Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Hirdetés

Friss topikok

  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • phenom: Pete felkészületlenségével csak arroganciája veszi fel a versenyt. Félelmetes. (2014.10.15. 21:56) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • ricardo: Apropó, mi van Blanchard kötettel? (2013.12.26. 16:13) Blanchard öt percben
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Miből lesz a cserebogár?

2012.07.12. 08:51 balazs_varadi

Egy a jelszónk: a növekedés. Ez most Európa Szent Grálja, ezzel a szóval az ajakán vonul az újonnan megválasztott francia elnök Németországba, ez teheti a válság során megnőtt adósságterheket megint elviselhetővé, ez mentheti meg az eurót anélkül, hogy meg kellene változtatni az egész alig változtatható EU-intézményrendszert megint. Ha a szélső zöldeket kihagyjuk, a célban nincs is vita: bármely ég néz le rája, Lisszabontól Tallinig a gyarapodást és a belőle fakadó munkahelyeket akarja szocdem és kereszténydemokrata, liberális és pártonkívüli centrista egyaránt.

De mitől nő a gazdaság? És mi köze van ennek a közjegyzők és taxik szabályozásához?

Az első kérdésről tudunk ezt-azt: a jó intézményekkel, különösen világos, bíróságon gyorsan és olcsón kikényszeríthető tulajdonjogokkal megtámogatott és kordában tartott kapitalizmus, a technológiai fejlődés, az olcsó tőke és a képzett munkaerő, a rendezett közpénzügyek és az alacsony infláció a nyerő, bár a végső, teljes választ annyira nem tudja még a közgazdaságtan, hogy kénytelen külön szubdiszciplínának foglalkoznia vele (a növekedéselmélet).

Akkor viszont, ha növekedést akar egy kormány, méghozzá úgy, hogy elvből vagy kényszerűségből lemond azokról az eszközökről, amelyek a jövő felélése árán, hitelből bikáznák meg a gazdaságot (bár Keynesiánusok szerint az is jó ötlet lehet), pontosan mi is a teendő? Az egyszerűség kedvéért tekintsünk most el a kívánatos intézkedések vonzerejét a politikusok számára gyakran csökkentő népszerűség-romboló hatásaitól! Mit is kell csinálni, ha ragaszkodunk a tankönyvekhez, ha betartjuk az ortodoxiát?  Ezt a feladatot adta fel magának Mario Monti, a volt EU-biztos független gazdaságmentő kormánya Olaszországban.


 A választ, úgy tűnik, Monti az egyes piacok működésével foglalkozó mikroökonómiából és a politika logikáját feltáró közösségi választások elméletéből Mancur Olson által összerakott keret alapján (The Rise and Decline of Nations, 1982 /csak részlegesen olvasható az interneten/) vezette le. Eszerint, ha háború, szétválás, összeolvadás fel nem ráz és szét nem zilál egy fejlett országot, a meglevő hasznok szétosztásáról szóló, idővel szaporodó, a versenyt korlátozó politikai alkuk: kartellek, belépési korlátok, a változást nehezítő, a befolyásos szereplőket  helyzetbe hozó és helyzetben tartó, elkényelmesítő részszabályok teszik idővel egyre nehezebbé a növekedéshez szükséges változásokat. Ezek között a változások között a legfontosabb az a fájdalmas folyamat, amikor a tőkét kivonják tulajdonosai a kevésbé hatékony befektetésekből és az új, hatékonyabb iparágakba, vállalatokba fektetik, amit a munkaerőnek is követnie kell. Demokráciákban idővel elosztási alkuk szklerózisa lesz úrrá a növekedésbarát szabad verseny felett.


Monti tehát nekifutott, hogy rendet vágjon azokon az olasz részpiacokon, ahol az állam által fenntartott kartellek és minden közgazdásznak nyilvánvalóan hatékonyságromboló belépési korlátok védték a változásban ellenérdekelt szereplőket, és a szabadverseny ortodox rendjét hozza vissza. Igyekszik rugalmasabbá tenni a munkapiacot (ez az eufémizmus leginkább azt jelenti: legyen könnyebb kirúgni a munkavállalókat), és gyengíteni azokat a szabályokat, amelyek akadályozzák a versenyt és magasan tartják az árakat a legkülönbözőbb piacokon a patikáktól a közjegyzői szolgáltatásokig.  Szimbolikussá vált terepe a reformoknak az agyon-szabályozott, ezért drága taxi-piac deregulálásának kísérlete.

