nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Nominális GDP célkövetés az inflációs célkövetés helyett?

2011.10.30. 14:37 eltecon

A monetáris politika szabályáról van szó természetesen. Miközben sokan riadalommal figyelik a pénzállomány elképesztő növekedését az Egyesült Államokban, mások - egyebek közt Christy Romer - továbbra is az aggregált kereslet alacsony, s ezzel összefüggésben a munkanélküliség magas szintje miatt aggódnak. Az érvelés szerint, ha a FED elkötelezné magát egy 4.5%-os nominális GDP pálya mellett, akkor ez a rezsimváltozás a monetáris politikában a bizalom erősítésén át ösztönzőleg hatna a kiadások emelkedésére. Az infláció is csak átmenetileg emelkedne, hiszen a szabály maga automatikus biztosítékot jelent arra, hogy a reál GDP növekedésének gyorsulásakor a FED visszahúzódik. Szóval, whaddaya say, Ben?


4 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr233340262

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Deficitesek udvarlása 2011.11.01. 18:24:08

p { margin-bottom: 0.21cm; }Költségvetési deficit, államháztartási hiány és mindennek ellenére komoly recesszió. A szokásos válasz: megszorítások.   A helyzet nyilván tényleg komoly – komor hírek a régió vezető pénzügyi rendszeréből, államcs...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kronstadt (törölt) 2011.10.31. 23:04:30

fekete mágia:)

csiribá-csiribú:)

PS: jó buli lehet ez a monetáris politika izé... izgi lehet így tőzsdézni:) garantált a siker:)

ha kell a szabályokat is át lehet írni:)

kronstadt (törölt) 2011.10.31. 23:08:18

ha ez a GDP-pálya-izé összejön, akkor robbanni fognak az árak az árupiacon… szárnyalni fog az infláció.. és persze semmi sem lesz jobb...

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2011.11.03. 23:41:22

Ez azért vicces, mert azt feltételezi, hogy minden válság megoldható monetáris eszközökkel.

VIII. Nagyapó 2011.11.04. 23:14:14

Sztem érdekes gondolat (hogy mennyire megvalósítható, az más kérdés), van is némi irodalma.

ideas.repec.org/cgi-bin/htsearch?q=nominal+gdp+targeting

Az alapgondolat, hogy keresleti sokkokra másképp kell reagálni, mint a kínálatiakra.

Vagyis mondjuk egy hitelezési expanzió esetén elvileg ugyanúgy szigorítani kell, mint a tiszta inflációs célkövetésnél, de ha pl. váratlanul elfogy az olaj, akkor a jegybank inkább megenged némi "indokolt" árszint-emelkedést ahelyett, hogy nekiállna keménykedni.

(Ezt egyébként részben tudja az IT is, amikor a rövid távú sokkokon "átnéz".)

Másrészt a szabály voltaképp megváltoztatja a hitelezők és hitelezettek közti kockázatmegosztást: a kölcsönök értéke lényegében nem egy árukosár, hanem a mindenkori GDP arányában van fixálva. A jelenlegi válságban ez pl. érdekes szempont lehet: egy ilyen rendszerben ha az adóságok azért bizonyulnak túl nagynak, mert kiderül hogy a GDP lassabban fog nőni a munkáltatók által vártnál, megengedett némi infláció.
süti beállítások módosítása