nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Csak a jóakaróinktól ments meg, Uramisten

2009.09.19. 23:13 petepeter

A bankok kifejezetten népszerűtlenek mifelénk, s a válságban megszorult adósok gondjai csak fokozzák a velük szemben táplált negatív érzelmeket. Így aztán aki az üzleti érdekeik érvényesítéséért nyomuló bankokkal szemben az állampolgárok alkotmányos jogait védelmezi, az a széles közvélemény szinte osztatlan támogatására számíthat.

Azt, hogy az adatvédelmi ombudsman legutóbbi fellépését ez a szempont motiválta-e, vagy tényleg ennyire halvány lila gőze sincs arról, hogy mit csinál és hogyan működik egy bank, pusztán a kiadott állásfoglalásból nem tudjuk megállapítani. Az biztos, hogy egyik eset sem emeli különösebben az általa viselt hivatal tekintélyét.
 
A pénzügyi szektor képviselői már nagyon régóta szorgalmazzák egy központi teljeskörű adósnyilvántartási rendszer létrehozását, az ezirányú törekvések mindeddig éppen a személyes adatok védelmével kapcsolatos aggodalmak miatt, nem utolsó sorban a mindenkori adatvédelmi ombudsman áldásos tevékenysége által hiúsultak meg. A válság a törlesztési nehézségekkel küzdők számát ugyancsak megnövelte, így sokat lendített a nyilvántartási rendszer ügyén, hiszen okkal vethető fel, hogy a bedőlt hitelek felvevőinek jó része a válságtól függetlenül is hitelképtelen volt, így hitelkérelmüket valójában el kellett volna utasítani. A bankok éppen azért szorgalmazzák a nyilvántartási rendszer felállítását, mert az ebből lekérdezhető információk segítségével pontosabban tudnák felmérni a hitelkérők kockázatosságát, fizetési képességét.
 
A nem vagy késve fizető adósokat ma is nyilvántartják, a megvalósítani kívánt rendszer éppen azért volna teljeskörű, mert valamennyi adósról tartalmazna a hitelbírálat számára hozzáférhető információkat, tehát azokról is, akikkel eddig semmi baj nem volt. Éppen erre hivatkozva száll szembe az obudsman a tervezett szabálynak még a szigorú önkéntességen alapuló verziójával is, amely szerinte „..szükségtelenül, aránytalanul, elsősorban üzleti érdekeknek engedve korlátozná a személyes adatok védelméhez fűződő…. köztük a jó adósok alkotmányos jogait.”
 
Bizony, nem elég, hogy a bankok a vérünket szívják, féktelen profitéhségükben még a magánéletünk titkaiba is bele akarják ütni az orrukat. Mit is akarnak tudni rólunk? A vallásunkat? Szexuális preferenciáinkat, fogyasztói szokásainkat? Dehogy! Azt szeretnék tudni, hogy van-e más banknál hitelünk, hány ilyen van, és azok együttes törlesztőrészlete mekkora. Ma ugyanis úgy kell eldönteniük, hogy adjanak-e, ajánljanak-e nekünk hitelt, hogy ez az aprócska információ nem áll rendelkezésükre.
 
Nem találják megdöbbentőnek? Akkor gondoljanak bele. NN nettó százezer forintos jövedelemmel rendelkezik, a kért hitel törlesztőrészlete havi huszonötezer. Még éppen belefér. Adjunk. És ha NN-nek másik három banknál már három ugyanilyen hitele van? Ekkor havi hetvenötezret kell már eddig is törlesztenie, és tőlünk éppen azért kér hitelt, hogy abból törlessze a teljesíthetetlent. Jó adós NN? Az ombudsman szerint igen, hiszen eddig még soha egy napot sem késett. De ez azért mégsem olyan, mint előre karcerba dugni a rossz arcúakat, hátha bűnt fognak elkövetni. NN helyzete objektíve tarthatatlan, biztosan el fogja bukni a hiteleit. A kérdés csak az, hogy csak a már meglévőket – ha többet nem adnak neki, mert ismerik helyzetét –, vagy még további három-négyet is, amit azért vehet fel, mert nem tudnak a többiről.
 
