nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Legyen-e behaviorista a jegybank?

2010.02.05. 07:30 eltecon

Azt már régóta tudjuk, hogy a közgazdaságtan szokásos viselkedési feltevései hamisak általánosíthatók. Erre a felismerésre és ennek az a alapos tapasztalati dokumentációjára épül a viselkedési közgazdaságtan, amely igen szép karriert futott be az akadémiai irodalomban. (Itt szokás belinkelni, hogy Vernon Smith és Daniel Kahneman már Nobel-díjat is kapott.)

A legutóbbi időkig adósunk maradt az irányzat a normatív gazdaságpolitikai következmények feltárásával. (Itt szokás belinkelni a Nudge-ot mint úttörőt.) Üdítő kivételként és roppant nagy örömmel adjuk közzé ezeket a konferenciaanyagokat (és köszönjük a bostoni Fednek), amelyek kiemelt figyelmet szentelnek a jegybankok monetáris politikai és szabályozói szerepének. Mire kell törekednie a monetáris politikának? Hasznosságot maximalizáljon, vagy boldogságot? Fontos-e, hogy megértsük az árképzés vagy a munkapiac pszichológiáját? Segíthet-e, hogy megfelelően súlyozzuk az inflációt és a munkanélküliséget a jegybanki veszteségfüggvényben, ha tudjuk, hogy az emberek mennyire lesznek boldogtalanok az áremelkedésektől vagy az állásvesztésektől? 

Szóval ha úgy gondoljuk, hogy egy újabb regresszió/makromodell marginális hasznossága már igen-igen alacsony a monetáris politika elemzésében vagy támogatásában, akkor mihez is kezdjünk: nyúljunk a boldogság-irodalomhoz, vagy olvassunk Surányit? Akkor már inkább az előbbi, nem?


3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr491727884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

marós 2010.02.05. 07:56:24

A közgazdaságtant a szocializmusban is, de méginkább a jelenídőben a politikai, gazdasági érdekek, hamísításra használják. A közgazdászok a legjobban megvehető csalók a világon, nálunk meg ennél is nagyobb gazemberek. Néhányan közülük abból élnek meg jól, hogy utólag nagyon okosakat mondanak. Sőt ebból a célból "kutató intézet" álca mögé bújnak, amit a becsapott adófízetők pénzéből finanszíróznak. Lapos tetvek, szívják az ország vérét, egyetlen fillért sem érdemelnek.

Luzitán 2010.02.05. 08:42:00

@marós: Fentiek alapján nem egészen világos, hogy mit keresel ebben a blogban.

Rorgosh 2010.02.05. 17:27:47

@marós:

Hm, mily sokat hallja ezt az ember... S főképp olyanoktól, kik nem veszik a fáradtságot, hogy leüljenek, és őszintén végiggondolják, hogy egy adott helyzetben mit tennének...

Persze mindig is egyszerűbb volt egymásnak ellentmondó elvárásokat támasztani, s ha ebből baj lett, másra fogni...
süti beállítások módosítása