Monti könnyen elbukhat, de legalább világos, mit, miért csinál. Ezért jó összehasonlítási alapot nyújt az Orbán-kormány növekedés-élénkítő intézkedéseinek megítéléséhez.

A kétharmaddal a választási csata szabályait is átírni képes, a média nagy részét is kontrolláló magyar kormánynak nagyobb a mozgástere, mint az államcsőd hideg leheletétől megriadt, de tőle idegen pártok parlamenti szavazataitól függő Montinak. A gazdaságpolitikai cél is közös: a növekedés. Mégis, Montiéhoz képest az egyes részpiacokat érintő magyar reformintézkedések zavarba ejtően összevisszának tűnnek. Egy csokornyi az elmúlt két évnek a gazdasági növekedést érintő, részpiacokat szabályzó hazai intézkedésekből:

  • a második fidesz-kormány visszacsinálta a Gyurcsány-kormány versenyt indukáló patikareformjainak zömét (-).
  • Nagy svunggal adminisztratív tehercsökkentő programot hirdettek meg (+),
  •  de közben kiszámíthatatlanabbá, változékonyabbá vált az adózási környezet (-).
  • A munka törvénykönyve rugalmasabbá tette a már korábban is viszonylag rugalmasnak tartott magyar munkaerőpiacot (+),
  • viszont az adójóváírás eltörlésével és a minimálbér emelésével hatékonyságromboló és növekedést akadályozó módon torzítják ugyanezt a piacot (-),
  •  majd bejelentik, az utóbbit részben ellentételezve, hogy a pályakezdők minimálbérét csökkentik (+);
  • erősítenek egyes, a változásokban ellenérdekelt érdekcsoportokat, pl. kötelezővé teszik a kamarai tagságot (-),
  • de gyengítenek másokat, pl. a szakszervezeteket (+).
  • Államosítanak és állami vállalatokat hoznak helyzetbe korábban többé-kevésbé kielégítően versenyző piacokon, pl. a telekommunikációén (-).
  • A budapesti taxipiac tervezett szabályzása különösen árulkodó: egy hatékony, alacsony árakat és kielégítő minőséget produkáló versenypiacot most készül a főváros egy szabályozott magasabb árú, kevesebbek számára elérhető kartellpiaccá átformálni (-).

Két év múltán már jogos elvárás lenne, hogy lássuk, mi is a stratégia, mi mozgatja a bábukat. A fenti intézkedésekhez egyenként az újságolvasó tud kormányzati motivációkat rendelni: felelőtlen korábbi ígéretek, népszerűségvadászat, társadalompolitikai célok, kormánypárt-finanszírozás, költségvetési kényszer, piaci nyomás, az első Orbán-kormány megemésztetlen gazdaságpolitikai öröksége. De az egész nem áll össze. Még ha minden egyes intézkedés sikeres is, mitől lesz itt növekedés?

Nem kötelező mindenkinek hinnie Mancur Olsonnak. De ha van ebben az egészben valami koherencia, ha már a kolumnista politikai gazdaságtani műveltsége hiányos és maga nem találja meg a polcon, a kormány saját érdekében rámutathatna: milyen, a tények által is alátámasztott épkézláb gondolati keretben állnak össze ezek az intézkedések egy növekedéspárti gazdaságpolitikává?

Amíg nem kapunk választ, marad a feltételezés: a kormányzat strukturálatlanul, össze-vissza kapkod. Intézkedései nem állnak össze egy konzisztens növekedéspárti gazdaságpolitikává. Feltéve, de meg nem engedve,  hogy minden egyes intézkedése önmagában sikeresen végrehajtatik, gazdaságpolitikájának egésze így akkor is kudarc lesz.

 Ez lenne a tündérmese?

