nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Bankállamosítással a kapitalizmus megmentéséért

2009.02.18. 21:06 petepeter

Önellentmondás? Akkor hogy lehet, hogy a laissez faire kapitalizmus egyik apostolának tekintett Alan Greenspan is egyes bankok államosítását javasolja? Vagy tán ő is úgy látja, hogy a kapitalizmusnak vége? Nem, nem, dehogy.

A bankrendszer a magántulajdonon alapuló piacgazdaság nélkülözhetetlen intézménye. Rajta keresztül áramlik a tőke keletkezésének vagy felszabadulásának helyéről oda, ahol a felhasználóknak szükségük van rá, s a tőkepiac mechanizmusa gondoskodik arról, hogy a forrásokhoz azok jussanak hozzá, akiknél a legjobban hasznosulnak, lévén ők lesznek hajlandóak a legtöbbet fizetni értük. Nem véletlen, hogy a kommunista mozgalom a kapitalizmus felszámolását éppen a bankok államosításával kezdte, hiszen a központi tervezésű szocialista gazdaság éppen a tőkevagyon elosztását óhajtotta a legkevésbé magántulajdonosok piaci döntésére bízni. Aki azonban az egyre szélesebb körben hangoztatott bankállamosítási javaslatok hallatán a szocializmus valamifajta újraéledésére gondol, az nagyon téved.
 
A mostani világgazdasági válság a pénzügyi közvetítő intézmények megroppanásával, a közvetítés csatornáinak összeomlásával kezdődött, és   hitelezés újraindítása, normális mederbe terelése nélkül nem is oldható meg. Ez a felismerés tükröződik azokban a bankmentő csomagokban, amelyeket egyre-másra léptetnek életbe a világ legkülönbözőbb országaiban. A csomagok megtervezése azonban igen nehéz feladat. Ami közügy, az ugyanis nem egyes bankok mint üzleti vállalkozások, hanem a pénzügyi közvetítés mint intézményrendszer megmentése. Mivel a források közvetítését konkrét intézmények végzik, az adófizetői segítség címzettjei csak konkrét bankok lehetnek, nem pedig a rendszer úgy általában. És itt jön a nehézség.
 
Az összeomlás korábban meghozott, utólag rossznak bizonyult üzleti döntések tömege és ezek kumulatív egymásra hatása miatt következett be. A rossz itt valami teljesen általános dolgot jelent, minden olyan döntést így minősítünk, amely nem hozta meg azt a gyümölcsöt, amit előzetesen vártak tőle, függetlenül attól, hogy ez miért történt – a döntéshozó hibájából-e, avagy a körülmények előre nem látható megváltozása miatt. A kapitalizmus már csak olyan, hogy a rossz üzleti döntések következményeként jelentkező veszteséget a vállalkozás tulajdonosainak kell lenyelniük, ennyivel csökken a vagyonuk. Ez lehet számukra fájdalmas, de normális körülmények között nincs más választásuk. Ugyanez történik a bankokkal is, bygones are bygones, az utólagosan hibásnak bizonyult befektetéseiket, rossz követeléseiket le kell írniuk. Veszteségeik tükröződnek is a cég értékének megváltozásában, lásd a bankrészvények árának meredek tőzsdei zuhanását. A bank ugyan túlnyomórészt mások pénzét kölcsönzi ki, de hitelnyújtási képessége a saját tőkéjétől is függ, ezért a banktőkét ért veszteségek hozzájárulnak a hitelezési csatornák bedugulásához.
 
Ennek ellenére a bankmentő csomagoknak egyáltalán nem célja a bankok tulajdonosait, részvényeseit ért veszteségek megtérítése. Ami a kapitalizmushoz kell, az a hitelcsatorna működése, egyes tőkések mégoly nagy vesztesége is a köz oldaláról szemlélve érdektelen.
A bank azonban nem közintézmény, hanem üzleti vállalkozás, a menedzsment minden egyes döntésének elsősorban a tulajdonosok érdekeit kell szem előtt tartania. A bank és a csomagot nyújtó állam érdekei közösek a hitelcsatorna felélesztésében, hiszen ez a tulajdonosokat is megóvja a további veszteségektől, és a bizalom visszatérése feltétlenül szükséges a pénzügyi vállalatok piaci értékének helyreállásához. A múlt döntéseinek eredményeképp keletkezett veszteségek legalább részleges kompenzálása a köznek nem érdeke, a bankmenedzsmentnek viszont igen. Miután a bank csomaggal együtt is üzleti döntések tömegét hajtja végre, nagyon nehéz, kívülről szinte lehetetlen a sokféle döntés egyik és másik érdekre való hatását szétválogatni, és azt elérni, hogy azok a szempontok, amelyek csak a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ne terheljék az adófizetők bukszáját. 
 
