nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

  • toyoda: @mediocris: Mi a pénz? Az, amit az emberek a cserében elfogadnak, ami megméri az értéket és lehet... (2015.11.28. 07:32) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • ricardo: @ricardo: Látom, megjelent. (2015.01.06. 21:02) Blanchard öt percben
  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

A recesszió szokatlanul mély lesz

2009.02.23. 17:12 petepeter

Ha megegyezhetünk abban, hogy a mostani válság nem a világ végének kezdete, hanem a piacgazdaság korábban is ismert konjunktúraciklusának szokatlanul nagy visszaeséssel járó leszálló ága, akkor a korábbi válságokról szerzett ismereteink és a hasonló jelenségek elemzésére kifejlesztett modellek hasznunkra lehetnek a legújabb fejlemények leírásában.

 
A konjunktúraciklus a rendszertelen időközökben bekövetkező kezdeti kiváltó ok (az ún. sokk) és az erre adott válasz (az ún. terjedési mechanizmus) együttes eredménye. Az utóbbi miatt van az, hogy a naptári időben viszonylag rövid sokkhatás is – a rendszer bonyolult áttételein keresztül – több negyedévre, esetleg évre elnyúlva fejti ki hatását. A terjedéssel most nem, csak a recessziót kiváltó sokk hatásával foglalkozom. A bevezető makroökonómiai kurzusok szokásos, nagyon egyszerű modellje segítségével megmutatom, hogy a kezdeti sokknak nemcsak a mérete, hanem a természete is ludas abban, hogy a gazdasági teljesítmény szokatlan méretű (a II. világháború óta tapasztalt recesszióknál nagyobb mértékű) visszaesésére kell számítanunk.
 
Egyszerű elemzési keretünkben szokás a kiváltó okot aszerint osztályozni, hogy közvetlenül az aggregált (makroszintű) keresletre vagy a kínálatra hatott. A hatás csak a kezdeti lökésre vonatkozik, a terjedési mechanizmus gondoskodik arról, hogy az egymással kapcsolatban álló gazdasági szereplők milliói döntéseinek egymásra hatása és visszahatása következtében az alkalmazkodási folyamatban végül mind a kereslet, mind a kínálat megváltozik. A végeredmény mégis nagyon függ attól, hogy a dolog hol kezdődött.
 
Recesszió és infláció
 
Idősebbek még emlékezhetnek a hetvenes évek nagy olajválságára, amikor a maihoz hasonló módon csökkent a fejlett országokban a kibocsátás és a jövedelem. Ez tipikusan a kínálati oldal problémája volt, az energia megdrágulása a termelők számára minden kibocsátási szint mellett megnövelte termékeik egységköltségét, ami áremelésre késztette őket. A keresleti oldal ehhez a helyzethez igazodott, az emelkedő árak miatt a vásárlók kevesebbet tudtak és akartak venni a felkínált termékekből. Az igazodás természetét szemlélteti a bevezető makroökonómia megszokott eszköze, az aggregált kereslet és aggregált kínálat diagramja
 
A sokk ( az olajárrobbanás) előtt Y *jószágmennyiséget adtak el és vettek meg. Az energiaárak megemelkedése növeli a kínálati árakat, ezt fejezi ki az aggregált kínálati (AS) görbe felfelé tolódása (a P-vel lejölt árszínvonal alakulását a függőleges tengelyen mérjük). A keresleti görbe (AD) helyzete nem változik, de a megvásárolt termékek összessége az áremelkedés miatt csökken (Y’-re), ez a recesszió lényege.,

Vegyük észre, hogy a kínálati sokk okozta recesszió fontos tulajdonsága az, hogy az árak emelkednek (illetve gyorsabban emelkednek, mint korábban), az infláció és a visszaesés ezen együttesét neveztük akkoriban stagflációnak.

Recesszió infláció nélkül

Függetlenül attól, hogy mi idézi elő a kereslet visszaesését, ha az aggregált kereslet külső eredetű csökkenése a recesszió kiváltó oka, akkor ez azzal jár, hogy a vásárlók (háztartások, üzleti szféra, mindenki) az eredeti árak mellett csökkenteni akarja vásárlásait a felkínált termékek összességéből. Ezt illusztrálja az AD görbe balra tolódása a következő ábrán.

  A piac törvényei szerint a kereslet visszaesésére az árak csökkenése (a korábbinál lassúbb emelkedése) a válasz, ez pedig a termelőket a kibocsátás csökkentésére készteti. Az egyensúlyi output csökken (Y’). Ez is recesszió, ám az előző esettől eltérően az ilyen helyzetet az árak (de legalábbis az inflációs ráta) csökkenése jellemzi.

