Ez is monetáris politika játék. Magyarázat is van hozzá annyi, hogy az is játszhatja, aki nem ismeri a Federal Reserve specifikumait.
Játszva tanulunk 6.
2009.03.03. 16:29 eltecon
6 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr55977763
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
InTheLongRunWeAreAllDead 2009.03.03. 17:00:56
Igazából sose értettem, hogy ezek a játékok mennyire komolyak. Ha a kamatváltoztatás után az infla/mn. ráta kiszámitása determinisztikusan van kódolva (gondolom úgy van), akkor lehet rá irni egy optimális játékost, amelyik mindig képes a véges számú lehetséges kamatmódositás közül kiválasztani a legjobbat. Aztán ezzel a játékossal ki is cserélhetnénk a monetáris tanácsot :)
Soha nem próbálkoztak még a jegybankok tanuló algoritmusokkal, AI-val? :)
Soha nem próbálkoztak még a jegybankok tanuló algoritmusokkal, AI-val? :)
VIII. Nagyapó 2009.03.04. 00:20:27
Azért a valós előrejelzésekben van annyi bizonytalanság, a sokkok vannak olyan változatosak, és olykor van belőlük egyszerre annyi különböző, hogy indokolni lehessen velük, miért szükséges a szubjektív mérlegelés :-)
De azért vannak egyszerű monetáris politikai szabályok, amik ráadásul sokszor egész jól közelítik a tényleges jegybanki döntéseket - leginkább a Taylor-szabályt szokták emlegetni, amit - ha jól tudom - épp a FED historikus viselkedése alapján alkottak:
en.wikipedia.org/wiki/Taylor_rule
De azért vannak egyszerű monetáris politikai szabályok, amik ráadásul sokszor egész jól közelítik a tényleges jegybanki döntéseket - leginkább a Taylor-szabályt szokták emlegetni, amit - ha jól tudom - épp a FED historikus viselkedése alapján alkottak:
en.wikipedia.org/wiki/Taylor_rule
InTheLongRunWeAreAllDead 2009.03.04. 07:34:20
@VIII. Nagyapó: pont ez az, hogy mennyi a bizonytalanság, mekkora szerepet játszik a tapasztalat és az intuíció a döntésekben, mert előbbi még belekódolható egy mesterséges intelligenciába, utóbbi azonban nem igazán :)
horvathar 2009.03.04. 10:04:11
Ha már itt tartunk itt egy írás arról, hogy mennyi szerepet játszik a tapasztalat és az intuíció.
Frederic S. Mishkin: Will Monetary Policy Become More of a Science?
www.federalreserve.gov/pubs/feds/2007/200744/200744abs.html
a válasz természetesen: yes
Frederic S. Mishkin: Will Monetary Policy Become More of a Science?
www.federalreserve.gov/pubs/feds/2007/200744/200744abs.html
a válasz természetesen: yes
InTheLongRunWeAreAllDead 2009.03.04. 15:22:41
@horvathar: köszi a cikket, tényleg idevág. Mindjárt az elején emliti a szerző, hogy Keynes úgy gondolta, a jövőben a monetáris politika olyan unalmas lesz, mint pl. a fogászat, és olyan rutin lesz, mint a lyukas fogak betömködése :) - végülis, az ilyen játékok is ezt sugallják
Rorgosh 2009.03.06. 16:14:49
Pedig ezekkel a játékokkal sokmindent nem lehet megtanulni.
Én az elején egy picit kamatlába emeltem, aztán amikor megörtem az inflációt utána 4% környékén tartottam. Az infláció 1% alatt volt, ami persze egy kicsit alacsony, azonban a munkanélküliség is stabil volt.
Mindezt azt sugallja, hogy egy gyorsan hozott erős lépéssel bizony hosszú távra stabilizálni lehet a pénzpiacot.
Ez a Fed-nek nem jött be, hiába lépett gyorsan.