(A Magyar Narancs  2012/24 számának Egotrip rovatában megjelent cikk linkekkel bővített változata)


26 komment · 1 trackback

Címkék: olasz verseny gazdaságpolitika gazdasági növekedés mikroökonómia keynesizmus politikai gazdaságtan portfolioblogger árszabályozás jog és közgazdaságtan mancur olson

A bejegyzés trackback címe:

http://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr514639216

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.07.12. 09:45:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

dzsobacsi 2012.07.12. 10:57:44

Nem értem hogy várhatsz koherens gazdaságpolitikát egy olyan kormánytól, amelynek gazdasági minisztere nyíltan, sőt büszkén vállalja, hogy ő nem hisz a tankönyveknek.

is 2012.07.12. 10:57:52

hm. elgondolkodtató. egy újabb facet az egyébként már világosan csillogó drágakövön, amely megmutatja, hogy milyen impotensek kezébe került a hatalom 2010-ben.

codorra 2012.07.12. 11:03:35

Sziasztok!

Az nem, hogy nem hisz a tankönyveknek.
Azok nem azért vannak. Tankönyv se azért van, hogy hidd el. Bizonyítani is kellene ami oda le vagyon írva.
De, akkor bizonyítsa.
...
Puding próbája az evés.
Itt már csak az utóízben reménykedhetünk.

Ennyi.

Krisz11 2012.07.12. 17:31:28

"Államosítanak és állami vállalatokat hoznak helyzetbe korábban többé-kevésbé kielégítően versenyző piacokon, pl. a telekommunikációén (-)"

Állítólag Európában nálunk az egyik legdrágább a telekom szolgáltatás. Ezt nem nevezném hatékony versenynek, de nem az számtalan más területen sem.

Mellesleg az úgynevezett "növekedés" erőltetését (a hatékonyság növelés helyett) emberiség ellenes bűncselekménynek tartom. Mi a növekedés? A mindig nagyobb és nagyobb kibocsátás. Sem a bolygó nem bírja el, sem demográfiailag nem alátámasztható a folytonos (vég nélküli) növekedés. Nyilván kellene valami ehelyett, akkor az állandó növekedést hirdető könyveket végre sutba lehetne dobni örökre.
Mi lenne jobb, egy cipő ami 10 évig tart, vagy ha mától mindenkinek havi 3 pár cipőt kellene venni. A GDP-re nyilván az utóbbi tenne jó hatást, néhány eszét vesztett még örülne is neki. Ha a tudomány meg a hatékonyságot olyan szinten növelné, hogy egy cipő 10 évig tartana, a GDP visszaesne, a juhok meg sajnálkoznának, hogy bezár 1-2 cipőgyár.
Az életünket a tudomány és a hatékonyság teheti jobbá és gazdagabbá, nem a kibocsátás növelése, és a "növekedés".

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.07.12. 21:03:19

@Krisz11:
Összekevered az okot, az okozattal.
A növekedés nem azért van, mert a tankönyv írja, hogy legyen, hanem mert az emberek versengenek egymással. Mindenki sikeresebb akar lenni a másiknál (biológiai ösztön).
Nem azért tart 1 évig a cipő, mert a cipőgyártó így akarja, hanem mert a vevő az olcsó cipőt preferálja. Azaz létrehoz egy olyan környezetet, ami az olcsó termék előállítását preferálja, a minőségihez képest.
De, ha te hajlandó vagy 200 ezret adni egy pár cipőért készítenek neked olyat, ami kitart 10 évig. Még a GDP-ben sem lesz különbség. Ha rá tudod venni a többi embert, akkor működni is fog.

Jani haverja · http://alfa-kontakt.info/ 2012.07.12. 22:44:58

@Krisz11: Te nagyon nem érted a piac működését, de ezt már előttem Lord_Valdez is leírta, úgyhogy nem ismétlem.

