nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Miért gazdagok - miért szegények?

2009.11.22. 10:00 eltecon

Évszázadok óta a társadalomtudósok egyik leggyakrabban feltett, és máig csak részlegesen megválaszolt kérdése. Miért gazdag az egyik ország, és miért szegény a másik? Daron Acemoglu (egyebek melett a Clark medál és a Rajk szakkollégium Neumann díjának birtokosa) szerint át kell fogalmazni a kérdést. Nem a "miért" az érdekes, hanem a "hogyan". A nemzetek nem olyanok mint a gyerekek. Nem gazdagnak vagy szegénynek születnek. Azzá lesznek. És aki ismeri Acemoglut, nem lepődik meg azon, hol keresi a választ: kormányok és intézmények.


4 komment

Címkék: gazdasági növekedés acemoglu

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr621543181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ricardo 2009.11.22. 18:33:37

Friedrich Listnek van egy 1841-es műve, A politikai gazdaságtan nemzeti rendszere. Ezt a művet szokás nem ismerni, illetve lesajnálni. Pedig ebben a műben List különbséget tesz a csereérték termelése, és a termelőerő termelése között. Egy nemzet gazdagságát, List szerint, nem a csereérték, hanem a termelőerő határozza meg. És List világossá is tesz, hogy mit ért termelőerőn: demokrácia, jogszabályi kiszámíthatóság, jó közerkölcs, magas közbiztonság, fejlett iskolarendszer, jó egészségügyi ellátás stb. Ettől lesz egy nemzet gazdag, attól hogy fejlett termelőerővel bír. A fejlett termelőerő ui. az alapja a magas csereértéknek. List bírálja azokat a közgazdászokat, akik úgy hiszik, hogy az iskolák, a kórházák, a hivatalok, a rendőrök stb. improduktívak, mert nem hoznak létre csereértéket, sőt csak úgymond fogyasztanak. És valóban, mondja List, az iskolák, kórházak, bíróságok, rendőrörsök, és egyéb közhivatalok nem csereértéket termelnek, hanem termelőerőt termelnek. Méghozzá olyan termelőerőt, ami viszont hatalmas csereértéket képes létrehozni. A termelő fejlettsége a gazdagság valódi alapja. Például az általános jó közerkölcs termelőerejéhez képes egy fejlettebb erőgép termelőereje eltörpül. És persze nincs az a hatalmas nemzetközi támogatás, ami egy banánköztársaságot fejletté tehetne. List mindezt pontosan tudta, és leírta. Amikor List a védővámokat ajánlotta a hazai ipar védelmére, akkor pontosan tudta, hogy ezzel az ország csereértéket veszít. Ellenben termelőerőt nyer. És mert List szerint az igazi gazdagság nem a csereérték, hanem a termelőerő, így átmenetileg csereértéket veszteni azért, hogy termelőerőt nyerjünk hosszú távon nem a nemzet elszegényedését, hanem meggazdagodását segíti elő. Illetve fordítva, amikor egy nemzet lemond a termelőerői fejlesztéséről azért, hogy némi csereértéket nyerjen, akkor ez hosszú távon lemaradáshoz, és a függőséghez vezet. Amikor egy nemzet bírókat, tanárokat, orvosokat és redőröket 'tart' - ugyanezt teszi. Nevezetesen, csereértéket áldoz fel a jobb termelőerőért. És ugyanígy: a demokrácia fenntartása drága, de az még drágább az, ha nincs demokrácia.

A műveletlen közgazdászok olyan, mint a csecsemők. Minden vicc új nekik.

Rorgosh 2009.11.24. 18:28:23

@ricardo:

Szó sincs itt műveletlenségről. Arról van szó, hogy különböző nézetek, irányzatok vannak jelen, amelyek mind máshová helyezik a hangsúlyt.

Az egyik ilyen irányzat az intézményi háttért tekinti mérvadónak. Egyáltalán nem új, legfeljebb az elfogadottsága. Azonban az intézményi irányzat sem ad választ arra, hogy egyáltalán miért van az egyik helyen jobb, a másik helyen kevésbé sikeres intézményrendszer.

Emellett az intézményi rendszer nem fed le minden jelentős különbséget. Sok esetben azonos intézményi fejlettségű államok között is óriásiak a különbségek, sőt... Érdemes belegondolni abba, hogy az USA-ban a kevésbé fejlett intézményi háttér ellenére magasabb az életszínvonal, mint az EU legtöbb régi, bevált demokráciájában...

Ezek az "apróságok" pedig mindig ébren fogják tartani a vitát arról, hogy miért azok a gazdagok, akik.

ricardo 2009.11.24. 19:20:56

@Rorgosh:
Pusztán List művére kívántam felhívni a figyelmet. Ui. List leginkább úgy van elkönyvelve, mint a 'sovén protekcionista' gazdaságpolitika atyja, jóllehet van ott más is. Nem kell mindig feltalálni a melegvizet. A közgazdaságtan nem Gary Beckerrel meg Robert Barroval kezdődött.

ricardo 2009.11.25. 10:03:08

Tegnap a Közgázon a miniszterelnök előadást tartott. Értékekről beszélt meg gazdasági növekedésről. Még Edmund Phelpset is emlegette ennek okán.

www.progresszivpolitika.hu/pdf/05_pp_04.pdf
süti beállítások módosítása