A probléma sarkos kezelésére a szaksajtó beszámolói szerint eddig két javaslat született. Az egyik Paul Romeré, aki szerint az államnak nem a régi és rossz bankokba kéne önteni a pénzt, hanem az erre szánt forrásokból teljesen új bankokat kellene alapítania, s hagynia, hogy a többiek közül az, amelyik nem bírja, elbukjon. Az új bankokat nem terhelné a régi bűnök átka, a régiekkel szemben bizalmatlan kuncsaftok viszonylag hamar átáramlanának hozzájuk, és a válság elmúltával értékesíteni lehetne őket.
 
A másik megoldás a sokakban viszolygást, másokban reményt keltő államosítás. Az állam vásárolja ki a tulajdonosokat – a mai helyzetben ez nem kerülne annyira sokba, hiszen a piac is gyanakszik arra, hogy melyek az igazán rossz bankok, lásd megint a részvényárakat – zavarja el a vezetőket, és ültesse a helyükbe a saját embereit. A régi tulajdonosok kompenzációja ebben az esetben is elkerülhető, és a válság elmúltával megint csak egészséges bankokat lehet visszaadni a piacnak. A szocializmus bevezetéséről egyik javaslatban sem esik egy szó sem.

8 komment

Címkék: kapitalizmus bankállamosítás

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr9951617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VIII. Nagyapó 2009.02.18. 23:12:40

"és ültesse a helyükbe a saját embereit."

Az állami kinevezések minőségét és motivációit ismerve valahol itt van a fő probléma ezzel a második verzióval :-)

cerasus s. · http://spektator.blog.hu/ 2009.02.18. 23:31:03

Saját emberek a zöldmezős változatnál is előkerülnek, valakiket ki kell nevezniük a menedzsmentbe.

petepeter 2009.02.19. 10:05:46

@cerasus s.: @VIII. Nagyapó: Persze, persze, az állami bürokraták által vezetett vállalkozásokkal kapcsolatban mindazok az érvek állnak, amiket ilyenkor el szoktunk mondani. Dehát....valamit valamiért. És hangsúlyozottan átmeneti időszakról van szó. Annyit bízvást el lehet érni, hogy a végrehajtó hatalomtól, a napi politikától függetlenek legyenek ezek az emberek, nem úgy mint ahogy az állami és önkormányzati vállalatok esetében ez gyakran előfordul. (Nem Magyarországról beszélek, ez sok országban van így.) Lehetnek például felügyeleteknél, vagy a versenyszabályozásban dolgozó, átmenetileg kiadott figurák és hasonlók.

VIII. Nagyapó 2009.02.20. 19:01:55

Ha nem Magyarország, akkor talán :-D

Viszont egy technikai megjegyzés: nem tudom, direkt van-e úgy, hogy a cikkek folytatása külön cikként van belinkelve. Érdemes a (ha jól emlékszem) html-kódot beszúrni a szóvegbe forrás-nézetben - akkor a blog.hu automatikusan csak a cikk ezt megelőző részét rakja ki a főoldalra.

Rorgosh 2009.02.27. 18:28:49

A helyzet azért ennél talán bonyolultabb...

Máris államosítottak, mentettek meg már néhány bankot - hogy is mondjam - láthatóan átütő eredmény nélkül.

A probléma kettős: az egyik, hogy még mindig ott vannak a mérgező eszközök, és ezektől (illetve tulajdonosaiktól) mindenki menekül mint a tűztől, amíg azokat a bankok mint veszteséget nem értékesítik, vagy el nem adják - töredék értéken - erre specializált cégeknek. Ezen viszont aligha segít az államosítás... (Sőt, ha egy állami tulajdonban lévő bank leírja ezeket, akkor az ellenzék ezért szét fogja tépni, így esélyes, hogy a bank ezt a veszteséget az állami tulaj ideje alatt nem fogja leírni..)

A másik a tőkemegfelelési mutató, mivel ez a korlátja a bankok mindenféle hitelfelvételének.

Hacsak az államok nem akarják az államosítás folyamán a teljes elvesztett tőkét pótolni, úgy ezen nem segít az államosítás...

reveszandi 2009.03.08. 21:41:59

@petepeter:
attól tartok, nem átmeneti időszakról lenne szó, ahogy a politikusainkat ismerem.

este_volt 2009.11.16. 12:30:21

Érdekes, hogy a bedőlt intézmények nagyobbjai (FreddieMAC, FannieMAE, ...) állami intézményekből váltak magántulajdonú vállalatokká (az az "F" betű, ugyebár). Továbbvitték a nem túl hatékony szervezetet, és persze a közbizalmat, és ez utóbbit kihasználva mentek bele kockázatos ügyletekbe.

Nem lehet, hogy ez ismétlődne csak meg?

Rorgosh 2009.11.17. 21:02:44

Erről beszélünk itt néhányan.
süti beállítások módosítása