Krisz11 2012.07.13. 08:35:42

@Jani haverja:
Azért azt, hogy a "növekedés" hosszabb távon fenntarthatatlan talán ti is belátjátok.
Amellett meg azzal van a baj amikor a terméket szándékosan gyorsan avulóra csinálják (pl: amikor 1 rossz aksi miatt 1 egész iphone-t ki kell cserélni).
Régebben a legtöbb termék tartós és jó is volt. Talán az államnak kellene határozottabban fellépni.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.07.13. 09:55:02

@Krisz11:
Megint az ok és az okozat.
A termék nem azért nem tartós, hogy hamar tönkremenjen, hanem azért, mert szarrágó vevők vannak.
Ha én eléd teszek egy mobilt, ami fél kiló, akkora ,mint egy féltégla, de 20 évig tart, akkor kiröhögsz. Nem veszed meg.
Neked,mint vevőnek az kell, ami olcsó, sokat tud, olcsó, kicsi, olcsó, színesen villog és olcsó.
A gyártó kénytelen élettartamra is tervezni, de nem azért, hogy hamarabb menjen tönkre, hanem hogy 10 fillérrel olcsóbban adhassa.
Tudnánk javítható terméket gyártani, de az sokkal nagyobb lenne és drágább, ergo eladhatatlan.

Régen sokkal kevésbé összetett termékeket vettél, és relatíve igen drágán. Egy paraszt egy élet alatt 3 pár csizmát engedhetett meg magának.
Régen sokkal több időt szántál egy termék karbantartására. Nem sírtál, ha a kocsidat két hetente, havonta egyszer karban kell tartani, utána kell állítani. Ma elvárod, hogy menjen és ne is tudj arról, hogy mi van a motorház alatt.

Szóval ne államért kiálts, hanem minőségi vevőért!

Krisz11 2012.07.13. 10:44:34

A vevőkön is múlik (attól függetlenül a 25 éves NDK-s turmixgépünk még ma is működik).
"A termék nem azért nem tartós, hogy hamar tönkremenjen"
Ezt bizonyítani oda/vissza nehéz lenne, de sokan érezzük az ellenkezőjét.

Lehet, hogy rossz ötlet, de ha pl: az állam gyártana olyan mobiltelefont amin csak telefonálni (és max sms-t küldeni) lehet, és így olcsó, valamint tartós lenne, szerintem lenne rá kereslet. Persze akkor a multi megcsinálná ugyanezt még olcsóbban. De legalább letörnénk az áraikat, és létezne ilyen "fapados" termék is, nemcsak a videokamerás, androidos, multifunkciós.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.07.13. 10:50:51

@Krisz11:
Az NDK-s turmixgépből nem lehetett választani. Ha ott a vevő választhatott volna, akkor az olcsóbbat veszi, de nem tehette, hanem örült ha kapott.

Az állam nem tud olcsóbban gyártani, mint egy profitorientált cég.
Ha pedig tartósat is akar, akkor biztos, hogy nem lesz olcsóbb.
Egyébként vannak a piacon fapados telefonok, de nem nagyon viszik őket.

bankvezér 2012.07.13. 10:54:34

@Lord_Valdez:

"A termék nem azért nem tartós, hogy hamar tönkremenjen, hanem azért, mert szarrágó vevők vannak. "

Szerintem magadból indulsz ki.

"Neked,mint vevőnek az kell, ami olcsó, sokat tud, olcsó, kicsi, olcsó, színesen villog és olcsó."

Miért baj ez??? Ha nem így lenne, mi motiválná a fejlesztést?

bz249 2012.07.13. 14:07:35

@Krisz11: @Lord_Valdez: egy ilyen izenel meg raadasul ott van az erkolcsi amortizacio is. Mert mondjuk lehetett olyan 386-os processzort tervezni, ami szazhusz evig elmegy... csak legkesobb 5 ev mulva ugyis lecserelik, mert remenytelenul elavult. Vagyis ennel hosszabb elettartamra tervezni pazarlas.

