Miért van az, hogy a szegények gyakran alacsonyabb hatékonysággal használják fel azt a keveset ami nekik jutott, mint a jobb módúak a többet? Sőt, néha – a szűkösséget nem szenvedők számára – kifejezetten irracionális elemek is felfedezhetők sokuk viselkedésében? Az átlagosnál gyakrabban költenek például szerencsejátékokra, noha enniük is alig van mit, vagy vesznek fel olyan uzsorakamatra kölcsönt, amelyet lehetetlenség visszafizetni. Van persze az előítéletes sztereotípia a jó szegényről, aki beosztja, meg arról, aki azt a keveset is elszórja, s ezért nem érdemes a támogatásunkra. Ezek a jól megrajzolt szegénytípusok azonban sokkal inkább a saját szegénységhez való viszonyunk megideologizálását szolgálják, a valósághoz nem sok közük van.
Ám egy a Science magazinban megjelent kutatást ismertető cikk szerint az idézett magatartási jellemzők mégcsak nem is a környezet, a szubkultúra termékei. Függetlenül attól, hogy ki vagy, vagy ki voltál korábban, a lehetőségeid radikális beszűkülése megváltoztatja a gondolkodásmódodat.
