nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Játszva tanulunk 6.

2009.03.03. 16:29 eltecon

Ez is monetáris politika játék. Magyarázat is van hozzá annyi, hogy az is játszhatja, aki nem ismeri a Federal Reserve specifikumait.


6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr29977763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

InTheLongRunWeAreAllDead 2009.03.03. 17:00:56

Igazából sose értettem, hogy ezek a játékok mennyire komolyak. Ha a kamatváltoztatás után az infla/mn. ráta kiszámitása determinisztikusan van kódolva (gondolom úgy van), akkor lehet rá irni egy optimális játékost, amelyik mindig képes a véges számú lehetséges kamatmódositás közül kiválasztani a legjobbat. Aztán ezzel a játékossal ki is cserélhetnénk a monetáris tanácsot :)
Soha nem próbálkoztak még a jegybankok tanuló algoritmusokkal, AI-val? :)

VIII. Nagyapó 2009.03.04. 00:20:27

Azért a valós előrejelzésekben van annyi bizonytalanság, a sokkok vannak olyan változatosak, és olykor van belőlük egyszerre annyi különböző, hogy indokolni lehessen velük, miért szükséges a szubjektív mérlegelés :-)

De azért vannak egyszerű monetáris politikai szabályok, amik ráadásul sokszor egész jól közelítik a tényleges jegybanki döntéseket - leginkább a Taylor-szabályt szokták emlegetni, amit - ha jól tudom - épp a FED historikus viselkedése alapján alkottak:

en.wikipedia.org/wiki/Taylor_rule

InTheLongRunWeAreAllDead 2009.03.04. 07:34:20

@VIII. Nagyapó: pont ez az, hogy mennyi a bizonytalanság, mekkora szerepet játszik a tapasztalat és az intuíció a döntésekben, mert előbbi még belekódolható egy mesterséges intelligenciába, utóbbi azonban nem igazán :)

horvathar 2009.03.04. 10:04:11

Ha már itt tartunk itt egy írás arról, hogy mennyi szerepet játszik a tapasztalat és az intuíció.

Frederic S. Mishkin: Will Monetary Policy Become More of a Science?
www.federalreserve.gov/pubs/feds/2007/200744/200744abs.html

a válasz természetesen: yes

InTheLongRunWeAreAllDead 2009.03.04. 15:22:41

@horvathar: köszi a cikket, tényleg idevág. Mindjárt az elején emliti a szerző, hogy Keynes úgy gondolta, a jövőben a monetáris politika olyan unalmas lesz, mint pl. a fogászat, és olyan rutin lesz, mint a lyukas fogak betömködése :) - végülis, az ilyen játékok is ezt sugallják

Rorgosh 2009.03.06. 16:14:49

Pedig ezekkel a játékokkal sokmindent nem lehet megtanulni.

Én az elején egy picit kamatlába emeltem, aztán amikor megörtem az inflációt utána 4% környékén tartottam. Az infláció 1% alatt volt, ami persze egy kicsit alacsony, azonban a munkanélküliség is stabil volt.

Mindezt azt sugallja, hogy egy gyorsan hozott erős lépéssel bizony hosszú távra stabilizálni lehet a pénzpiacot.

Ez a Fed-nek nem jött be, hiába lépett gyorsan.

A probléma az, hogy a Fed - műszaki szabályozáselméleti alapokat segítségül hívva - jobbára tehetetlenség nélküli, vagy legfeljebb elsőrendő tehetetlenséggel rendelkező szabályozást üzemeltet. Ez gyors, hiszen a tehetetlenség nélküli szabályozási rendszer csak a pillanatnyi állapotot, illetve az elsőrendű tehetetlenséggel terhelt rendszer pedig két viszonylag közeli mérési pont alapján a változás irányát és sebességét mutatja.

Hibája azonban az ilyen rendszereknek, hogy nem figyeli a változási sebesség változását (ez a természetben a gyorsulás), mivel az több mérést és így időt kívánna - az a másodrendű tehetetlenséggel terhelt rendszer - csakhogy maga a pénzpiac másoderndű tehetetlenséggel van terhelve, hiszen pénztömeg van benne, amely mozgatása nem is annyira egyszerű.

Ez vsizont azt jeleti, hogy a Fed - vagy bármely más jegybank - egy olyan rendszert kíván szabályozni, amelynek nagyobb a tehetetlensége, mint a szabályzó rendszernek. Ez a műszaki szabályozástechnikában is azzal jár(na, mivel ott minden tömeggel kapcsolatos rendszer szabályozásában jelen vannak a másodlagos tehetetlenségi elemek, amelyek a finomhangolást végzik), hogy a szabályzó rendszer mindig az események után kullog, aztán pedig túlzott mértékű szabályozást visz be. Egy repülőgép ettől lezuhanna...

Így már viszont nem is annyira furcsa, hogy ilyen nehezen találja el a Fed az optimális irányadó kamatlábat... És az sem, hogy a pénzpiac időnként borul...
süti beállítások módosítása