Kinek is áll érdekében, hogy NN ügyében tisztán lásson? A banknak biztosan. Most ne firtassuk azt, hogy a bankok mai rossz hírét mennyiben táplálják előítéletek, és mennyiben szolgáltak rá ténylegesen. Az a könnyedség, ahogy az ombudman valamit, ami a bankok üzleti érdeke automatikusan az ügyfelek érdekei ellen valónak lát, az akkor is ijesztő, ha a bankok amúgy rosszabbak az ördögnél.
 
A bank pénzügyi közvetítő. Más emberek pénzét közvetíti ki a hitelfelvevőknek. Amikor az adós nem fizet, akkor a bank veszít, de ennek ne tessék örülni. Gazdálkodó szervezet és nem jótékonysági intézmény lévén a hitelbedőlések miatti veszteségeit a közvetítői díjból fogja kigazdálkodni, vagyis kevesebb kamatot fizet a betéteinkért, és több kamatot számol fel a hiteleink után. Senkinek nem érdeke, hogy a bank olyan hiteleket nyújtson, amelyekről már a szerződéskötés pillanatában is lehet tudni, hogy nem fogják visszafizetni. Tudni akkor lehetne, ha az obudsman ezt ma nem akadályozná meg. Hacsak nem csaló, akkor még NN-nek sem érdeke, hogy ilyen hiteleket vegyen fel. Neki is jobb, ha szembenéz helyzetével, még olyan intézmények is vannak, amelyek ebben segítségére lehetnek.      
 
Mi volna, ha az ombudsman úgy védené alkotmányos jogainkat, hogy az ne kerüljön nekünk ennyire sokba? De legalább beiratkozhatna egy gyorstalpaló banküzemtan kurzusra, mielőtt a témában szakért.
 
(Ez az írás megjelent a Magyar Narancs 2009/38. számában)

 


6 komment

Címkék: pénzügyi szabályozás

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr511393655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szőröstalpú Jeti 2009.09.20. 12:58:49

Öööö, miért is kéred számon az ombudsmanon, hogy egyoldalúan áll a kérdéshez, ha bankok is ezt csinálják (az ombudsmant csak a személyes adatok érdeklik, a bankot meg a profit). Szerintem ha a bankok változtatnának a viselkedésükön, és mondjuk néha megsajnálnák a nehéz helyzetben levőket, akkor lehet, hogy időnként az ombucman is figyelembe venne gazdasági érveket :)

perro morado 2009.09.20. 16:26:33

Ha a bankok jobban kulonbseget tudnanak tenni jo es rossz ados kozott, akkor a koztuk levo verseny arra kenyszeritene oket, hogy a kis kockazatu adosoknak kedvezobb feltetelekkel adjanak hitelt. De mivel erre nem kepesek, a kamatlab az "atlagos" kockazathoz igazodik, es igy a jo adosok tobbet fizetnek annal, mint amennyit akkor fizetnenek, ha be is tudnak bizonyitani, hogy ok alacsony kocazatuak. Ebbol a felarbol tudja a bank fedezni a rossz adosokon elszenvedett veszteseget.

Roviden: a jo adosok szubvencionaljak a rosszakat. Klasszikus informacios asszimetria.

Szőröstalpú Jeti 2009.09.20. 20:28:29

Igen, vannak előnyei a pozitív adóslistának (ezt mondja a bank), és vannak hátulütői (erről meg az ombucman beszél). Nem látom, miért probléma, hogy mindkettő egy speciális nézőpontból alkot véleményt. De egyiktől sem meglepő, hogy így cselekszik.

Rorgosh 2009.09.21. 00:14:35

@Szőröstalpú Jeti:

A bank egy gazdasági vállalkozás, a lényege az, hogy a profit érdekli. Épp úgy, ahogy a zöldségest is.

És miben állna a nehéz helyzetben lévők megsajnálása? Nem kell törlesztenie? Emellett a bank közvetíti a pénzt, vagyis tulajdonképpen a betéteseket kellene rávenni, hogy segítsenek a nehéz helyzetben lévőkön.

