Nem az Adam Smith féléről beszélünk, hanem rasszizmusról, illetve diszkiriminációról. Meg arról, hogy hogyan lehet az ilyesmit kísérletileg mérni. Mondjuk úgy, hogy megvizsgáljuk, hogy többen vagy kevesebben vesznek-e meg egy iPod-ot, ha a hirdetésen egy fekete kéz tartja a készüléket? Eltaláltátok, a Freakonomics által idézett vizsgálat tanúsága szerint kevesebben. Ami igazán fontos az az, hogy miért. Azért-e mert a többségi fehér vásárlók egy része egyszerűen idegenkedik mindentől, ami a feketékhez kötődik? Vagy azért-e, mert a feketék köztudottan átlagosan alacsonyabb társadalmi státusa miatt a tipikus vásárló a feketékhez köthető dolgokhoz alacsonyabb minőséget társít?
Szociológusok és hasonló jótét lelkek magyarázzák meg, hogy az utóbbi hogyan viszonyul a rasszizmus tradicionális értelmezéséhez. Mondjuk van két brókerház, egyikről sem tudunk semmi speciálisat. Az egyik kirakatában egy jól azonosíthatóan roma származású férfibróker kínálja a szolgáltatáokat, a másikban egy platinaszőke szépség menedzserkosztümben. Melyikbe megyünk részvényt venni? Ha viszont a diszkriminációt így értelmezzük, akkor semmi esély az ellene való harcra, hiszen mindig minden reklám tekinthető úgy, mint ami diszkriminál valakivel szemben.