A múltbeli recessziós tapasztalatok és az egyszerű értelmezési keret felidézése azért hasznos, mert a jelen válság kezdő lökését célszerű úgy elgondolni, mint a két fenti történelmi és modelleset együttes bekövetkezését. A válság kiváltó oka, a pénzügyi összeomlás közvetlenül érintette az aggregált kínálatot és az aggregált keresletet is.

Recesszió és recesszió

A hitelválság és az értékpapírpiac összeomlása leállította a hitelek áramlását, a finanszírozás megakadása pedig önmagában is súlyos helyzetbe hozta a termelő vállalkozásokat (megakadályozta például a jellemzően áthidaló kölcsönökből fedezett forgóeszköz-vásárlásukat, de a hosszú távú terjeszkedésüknek is gátat szabhatott). A hitelezés kínálatot fékező bedugulása (az ún. credit crunch) máskor is előfordult, ha csak ez volna a kiváltó ok, akkor infláció is volna – az első példánkban bemutatott módon. Most azonban nemhogy az infláció gyorsulását nem érzékeljük, épp ellenkezőleg, azon aggódunk, hogy a fenyegető defláció további problémákat fog okozni. A vagyonpiaci buborék kipukkadása, vagyis a vagyoneszközök (ingatlan, részvény, kötvény) árának zuhanása egyáltalán nem zárja ki, hogy közben a folyó felhasználásra vásárolható termékek (tej, kenyér, internet-előfizetés vagy plazmatévé) ára dinamikusan emelkedjen. A folyó árak emelkednének is, ha csak az aggregált kínálatot érte volna negatív sokkhatás.

A pénzügyi válságnak azonban közvetlenül a keresletre is súlyos negatív hatásai vannak. Először is, a háztartások igen nagy vagyonvesztést szenvedtek el, házaik értéke zuhan, pénzügyi befektetéseik olvadoznak. Ez önmagában is a kiadások csökkentésére, megtakarításra ösztönzi őket, amit a súlyosbodó válsághangulatban a borús jövő miatti aggodalom csak fokoz. Ám az emberek nem egyszerűen megtakarítanak, ennél többről van szó. Mind új, mind régebbi megtakarításaikat ki akarják vonni azokból a gazdasági tevékenységeket közvetlenül vagy áttételesen finanszírozó formákból, amelyeket ma nagyon kockázatosnak tekintenek. A bankcsődök és a gazdasági bizonytalanság hangulatában ez egyáltalán nem meglepő, megint csak a kockázatkerülés mértéke az, ami mellbevágó. Valamiben kell tartani a vagyont, a pénzügyi szféra és a gazdálkodó intézmények iránti bizalom elvesztésével az államadósságot megtestesítő pénz és államkötvények felé fordultak. Ezt mutatják a pénzpiaci hozamok is. A hároméves államkötvények hozama Németországban, Japánban, Nagy-Britanniában és Amerikában rendre 1,7%, 0,46%, 1,98%, és 1,32%.  Ehhez képest a hasonló lejáratú, és a válság előtt hasonlóan bombabiztosnak tekintett (ma is AAA minősítésű) ameikai vállalati kötvények átlagos hozama 6.85%. (Az adatok forrása: Bloomberg) Vajom niért elégszik meg valaki másfél százalékos hozammal, ha más (nem bóvli) papíron négy-ötször annyit is kapna?

Önmagában a megtakarítások növekedése, ha azokat a pénzügyi rendszer – normális működésének megfelelően – beruházási keresletté csatornázhatná, nem jelentene feltétlenül súlyos problémát. De a megtakarítások mostani felduzzadása a készpénz és az államkötvények felhalmozásában jelentkezik, vagyis kivonja az elköltendő jövedelmeket az árupiaci körforgásból, így az aggregát kereslet jelentős visszaeséséhez vezet.

A következő ábrán a kétféle következményt egyszerre ábrázoltuk, a kínálat és a kereslet együttes mozgása jól láthatóan összeadódik, az output visszaesése érzékelhetően nagyobb, mintha a piacnak csak az egyik oldalát érte volna a sokk.

 A nagy vezető piacgazdaságok kormányainak válságkezelést célzó erőfeszítései jól érzékelhetően arra irányulnak, hogy a „rossz” irányba tolódott aggregált kínálati és keresleti görbéket a korábbi pozíció irányába tolják vissza (hiteláramlás újraindítása egyfelől, keresleti élénkítést célzó kiadási csomagok és agresszív monetáris lazítás másfelől). Abban nincs is véleménykülönbség az elemzők között, hogy pontosan ezt kell tenni, abban annál inkább, hogy azok a konkrét formák, amelyeket a kormányok alkalmaznak valóban alkalmasak-e erre.

Magyar elemzőként ehhez csak sok sikert kívánhatunk nekik, s elmormolhatunk néhány imát is azért, hogy ez a siker lehetőleg minél hamarabb bekövetkezzen. Ebben a válságban ugyanis saját helyzetünk érdemi javulása a legkevésbé függ a saját erőfeszítéseinktől. Nem a semmittevésre ösztöntök, csupán az illúzióktól óvok. Magyarországot a globális hitelpiaci zavar és a globális kereslet visszaesésének következményei ugyanúgy sújtják, mint a világ többi részét, ám azok az eszközök, amelyekkel a nagy országok kormányai kísérleteznek (akár jók, akár rosszak) vagy romboló mellékhatásokkal járnának, vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre. Erről bővebben egy következő posztban.
 


12 komment

Címkék: makroökonómia válságelemzés

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr15961115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

magichorze 2009.02.23. 20:13:35

Nagyszerű post. Pont a minap volt szó az egyik fórumon a deflációról, ritkán esik szó róla, még a makro könyvek sem járják körül annyira ezt a témát, mint az inflációt, pedig ugyanúgy pénzügyi instabilitást jelent. Nyilván ritkábban fordul elő, főleg nálunk :)
Az utolsó bekezdéshez: hát igen, valamiféle fiskális vagy monetáris expanzióra lenne ezek szerint szükség, előbbit eleve behatárolja az egyébként is súlyos államadósság, utóbbira sincsenek nagy kilátások (mai hír, hogy változatlanul hagyták az alapkamatot), az árfolyam elszabadulásától kéne tartanunk - feltételezem (pedig inflációs szempontból a válság "kedvező" hatású lehetne).

nanena · http://nanena.blog.hu 2009.02.24. 08:07:50

Visszajöttek számomra azok az idők, amikor a Pénzügy könyvet kellett bújni. Nekem már akkor is magas volt, miért nem jó a defláció. Persze csak fogyasztó szemével tudok gondolkozni.
Azt írod, hogy a válság következtében alakult ki a kereslet-kínálat egyensúly felbomlása. Nem lehet ez fordítva?
Az írás szerint most mindenki a régi egyensúly újboli megteremtésére törekszik. Lehet, hogy az az egyensúly nem volt jó? Lehet, hogy nem a keresletet kellene növelni a kínálat irányába? Lehet, hogy éppen ennek a válságnak eredménye lehet egy új egyensúly kialakulása alacsonyabb szinten?
Nagyon tetszik a poszt. Sok embernek kellene elolvasni, mert érthető nyelven ismerteti velünk a világnak ezen fontos részét.

cerasus s. · http://spektator.blog.hu/ 2009.02.24. 11:26:11

Hogy egy lufiból felépült egyensúlyt jó-e erőltetni, az jó kérdés. Ha nem működik, sokáig úgysem tudják deficitből fenntartani, mert az államcsőd azért mindenkinek több-kevesebb fenyegetést jelent. A keresletélénkítés inkább a landolást párnázza ki azzal, hogy elnyújtja valamivel az átrendeződést.

magichorze 2009.02.24. 14:14:24

@nanena: A deflációt szerintem ne pénzügy, inkább makro könyvekben keresd. Több negativumot szoktak emlegetni vele kapcsolatban, itt van kettő:
- a nominálbérek ragadóssága átgyűrűzik a reálbérekre
- a növekvő reálkamatok tönkreteszik az adósokat

nanena · http://nanena.blog.hu 2009.02.24. 16:32:36

@cerasus s.: Ha nem jó eröltetni, akkor miért teszik mégis sok országban? Jobb a társadalmi hatásoktól félni mint megoldani a válságot? Úgy látszik, a vezetőknek az államcsőd a legkisebb veszély. Nekünk meg a legnagyobb. Persze az átrendeződésnek valamikor meg kell történnie. De sok gazdasági és politikai vezető érdeke, hogy ez minél később valósuljon meg.
@Magic Horse: Igen, rémlik vmi ilyen makroökonómiából. Csak nagyon régen volt. Ezért is jó néha feleveleníteni a már elveszettnek hitt tudást.
Ezekszerint az infláció jó? Elképzelhető egy globális világgazdaságban, hogy minden államban infláció van? Mert egy természeti törvény az egyensúlyra törekvés.

petepeter 2009.02.24. 17:10:27

@nanena: Köszönöm.
A posztban az AS-AD görbékkel alátámasztott elemzés a folyó termelésre (GDP) és annak megvásárlására vonatkozik.Ennek "jó" egyensúlya nem lehet olyan, ami a válság előttihez képest nagyon balra (tartósan alacsonyabb GDP) esik, nem is egyszerűen azért mert ez alacsonyabb jövedelmet, hanem biztosan sokkal nagyobb munkanélküliséget jelent. Kevesebb GDP termeléséhez kevesebb kéz kell, a technológia nem fog azért visszafelé fejlődni, mert baj van a foglalkoztatással.
A vagyoneszközök (ábrákkal nem illusztrált) piaca már bonyolultabb, hiszen a válságot tényleg a túlfűtött vagyonpiaci kereslet árlufijának kipukkadása indította el. A vagyonelemek keresletére vonatkozóan nincsenek is állami stimuláló programok, lévén ezeknek a folyó termelés, munkanélküliség szokásos állami gazdaságpolitikai prioritásokhoz kevésbé van köze. A vagyonpiacokon várható is, hogy az új, tartósabb egyensúly kisebb kereslet és alacsonyabb árak mentén stabilizálódik.

magichorze 2009.02.24. 17:25:49

@nanena: egy bizonyos szintű infláció kívánatos lehet, már csak azért is, mert a fogy. árindex, amivel az inflát becsülik, felfelé torzít, az EU a 2 százalékos inflát már árstabilitásnak tekinti. Pont most vetette el az FT azt a kis paradoxont, hogy egy deflációs környezetben az ide vonatkozó maastrichti kritérium 2 százalék alatti szintet írhat elő a csatlakozni kívánó országokra - ami vicces, tekintve a megcélozandó 2 százalékos szintet.

petepeter 2009.02.24. 17:35:15

@cerasus s.: @nanena: @Magic Horse: Szerintem előbbre juttok a dolgok tisztázásában, ha a foyó termelés és felhasználás piacát, meg az asset (vagyon) piacokat külön vizsgáljátok. Persze ezek hatnak egymásra, de a jószág és szolgáltatás piacon nem volt lufi, rossz egyensúly vagy hívjuk akárhogy.
@nanena:A defláció dolgát két mondatban nem tudom megkommentálni. Ha röviden akarod, van róla szó a Keynesizmus kísértete 2. postban Krugman bejegyzésében. Ha hosszabban, akkor egy féloldalnyiban elmondzam a Narancsban egy interjúban.www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=18265
Ha még hosszabban, akkor olvasd az Irving Fisherről szóló post Economist cikkét. Ha ennél is hosszabban, akkor szólj, és ajánlok könyvet.

Rorgosh 2009.02.27. 18:46:48

Jó cikk, nagyon tetszett.

Csak az nem világos belőle, hogy a gyakorlatilag 0%-os amerikai jegybanki alapkamat mellett miért is nem indul be újra a hitelezés...

Mert az egész rendszernek ez a kulcsa...

egygondolat 2009.02.28. 04:27:36

petepeter: Ön szerint elfogadható kijelentés-e az, hogy a túl magas infláció az összkeresleti oldalt befolyásolva, a túlzott defláció pedig az összkínálati oldalt befolyásolva teremt egy aktuális egyensúlyinál rosszabb helyzetet ?

petepeter 2009.02.28. 08:43:19

@egygondolat: Ezt nem találnám szerencsésnek. A fenti keretben az infláció a keresletet és/vagy a kínálatot érő nominális vagy reál sokkok eredménye, az egyensúlyi alkalmazkodás következménye. Nem az infláció „teremti a helyzetet” hanem a sokk. Az aktuálisnál, gondolom úgy érted eredetinél, rosszabb helyzet meg persze szintén egyensúly, csak nem szeretjük.
Más. Amíg a nickeddel írsz, szerintem tegeződjünk.

petepeter 2009.02.28. 17:15:28

@Rorgosh: A jegybank általános kamatszintre gyakorolt hatása sokkal kisebb annál, mint amit szeretnénk, vagy szeretnénk gondolni. speciel az amerikai jagybank által figyelt kamat, az az egynapos bankközi hiteleké, ami még ilyenkor is majdnem kockázatmentes. A hosszabb távú és üzleti hitelek kamata a kockázatkerülési hisztéria miatt nem alacsony, bombabiztoss cégek papírjait sem tartják 7-9 százalékos hozam alatt, ami akkor ha tudjuk, hogy az infláció megszúnt, kifejezetten magas.