minorita 2012.07.13. 18:37:51

Montinak igaza van, a gazdaság a társadalom tele van kartellekkel, olyan államilag támogatott monopóliumokkal, amelyekre nincs szükség. Igaza van, pl. a közjegyzők esetében is. Mi szükség arra, hogy Mo.n pl. csak párszáz közjegyző legyen, akikhez belapátolja az állam a munkát, és olyan irreális vagyonban részesednek, amire a munkájuk, felkészültségük, tudásuk nem vindikálja őket. Igenis ezeket a kartelleket, mesterséges monopóliumokat meg kell szüntetni. A telefónia piacán sincs verseny, legfeljebb oligopólium, ahol gyakori a megegyezés, a verseny pedig teljesen kizárva. Nyilván minél kisebb egy ország, annál inkább jellemző a globális világban,hogy monopolizált lesz, mert ujabb nagyokban beszállni a piacra nagyon nehéz. Ezért nem szabadott volna a magyar piacot néhány nagynak eladni, mert ujak a kicsiség miatt nem lépnek be, hisz öldöklő harcot nem akarnak, piaci rés kiszolgálása pedig nem a nagyok ügye. Éppen ezért kiszolgáltatott, vagy kiszolgáltatottabb az eu-ban Mo., mint más, mert az itteni monopólimok nem természetes úton jöttek létre, hanem kívülről léptek be. Ezeknek az áldozatai vagyunk, amit az eu nem ért meg, mert náluk - sok országban - nagyobb a belső piac, vagy az ottani monopóliumok szerves fejlődés révén jöttek létre azokban az országokban, s nem kívülről exportálódtak.

Jani haverja · http://alfa-kontakt.info/ 2012.07.13. 18:50:54

@Krisz11: Én azt egyáltalán nem látom be, hogy miért fenntarthatatlan hosszú távon a növekedés. Az egész emberiség történelme, de megkockáztatom, a komplett világegyetem keletkezése óta eltelt idő csak a cáfolat erre, semmi más.

Jani haverja · http://alfa-kontakt.info/ 2012.07.13. 18:55:29

@minorita: Én meg azt vallom, hogy annál jobb egy országnak, mennél kevésbé van benne az üzletben, a gazdaságban az államhatalmának a mocskos keze.

Anyámasszony_sanyija 2012.07.13. 19:05:52

Növekedni lehet fenntartható módon és fenntarthatatlan módon is.
A fenntarthatö növekedésnél ugyanannyi erőforrásból több/jobb/olcsóbb terméket állítunk elő.
De jelenleg nem ez a helyzet. Jelenleg a növekedést egyre több erőforrás felhasználásával valósítjuk meg. Gondoljunk csak a globális felmelegedésre / esőerdő-írtásra, stb...
A globális felmelegedés itt van a nyakunkon, a politikusok viszont kurvára nem csinálnak semmit, mert ha vissza kéne fogni a kibocsájtást, akkor az a választóknak kényelmetlenséget okozna.
Így viszont 50-100 év múlva jön a kiszámíthatatlan időjárás, a felére eső terméshozamok (dupla akkora népesség mellett), a tömeges fajpusztulások az óceánokban, emiatt mégnagyobb éhinségek a szegény országokban. Soroljam még?
Ha kiírtjuk az őserdőket és a planktonokat az óceánokból, ki fog oxigént termelni?
A kedves politikusaink és a birka választóik elmennek nitrogénnel is? Vagy szén-dioxiddal?

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.07.14. 09:52:41

@bankvezér:
A fejlesztési projektek 90%-a arra megy ki, hogy hogy lehet ugyanazt kihozni kicsit olcsóbbra. De ezt úgy képzeld el, hogy dollár százezrek mennek el arra, hogy megspóroljanak termékenként 3 centet és bizonyítsák, hogy a termék minősége hasonló, mint előtte volt.

bankvezér 2012.07.14. 11:44:09

@Lord_Valdez:
Úgy is lehetne ahogyan te írtad. De van egy sokkal egyszerűbb út is. :)
Ki kell vinni a termelést egy fejlődő országba. Ha szétnézel a világban, meglátod, hogy ez történik.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.07.16. 07:02:53

@bankvezér:
Csinálják. Mindenütt ezt csinálják. Én is csináltam. Csak ezt kevésbé látod, mert ez a cégeken belül történik és csak fejlesztés, illetve a annak menedzsmentje látja.