A probléma az, hogy a Fed - műszaki szabályozáselméleti alapokat segítségül hívva - jobbára tehetetlenség nélküli, vagy legfeljebb elsőrendő tehetetlenséggel rendelkező szabályozást üzemeltet. Ez gyors, hiszen a tehetetlenség nélküli szabályozási rendszer csak a pillanatnyi állapotot, illetve az elsőrendű tehetetlenséggel terhelt rendszer pedig két viszonylag közeli mérési pont alapján a változás irányát és sebességét mutatja.
Hibája azonban az ilyen rendszereknek, hogy nem figyeli a változási sebesség változását (ez a természetben a gyorsulás), mivel az több mérést és így időt kívánna - az a másodrendű tehetetlenséggel terhelt rendszer - csakhogy maga a pénzpiac másoderndű tehetetlenséggel van terhelve, hiszen pénztömeg van benne, amely mozgatása nem is annyira egyszerű.
Ez vsizont azt jeleti, hogy a Fed - vagy bármely más jegybank - egy olyan rendszert kíván szabályozni, amelynek nagyobb a tehetetlensége, mint a szabályzó rendszernek. Ez a műszaki szabályozástechnikában is azzal jár(na, mivel ott minden tömeggel kapcsolatos rendszer szabályozásában jelen vannak a másodlagos tehetetlenségi elemek, amelyek a finomhangolást végzik), hogy a szabályzó rendszer mindig az események után kullog, aztán pedig túlzott mértékű szabályozást visz be. Egy repülőgép ettől lezuhanna...
Így már viszont nem is annyira furcsa, hogy ilyen nehezen találja el a Fed az optimális irányadó kamatlábat... És az sem, hogy a pénzpiac időnként borul...
Én az elején egy picit kamatlába emeltem, aztán amikor megörtem az inflációt utána 4% környékén tartottam. Az infláció 1% alatt volt, ami persze egy kicsit alacsony, azonban a munkanélküliség is stabil volt.
Mindezt azt sugallja, hogy egy gyorsan hozott erős lépéssel bizony hosszú távra stabilizálni lehet a pénzpiacot.
Ez a Fed-nek nem jött be, hiába lépett gyorsan.
A probléma az, hogy a Fed - műszaki szabályozáselméleti alapokat segítségül hívva - jobbára tehetetlenség nélküli, vagy legfeljebb elsőrendő tehetetlenséggel rendelkező szabályozást üzemeltet. Ez gyors, hiszen a tehetetlenség nélküli szabályozási rendszer csak a pillanatnyi állapotot, illetve az elsőrendű tehetetlenséggel terhelt rendszer pedig két viszonylag közeli mérési pont alapján a változás irányát és sebességét mutatja.
Hibája azonban az ilyen rendszereknek, hogy nem figyeli a változási sebesség változását (ez a természetben a gyorsulás), mivel az több mérést és így időt kívánna - az a másodrendű tehetetlenséggel terhelt rendszer - csakhogy maga a pénzpiac másoderndű tehetetlenséggel van terhelve, hiszen pénztömeg van benne, amely mozgatása nem is annyira egyszerű.
Ez vsizont azt jeleti, hogy a Fed - vagy bármely más jegybank - egy olyan rendszert kíván szabályozni, amelynek nagyobb a tehetetlensége, mint a szabályzó rendszernek. Ez a műszaki szabályozástechnikában is azzal jár(na, mivel ott minden tömeggel kapcsolatos rendszer szabályozásában jelen vannak a másodlagos tehetetlenségi elemek, amelyek a finomhangolást végzik), hogy a szabályzó rendszer mindig az események után kullog, aztán pedig túlzott mértékű szabályozást visz be. Egy repülőgép ettől lezuhanna...
Így már viszont nem is annyira furcsa, hogy ilyen nehezen találja el a Fed az optimális irányadó kamatlábat... És az sem, hogy a pénzpiac időnként borul...