nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Mental budgeting

2011.05.27. 13:40 eltecon

A fogyasztói döntési mechanizmus azon formáját hívják így, amelyben a döntéshozó felhasználási kategóriák szerint allokálja elkölthető jövedelmét, magyarán külön költségvetési korlátokat képez az aggregált korláton belül. Rémlik, gyerekkoromban nálunk fehér borítékok voltak, rajtuk ilyen feliratok, mint: konyha, autó, telek, szórakozás meg ilyesmi, bennük szétosztva szüleim havi fizetése. Persze nem a boríték a fontos, hanem a szabály, elég, ha "fejben" eldöntjük, erre pedig csak ennyit szánunk.

Könnyű belátni, hogy ez a magatartás nem felel meg annak az egyszerű fogyasztói optimalizálási modellnek, amivel a bevezető mikroórán a diákokat gyötörjük, e döntési rutin alkalmazása esetén a pénz (jövedelem) határhaszna  nem lesz azonos a különböző kiadási kategóriák esetében és az egyes jószágok árának megváltozása nem implikál helyettesítési reakciót más borítékokba tartozó felhasználásoknál. Justine Hastings és Jesse M. Shapiro a benzin árának változását kísérő fogysztói reakció vizsgálatával úgy találják, hogy a mental budgeting kifejezetten jellemző az amerikai háztartások viselkedésére.

Kiáltsunk mindjárt halált a racionális fogysztói optimalizáció modelljére, vagy akár a közgazdaságtan elméletére úgy általában? Azért ne siessünk. Kétféle dolog is eszünkbe juthat a látszólagos ellentmondás oldására. Az első az, hogy az egyszerű fogyasztói optimalizásciós modellben minden folytonos, mind tudjuk, hogy gyakorlati alkalmazáskor figyelnünk kell az olyan helyzetekre, amikor csak diszkrét alternatívák között lehet dönteni. Másfelől, a bevezető modell tökéletes informáltságot és költségmentes optimalizációs kalkulációt tételez fel, szokásos módon az egyszerűség kedvéért. Ha mind az információk gyűjtése, mind magának a racionális kalkulációnak az elvégzése, végiggondolása költséges, akkor a két újragondolási aktus közötti tudatlanságunkban tökéletesen racionális lehet olyan egyszerű, mechanikus eljárásokat követni, mint a pénz borítékolása. Emlékeim szerint az összegek arányai nálunk sem maradtak konstansak, időről időre a Családi Tanács felülvizsgálta, és újrarendezte az allokációt. Nehéz esték voltak azok. 

Ha valakinek nincs ideje az egész papírra, rövid, de kicsit "újságírós" összefoglaló található itt.


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr952936545

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása