nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

A keynesizmus kísértete

2009.02.19. 18:20 eltecon

No lám, hazai portálon is lehet olvasni színvonalas elemzést arról, hogy az állami költekezés nem is olyan nyílvánvalóan hasznos módja a válságkezelésnek. Köszönjuk, Karcsi!

Mindehhez magunk már csak annyit tehetünk hozzá, hogy idősebb korában, a 40-es években, már maga Keynes sem volt annyira meggyőződve arról, hogy a gazdasági ciklus kisimítására az állami beruházások lennének a legjobb eszközök. Az idős Keynes egészen másképp hangzott, mint amit a jelen monstre élénkítő csomagok hívei a szájába adnak.

Szakmabelieknek: nehezebb olvasmány, de nekünk nagy kedvencünk lett. Az utolsó bekezdésbe annyira beleszerettünk, hogy (némiképp hevenyészve) menten le is fordítjuk. Szkeptikus mottónk tehát John Cochrane-től:

"Ha jó ötlet az útépítés, építsünk utakat. (Ne feledjük persze, hogy gyakran a semmibe vezetnek.) Ha jó ötlet a környezetbarát technológiai megoldások támogatása, hajrá, támogassuk őket. (Ne feleldjük, hogy az internetet nem a hagyományos postai szolgáltatások javítását célzó iparpolitika futtatta fel, a szövegszerkesztőket nem az írógépgyártás megmentésére szövetkezett PPP-konzorciumoknak köszönhetjük, és hogy a szénhidrogénekre kivetett magas adó valószínűleg hatékonyabb ösztönző a zöld megoldások kifundálásában.) A kormányzatnak igenis kölcsön kell kérnie és időben szét kell terítenie a beruházásait finanszírozó adóterheket, hogy a valóban értelmes projekteket megvalósítsa. Azokat, amelyek nagyobb hozamot ígérnek, mint amit a magánszektor valósítana meg ugyanebből a pénzből - ha ugyanazzal a szigorú költség-haszon mércével értékeljük. Ezt azonban ne hívjuk "élénkítésnek", ne gondoljuk, hogy megoldja a hitelpiaci problémáinkat, hogy több "munkahelyet teremt", vagy hogy rövid távon bármiképpen segít a gazdaságon."    


2 komment

Címkék: fiskális politika keynesizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr54953254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

óriás 2009.02.20. 23:03:20

Kevésbé szakmabelieknek egy lazább összefoglaló a szkeptikusokról:
www.cbsnews.com/stories/2009/01/28/politics/otherpeoplesmoney/main4759532.shtml
Cochrane-től (egy másik ügyben) íme egy szélesebb körben érthető, okos és provokatív írás:
faculty.chicagobooth.edu/john.cochrane/research/Papers/friedman_letter_comments.htm

petepeter 2009.02.22. 13:58:11

A stimulus-szkeptikusok egyik legerősebb érve a közgazdaságtan elmúlt évtizedekben elért azon eredményére támaszkodik, miszerint a privát gazdasági döntések meghozatalakor a gazdasági alanyokat a jövőre vonatkozó várakozásaik legalább annyira befolyásolják, mint a jelen állapotról szóló információik. Ha arra számítanak, hogy az állami kaidások mai megemeléséből származó adósságterheket a kormányok az ő adójuk későbbi felemelésével akarja majd finanszírozni, akkor ez inkább jelenbeli megtakarításra ösztönzi őket, semmint optimista költekezésre, az állami költekezésnek tehát nem lesz multilikatív hatása az összkeresletre.

Nos, ha az amerikai gazdasági szereplők eddigi ignoranciájukban elmulasztották volna, hogy "racionális várakozásokkal" tekintsenek a jövőbe, elnökük most kifejezetten felhívta a figyelmüket arra, hog mire számítsanak.
www.bloomberg.com/apps/news?pid=20601103&sid=aB0FYEQkR4Es&refer=news
Vajon milyen hatással lesz az éppen elfogadott keresletélénkítő csomag sikerére Obamának az a bejelentése, hogy első terminusa végére a kormányra kerülése idején (tehát az igazán nagy stimulus kiadások megkezdése előtt) a GDP 9.2%-ára rúgó költségvetési deficitet 3%-ra szorítsa le, mégpedig nem utolsósorban az adók későbbi emelése révén ?
Ez ugyanis, egy Gyurcsány csomag mérete, a miénknél alig valamivel hosszabb idő alatt.

Szoktak arról panaszkodni, hogy a Gyurcsány kormánynak az államadósság finanszírozási problémái miatt nincs lehetősége arra, hogy fiskális stimulussal élénkítse a gazdaságot. Igaz. És most mondjátok a rossz hírt.
süti beállítások módosítása