A sport, a közgazdaságtan, a behaviorizmus, az ökonometria és a nővédelem ritkán jön össze egy tudományos cikkben, úgyhogy köszöntsük nagy szeretettel David Cardot és Gordon Dahlt, hogy már ilyenünk is van. A történet a következő. A közgazdászok - mint annyi mindent - a családon (párkapcsolaton) belüli erőszakot is meg szeretnék érteni. Két versengő iskola van. Az egyik (nevezzük a racionális döntésekre és Gary Beckerre épülő hagyománynak) kitart amellett, hogy a megfigyelt társadalmi jelenségek, így az asszonyverés is, racionális, kalkulatív magatartásból jön. Szerintük az erőszak ún. instrumentális, vagyis az elkövetőnek valami elgondolt és mérlegelt célja van vele, az erőszak része a családon belüli szokásos eszköztárnak. A másik (nevezzük behaviorista irányzatnak) pedig azt állítja, hogy a családon belüli erőszak hirtelen frusztrációk nem átgondolt mellékterméke, olyan impulzív cselekmény, amelyet az elkövető azonnal megbán. Mint ilyen, a családon belüli erőszak leginkább a drogfogyasztással vagy másféle kontrollproblémákkal (és dinamikusan inkonzisztens viselkedésekkel) rokonítható.
Ha igazságot nem is tehetünk a kétféle elmélet között, annyit feltétlenül, hogy 1. felírunk egy modellt a családon belüli erőszak feltételezett működéséről, 2. tisztázunk egy kiváltó okot és egy hatásmechnanizmust, 3. megfogalmazunk egy ellenőrizhető hipotézist a modell alapján aról, hogy a kiváltó okból a hatásmechanizmus ismeretében mi következik, 4. keresünk olyan adatokat, amelyek megfeleltethetők a modellbeli kiváltó oknak és következménynek, majd 5. a hipotézist ütköztetjük a való világbeli megfigyelésekkel, vagyis teszteljük az adatokon. A folyamat leírása Cardéknál annyira didaktikus, hogy nagyszerűen szemlélteti, hogyan dolgoznak a közgazdászok, így reméljük, hogy azoknak is tetszeni fog, akik amúgy nem tartoznak sem a Fradi kemény magjához, sem a nővédelem legelszántabb hívei közé.
Menjünk szépen sorjában. A modellbeli háztartásban időnként vannak konfliktusok, és a konfliktusok egy része erőszakba torkollik. Az erőszakos cselekmény valószínűségét a váratlan érzelmi sokkok mozgatják: a hirtelen bekövetkező súlyos megrendülések hatására könnyebben elsül a kéz, míg a váratlan örömhullámok némiképp visszafogják a rendcsinálási kedvet. A szerzők feltételezik, hogy az időnként erőszakoskodó szereplőket a negatív érzelmi sokkok jobban megviselik, mint amennyire a pozitívak feldobják, vagyis preferenciáikat a magatartás-gazdaságtanban szokásos ún. veszteségkerülés jellemzi. Az is behaviorista feltevés, hogy a bekövetkező események értékelése mindig attól függ, hogy előzetesen mit várunk (a preferenciák referenciafüggőek), a rossz jobban fáj, ha jót vártunk, a jó kevésbé hat meg, ha számítottunk rá. Vagyis: kiváltó ok = váratlan negatív érzelmi sokk, hatásmechanizmus = növekvő frusztráció, eredmény = több otthoni erőszak.
Hogyan találjunk adatokat ehhez a történethez? A párkapcsolatban elkövetett erőszakos bűncselekmények gyakoriságát még csak-csak megmérhetjük valahogy, például a rendőrségi bejelentések számával. A nehézséget az okozza, hogy hogyan lehet a párkapcsolat minőségétől és aktuális dinamikájától független váratlan érzelmi sokkhatásokat találni. Az ötlet az, hogy a hazai focicsapat otthoni és a sportfogadó-irodák oddsai alapján váratlan veresége pont ilyen szerencsétlen véletlen. A focit (az amerikait, Amerikában) sokan nézik, különösen a 18 és 49 közötti férfiak, körükben speciel messze a legnépszerűbb hétvégi tévéműsor. Ezért ha adott előzetes esélyek mellett a hazai csapat váratlanul kikap, az pont olyan szerencsétlen sokkhatás, amiről a modell predikciói szólnak.
Eredmények? A csapat váratlan hazai veresége átlagosan 8%-kal növeli a párkapcsolaton belüli erőszakos bűncselekmények számát. A váratlan vereség hatása erősebb, mint a váratlan győzelemé a másik, az erőszakos cselekményeket csökkentő irányban. A fontos és/vagy a stresszes meccsek (helyi derbik, sok büntetővel, szoros végeredménnyel) jobban számítanak. Továbbá, az előzetes sztereotípiáknak megfelelően a nők által elkövetett bűncselekmények nem nagyon függnek a focieredményektől. Hogy mennyi számít egy váratlanul elveszített meccs? Annyit, mint egy különösen forró nap, és negyedannyit, mint egy munkaszüneti nap.
Tanulság: nem zárható ki, hogy az otthoni erőszak részben ún. instrumentális játszma, de az impulzív és átgondolatlan asszonyverés is szerepet játszik. Abban nem vagyunk biztosak, hogy a meccs miatti frusztrációból fakadó konfliktusok az egész problémakör szempontjából mennyire fontosak, halkan azt gyanítjuk, hogy a tipikus párkapcsolati erőszak nem annyira váratlan. Ha azonban legalább annyit megtanulunk, hogy a helyi derbi napján több legyen az ügyeletes a segélyvonalakon vagy az erre szakosodott helyszínelő, nos, akkor valami fontosat is tehetünk.
