincs válasz a megfogalmazott kritikákra, a kritizált elmélet (azaz mindkét proponált megközelítés) megbízhatatlan "éles" helyzetekben, és alkalmatlanok arra, hogy gazdaságpolitikát alapozzanak rá.

@Steve: Érdemi vita: eltecon.blog.hu/tags/vita
Alulról kezdd. Semmi személyeskedés, csupa szakmaiság:)

@Steve:

A probléma az, hogy Krugman épp a megoldásról szóló érdemi vitát adta fel, és kezdte el támadni ehelyett azokat a módszereket amelyekhez amúgy maga sem kis mértékben járult hozzá (ezért kapta a Nobel díjat), illetve támadni közvetlenül azokat a közgazdászokat akik nem az ő véleményét osztják.

Lehet persze érdemi folytatni akár a módszerről is, csakhogy azt Krugman sem teszi. Ugyanis arról mélyen hallgat, hogy a konkrét módszerek - épp a kezelhetőséghez szükséges egyszerűsítések miatt - minden esetben tartalmaznak néhány peremfeltételt. Ha azok teljesülnek, úgy az előrejelzés többnyire pontos (bár természetesen nem mindig), ha nem, akkor meg miről beszélünk?!

Arról sokkal kevesebbet beszél Krugman, hogy nem csak az elméletalkotónak, hanem a felhasználónak is komoly felelőssége van. Ugyanis a felhasználó felelőssége az, hogy ne csábuljon el a hurrá optimizmustól, és képezzen tartalékokat arra az esetre, ha a dolgok rosszra fordulnának.

Persze erről talán épp azért nem beszél, mert az állam részéről ez az állami beavatkozás mérséklését jelentené az adósság mérséklése, az alacsony kamatok melletti hitelképesség fenntartása céljából. Igaz, most az USA szövetségi kormánya olcsón kap hitelt, ám ez a gazdasági fellendülés megindulása után megváltozhat...

@Steve:

Épp Krugman rúgta fel a kilábalásról szóló érdemi vitát azzal, hogy nekiment az elemzési módszereknek (amelyek fejlesztéséért, és ezáltal az új kereskedelmi modellért a Nobel díjat kapta), és persze mindazoknak, akik nem osztják a véleményét az állami beavatkozás növeléséről.

Magáról a módszerről sem nyitott érdemi vitát, ugyanis nem arra mutat rá, hogy hol hibásak a jelenlegi módszerek - már csak azért sem, mert erről ugyan nem beszél, de ezeknek mindig vannak peremfeltételeik, épp a jelentős egyszerűsítések miatt. Holott a peremfeltételek figyelembe vétele esetén az alkalmazott módszerek az esetek többségében (de nem mindig) jó előrejelzést adnak. Ha pedig azt nem tartjuk, akkor miről beszélünk? A körte leírásának módszerét ne alkalmazzuk az almára....

Ehellyett Krugman zsigerből azt mondja: az állam avatkozzon be! Azokkal a véleményekkel kevéssé törődik, hogy a beavatkozáshoz szükséges erőforrásokat (konkrétan: a tőkét) az állam valahonnan elvonja, sőt ennek az elvonásnak bizony vannak költségei. Így bizony a kérdés az: ki képes hatékonyabban felhasználni a tőkét: az állam, vagy a magánszféra?

Nem veti alá ezt a kérdést elméleti elemzésnek, egyszerűen csak állítja, hogy az állam a hatékonyabb.

Arról pedig még kevésbé beszél, hogy bizony a felhasználónak is van ám nem kevés felelőssége: 1. Az adott elméletet következetesen használja, ne "felpuhítva", ami bizony, bizony igen gyakori jelenség, nem csak hazánkban.
2. Ne dőljön be a hurrá optimizmusnak, és képezzen tartalékot az esetleges nehézségek esetére.

Talán épp az utóbbi miatt... Ugyanis az állam alkalmazásában ez épp azt jelentené, hogy az államnak vissza kellene fognia a kiadásait az adósságállomány mérséklése, az alacsony kamatok melletti hitelképesség megőrzéséhez. Mert most ugyan szinte ingyen kap pénzt az USA szövetségi kormánya, ám a fellendülés megindulásakor a kamatok megugorhatnak. (Mivel helyreáll a bizalom a magánszféra iránt, így a tőke a vállalkozásokhoz és a háztartásokhoz áramlik majd, amellyel csak magasabb kamatok mellett lesz versenyképes a komolyan eladósodott állam.)

És mit is jelent a kiadások visszafogása? Nyilván az állami beavatkozás mértékének mérséklését.... Krugman viszont épp az ellenkezőjét szeretné...

Bocsi a két kommentért, azt hittem az első elveszett...

Jaj de jo, a Peddling Prosperity az egyik kedvenc konyvem. Olvassatok azt, ne az egok napi szintu vagdalkozasait . Megdobbento, amilyen intenzitassal az egymasra acsarkodas megy a mi szakmankban. Dismal science: lehangolo bizony.

Lord Thomas Balogh 1982-ben így panaszkodik:

"Milyen hosszú ideje már annak, hogy tiltakozásaimat és J. K. Galbraith fellépését az ilyesfajta akadémikus tudománykodással {értsd modell-fétis, matek-mánia} szemben úgy szokták elhárítani, mintha a polgárjogot nyert tudás területén túlról jövő zsurnalisztikus támadásokról volna szó!"