Nincs oksági kapcsolat infláció és munkanélküliség között. Ettől még ma is előfordulhat, hogy a makroökonómiai rendszer e két endogén változója viszonylag hosszú időn át egymással ellentétesen mozog. Hol? Például Hong Kongban.
Egy működő Phillips-görbe
2011.07.07. 18:06 eltecon
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr73047922
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gondolkodjunk 2011.07.07. 22:31:08
Milyen alapon állítod hogy nincs oksági kapcsolat infláció és foglalkoztatottság között?
Pl. ha 1%-os reálbércsökkentés "kell" a gazdaságnak hogy egyensúlyba kerüljön, akkor melyik lesz a súrlódásmentesebb út:
- Az infláció 3%, a dolgozók 2% béremelést fogadnak el
- az infláció 0%, a dolgozók 1%-os bércsökkentést fogadnak el
A dolog emberi pszichológiájából adódik hogy az 1%-os bércsökkentést jóval nehezebb végrehajtani mint a 2%-os bérnövekedést - noha a reálbércsökkenés pontosan ugyanannyi mindkét esetben (1%).
Magyarul igenis erős kapcsolat van a kettő közt, amennyiben a bérek és az infláció közt nincs _automatikus_ csatolás (pl. infláció-semleges kollektív szerződések által).
Az USA 70-es évekbeli stagflation-je pont ilyen volt: a munkabérek jelentős részét COLA szerződések szabályozták, így a magasabb infláció nem okozott magasabb foglalkoztatottságot.
Ha nincs automatikus kapcsolat (tehát ha a két paraméter független) akkor a magasabb infláció ok okoztati kapcsolatban van a flexibilisebb munkaerőpiaccal és magasabb foglalkoztatottságot (kisebb munkanélküliséget) okoz.
Elfogadod az ilyen "szám-pszichikai" folyamatokat kauzalitásnak? Ha a 999 Ft-os árak közismert pszichológiáját elfogadod mint valódi gazdasági erőt akkor itt sem tehetsz mást! :-)
Pl. ha 1%-os reálbércsökkentés "kell" a gazdaságnak hogy egyensúlyba kerüljön, akkor melyik lesz a súrlódásmentesebb út:
- Az infláció 3%, a dolgozók 2% béremelést fogadnak el
- az infláció 0%, a dolgozók 1%-os bércsökkentést fogadnak el
A dolog emberi pszichológiájából adódik hogy az 1%-os bércsökkentést jóval nehezebb végrehajtani mint a 2%-os bérnövekedést - noha a reálbércsökkenés pontosan ugyanannyi mindkét esetben (1%).
Magyarul igenis erős kapcsolat van a kettő közt, amennyiben a bérek és az infláció közt nincs _automatikus_ csatolás (pl. infláció-semleges kollektív szerződések által).
Az USA 70-es évekbeli stagflation-je pont ilyen volt: a munkabérek jelentős részét COLA szerződések szabályozták, így a magasabb infláció nem okozott magasabb foglalkoztatottságot.
Ha nincs automatikus kapcsolat (tehát ha a két paraméter független) akkor a magasabb infláció ok okoztati kapcsolatban van a flexibilisebb munkaerőpiaccal és magasabb foglalkoztatottságot (kisebb munkanélküliséget) okoz.
Elfogadod az ilyen "szám-pszichikai" folyamatokat kauzalitásnak? Ha a 999 Ft-os árak közismert pszichológiáját elfogadod mint valódi gazdasági erőt akkor itt sem tehetsz mást! :-)
Gondolkodjunk 2011.07.07. 22:49:39
Itt van amúgy néhány egyéb, pontosabb Phillips-görbe:
krugman.blogs.nytimes.com/2010/08/01/comparative-disinflations/
(USA történelmi adatok.)
Látható ahogy a Phillips-görbék második felében a magas munkanélküliség lenyomja az inflációt.
Ami egy érthető folyamat: ha kevesebben vannak akik vásárolnak és ha a munkabérek nem automatikusan inflációkövetőek, akkor miért emelkednének az árak gyorsabban?
krugman.blogs.nytimes.com/2010/08/01/comparative-disinflations/
(USA történelmi adatok.)
Látható ahogy a Phillips-görbék második felében a magas munkanélküliség lenyomja az inflációt.
Ami egy érthető folyamat: ha kevesebben vannak akik vásárolnak és ha a munkabérek nem automatikusan inflációkövetőek, akkor miért emelkednének az árak gyorsabban?
Vondenberg 2011.08.22. 21:29:25
A phillips gorbebe nem gorbe, hanem egy operator ami idore ciklikus.