bankvezér 2012.07.16. 12:39:43

@Lord_Valdez:
Az igazi extraprofit abból van, amit én írtam . Tehát a termelést kiviszik, - azonnal jelentősen csökken a munkaerő költsége. Az adózást elkerülik, - ofshor cégek.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.07.16. 16:32:28

@bankvezér:
A kettő nem zárja ki egymást, de ez nem is releváns.
A lényeg, hogy a fejlesztések főleg az önköltségi ár csökkentését célozzák. És ennek az oka a vásárló olcsójánossága és nem az, hogy szar legyen a termék. Az csak egy mellékhatás.

jaccso 2012.07.17. 14:31:06

Nem urban legend az hogy egyes termékek szánt szándékkal rövidéletűre vannak tervezve. Elméletem szerint vannak gyártók akik ezt művelik, és vannak akik nem. Csak a csillivilli médiában ez neked nem jön le, szimplán tapasztalat.

Mondok egy példát.
Philips kézimixer. 25 ezret adtam érte. 3 év alatt tönkrement a teteje az aprítónak. 25 ezres gépben a tengely fém, ami a tengely forgását átveszi pedig műanyag! Az erőátvitelt szánt szándékkal fém - műanyag kombóval oldották meg. No ez genyóság kérem szépen egy 25E -s gép gyártójától.
Persze tetőt árulnak 5500-ért. Egy újabb darab műanyagot..

Szerintem gáz, hogy ettől is nő a gdp..
Ez az egész növekedés story nekem sántít, én majd egyszer biztos nem akarok "növekedni", hanem a megszerzett javakkal szimplán éldegélni. De egy "növekedős környezetben" ez nem lesz egyszerű..

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.07.17. 20:36:18

@jaccso:
Nem, itt sem az motíválta őket. Poliamid fogaskerekeket előszerettel alkalmaznak kis terhelésű gépekben, akár fémmel párosítva is. Ezzel nincs is nagy baj.
Itt is csak az számít, hogy a fém fogaskerék mondjuk 3 forint lett volna, a műanyag 30 fillér. Eladsz belőle 10 millió darabot és spóroltál 27 millió forintot.

Ez "én majd nem akarok növekedni" szöveg jó, amíg nem gondolsz bele, hogy lemondanál 27 millió forintról? Aligha, sok az ahhoz, hogy azt mondd, hogy egye fene, legyen inkább acél.
Ez a tömegtermelés átka, hogy kis spórolások is nagyon megérik. Persze, ha csak pár (tíz)ezer darab készülne belőle, és olyan exkluzív terméket gyártanál, ahol megfizetik a minőséget, azaz többet nyersz a minőségi imázzsal, mint amennyit az ilyen húzásokkal megsporólsz, akkor nem fogod csinálni.

jaccso 2012.07.17. 22:28:51

@Lord_Valdez: Nézd, ez egy prémium kategória - persze nem -, de 600W-os motorhoz applikálnak ilyet. Illetve külön reklámozzák hogy jeget is aprít. Műanyaggal..

Az "én majd nem akarok növekedni"-t magamra értem, amikor nem akarok új autót, jobb valamit, csak a megszerzett javakkal boldogan élni, amik nem mennek tönkre 2-3 évente..
Vásárlásaimat is ha tudom e gondolatkör mentén intézem. De nem egyszerű a dolgom..

666Ordog666 · http://redszerhiba.blog.hirszerzo.hu/ 2012.07.18. 09:11:43

A magyar kormány gazdaságpolitikája teljesen érthető és logikus a maga módján.
A költségvetés egyensúly vesztése esetén azonnal bevet egy új adót.
Eredményessége nem vitatható, a költségvetés hiánya tartható ezzel a módszerrel.
Korlátja természetesen van módszernek, a kárvallottak elkezdenek éhen halni. Ördög bánja!
Magyarországon a növekedésnek semmi esélye, csak csoroghat a nyálunk, amikor értelmesebb országok intézkedéseiről vitatkozunk.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.07.18. 19:48:41

@jaccso:
Akkor a prémiumságban hazudtak. Pontosabban ma már nem jelent semmit.