Egyetemi oktatóként az elmúlt évtizedeket azzal a közös élménnyel éltük végig, hogy a felsőoktatás a mindenkori kormányok mostohagyereke, s a finanszírozási források elosztásánál mindig hátul kullogunk. Az elmúlt hónapok kormányzati döntéseit - a hallgatói létszámok érdemi csökkentését és az ezzel hol összefüggő, hol ettől független költségvetési elvonásokat -tekintve minden bizonnyal radikálisan át kell értékelnünk ezeket a sanyarú éveket. Hiszen csóreszek voltunk ugyan, de volt állásunk, íróasztalunk, amely mögött ülve panaszkodhattunk.
De lássunk tovább az orrunknál! Mielőtt megint valami speciálisan szittya tragédiaként élnénk meg kétségkívül válságos helyzetünket és a felvilágosult, fejlett nyugattal próbálnánk példálózni, jobb ha észrevesszük, hogy a felsőoktatás mai rendszerének ott is annyi.
