nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Minden másképp van

2010.09.19. 16:50 eltecon

Válságban minden a feje tetején áll. Hosszú sora van azoknak a gazdaságpolitikai értekezéseknek, amelyek szerint ami máskor áldás, az most átoknak tűnik, és fordítva.  Ehhez a sorhoz most Tyler Cowen, a Marginal Revolution bloggere is csatlakozik, amikor az amerikai monetáris politika tehetetlenségét elemzi. Úgy látja, hogy a likviditási csapda problémájával küszködve a FED azzal járulhatna hozzá az aggregált kereslet emelkedéséhez és ezáltal a gyenge fellendülés erősödéséhez, ha hitelesen el tudná kötelezni magát a jelenleginél magasabb, mondjuk, három százalékos inflációs cél mellett. Ám ezt most nem tudja megtenni. Nem a cél deklarálásával volna a gond, hanem azzal, hogy az elmúlt évek zavarai miatt senki sem hinné el, hogy komolyan gondolja, vagyis tényleg mindent meg is tenne azért, hogy ez a magasabb inflációs ráta teljesüljön. Cowen a blogján további pontokkal árnyalja és kiegészíti érvelését.

A jegybanki hitelesség könyvtárnyi irodalma arról szól, hogy csak (független) hiteles jegyban képes a gazdasági szereplők inflációs várakozásait lehűteni, ezáltal sikeresen küzdeni a tényleges infláció elszabadulása ellen. Ha a veszély inkább a deflációs spirál kialakulása, akkor a jegybanknak inkább emelnie kéne az inflációs várakozásokat, s lám, ehhez is hiteles jegybankra van szükség.

Elmálázhatunk a dolgon, de lehet, hogy többunknek Cowen írása inkább szellemesnek, mint mélynek tűnik. Persze, van okunk aggódni azért, hogy a fellendülés csak nem akar erőre kapni. De azt azért ne gondoljuk, hogy a nagyérdemű inflációs várakozása valami olyasmi, amit a tökös (bocsánat, hiteles) jegybank csak úgy rángathat rövid távon tetszése szerint, most megemelheti, s amikor majd megint minden jól megy, visszanyomhatja akkorára, amekkora neki tetszik. Az alacsony inflációs környezet megteremtése majd egy évtizedet vett igénybe a maga idején. És nem jött ingyen. Jó volna végre kijutni ebből a recesszióból, persze, de gondoljuk meg kétszer is, hogy érdemes-e az infláció szellemét kiengedni a palackból.


4 komment

Címkék: infláció monetáris politika portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr672307908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VIII. Nagyapó 2010.09.20. 16:39:58

Hát, a fene tudja... Rátenyerelni a bankóprésre nyilván felelőtlenség volna, de a megcélzott infláció célok egy-két százalékpontos emelését felvetette már Blanchard is.

Ezt meg lehetne indokolni (kb.: az elmúlt időszak megmutatta, hogy a sokkok nagyobbak lehetnek, így a nominális rigiditások költsége is nagyobb, mint gondoltuk), így nem gondolom, hogy egy (jó track recorddal rendelkező) jegybank porig rombolná vele a hitelességét - és azt sem hiszem, hogy ne hinnék el, hogy végre is tudják/akarják hajtani.

VIII. Nagyapó 2010.09.20. 18:17:24

@VIII. Nagyapó:

Elolvasva az eredeti cikket is: én inkább úgy értettem, hogy nem átmenetileg, hanem hangsúlyozottan hosszabb távra nem volna az ördögtől való emelni valamelyest a célon. Rángatni a célt, miközben azt mondjuk, hogy az ideális infláció békeidőben továbbra is a 2%, tényleg nem volna sok értelme - de a válság épp arról gondolkodtathatott el, hogy hosszú távon sem túl alacsony-e a 2%.

VIII. Nagyapó 2010.09.20. 19:25:37

Elolvasva az eredeti cikket - én nem annyira átmeneti, mint tartós célemelésre gondolok. Össze-vissza rángatni a célt - miközben "békeidőben" továbbra is a 2%-ot tartjuk ideálisnak - nincs sok értelme, és valóban csak a bizonytalanságot növeli, de - részben a nominális rigiditások, részben a likviditási csapda közelsége miatt - az, hogy mekkora az ideális infláció, nagyban függ attól, mekkora sokkokra számíthatunk.

VIII. Nagyapó 2010.09.20. 19:26:17

(Bocs, a blogmotor miatt azt hittem, nem ment el az első...)
süti beállítások módosítása