Más oldalról viszont, a betétes is gyakorta nehéz helyzetben lévő ember. Hiszen a betétek jobbára évek fáradtságos megtakarításának eredményei, amelyből a betétes a lakás- vagy autóvásárlás önrészét, gyermekei taníttatását, nehéz időkben a létfenntartását fedezné. Ha nagy lelkesedésünkben a betétek értékét lerontjuk, akkor épp azok munkájának gyümölcsét vesszük el, akik némiképp felelősen próbálták alakítani életük pénzügyi oldalát.

Az adóslista nem egyszerűen a bank érdeke. A betétesek érdeke is - sőt, főképp azoké - , hiszen így a betéteik kockázata alacsonyabb, az jobb eséllyel éri el a célját.
Érdeke viszont az adósoknak is, hiszen ha kevesebb a magasabb kockázatú hitel, akkor alacsonyabbak a hitelkamatok.
És érdeke mindenkinek a világon. Hiszen épp ez a válság mutatta meg, hogy a rossz hitelek miatti bankbedőlések milyen messzemenő következményeket képesek kiváltani.

Tulajdonképpen csak ombudsmannak nem érdeke, hiszen ha nem végez időnként látványos kardcsörtét, akkor egy idő után felvetődik a kérdés: ugyan vajh mire tartjuk?!

Szőröstalpú Jeti 2009.09.21. 09:38:58

Szerintem mindenki foglalkozzon a saját dolgával. A bank a profittermeléssel, az ombudsman meg az állampolgári jogokkal. Pont ezt teszik, nincs is semmi baj.
A bank kizárólag azért érvel az adóslista mellett, mert neki jó. Az csak tiszta szerencse, hogy ez másnak nem kifejezetten rossz.
Azért kell az ombudsman, mert a bankok, ha csak rajtuk múlna, a kifejezetten rossz esetben is megcsinálnák (lásd pl az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét).

Rorgosh 2009.09.21. 21:53:32

@Szőröstalpú Jeti:

A bankokkal kapcsolatos szabályozás legnagyobb tragédiája épp az, hogy eleve rosszul közelíti meg az állam a kérdés (ombudsmanostól és parlamentestől és kormányostól együtt).

Ugyanis megvédeni akarják a lakosságot a bankok vélt vagy valós önkényétől, ahelyett, hogy azt egyenlő szerződő féllé kívánnák tenni, aki saját maga aktívan alakíthatja pénzügyi életének feltételeit.

Ugyanis igen kevéssé ér valamit az, hogy van 3 hónapja az adósnak a bank egyoldalú szerződésmódosítása előtt, ha már beütött a baj. Jó eséllyel más banknál sem fog olcsóbb hielt találni, ugyanis bajban a bankok maguk is kényszerpályán mozognak.

Ellenben sokkal többet érne, ha az adós a hitel teljes futamideje alatt bármikor járulékos költségektől mentesen akár részben, akár egészben előtörleszthetne. Ugyanis így mind a saját, mind a bankrendszer kockázata csökkene, és felgyorsulna a pénzforgalom. Emellett mérséklődnének azok az anomáliák, hogy az adósnak egyszerre van nagy összegű hitele és megtakarítása, amely baj esetén további kockázatokat rejt magában.

A bankok nem szentek, de nem is ördögök. Egyszerűen vállakozások, amelyek mint minden vállalkozás, igyekeznek minél nagyobb profitot termelni. Ám mint minden vállakozást, őket is kell és lehet szabáylozni, ami viszont csak akkor éri el a célját, ha a szabályalkotó képes a bank fejével gondolkodni, és nem valamilyen összeesküvés elmélet jár az eszében.

Ha a banknak valami jó, az lehet jó is meg rossz is másnak. Meg kell viszgálni, hogy melyik eset áll fenn. Ha a társadalomnak is jó az, amit a bank akar, akkor annak eleget kell tenni - hisz ezzel a társadalmi érdekek teljesülnek. Ha pedig a társadalomnak rossz, az amit a bank akar, akkor azt világos indoklással el kell utasítani.

Ellenben nem szabad "zsigerből" reagálni, szabályozni, népszerű lépéseket tenni. Meg kell azt érteni, hogy a bank általános célja nem a társadalom ellen való, és a bankot is megilleti a tisztességes eljáráshoz való jog. Akkor is, amikor a bank épp nem népszerű.
süti beállítások módosítása