nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

  • toyoda: @mediocris: Mi a pénz? Az, amit az emberek a cserében elfogadnak, ami megméri az értéket és lehet... (2015.11.28. 07:32) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • ricardo: @ricardo: Látom, megjelent. (2015.01.06. 21:02) Blanchard öt percben
  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Forint

2009.03.14. 14:58 petepeter

Ha a káposztapiacon az eladók több káposztát akarnak eladni, mint amennyit a vevők az eredeti áron hajlandóak megvenni, akkor előbbiek szándékai csak úgy teljesülhetnek, ha csökkentik a kínált káposzta árát. E tekintetben a forint nem különbözik a káposztától, gyengélkedése annak tudható be, hogy többet akarnak forintról devizára váltani, mint fordítva. Szemben a médiában elhangzó, és a pánikhangulatot gyakran fokozó magyarázatokkal, csak ennyi az, ami biztos. Lévén a pénzt ide-oda váltani szándékozók sokan vannak, és amúgy sem látunk a fejükbe, viselkedésük okait csak találgatjuk. Szakmai tudásunk, korábbi tapasztalataink persze sokat segítenek, nem teljesen sötétben tapogatódzunk, de azért óvakodjanak azoktól, akik tudni vélik, hogy milyen azonnali és radikális intézkedésekkel lehetne egyik napról a másikra megváltoztatni a devizapiaci hangulatot.

A piaci szereplők jelentős része még csak nem is tudja, hogy ő is az. A devizahitelüket törlesztők például forint eladók, csak a bankjuk közvetíti azt a szándékukat, hogy forintbefizetéseikből a devizaadósságuk csökkenhessen. Paradox módon, ha semmi más nem történne, csak az, hogy a magyar devizaadósok fogukat összeszorítva tömeges előtörlesztésbe fognának, akkor a forint összeomlana.

A napi rángásokat természetesen nem ezek a tartós hitelszerződésekkel kapcsolatos lépések okozzák, hanem a gyorsan likvidálható értékpapírok adásvételei. A válság által megtépázott hitelezők menekülnek a kockázatosabbnak ítélt befektetési formáktól, ezért a fejlett országokban is esnek a tőzsdék, a feltörekvő kis országokat pedig különösen kockázatosnak minősítik. Ezekből forrást kivonni úgy lehet, hogy az adott ország devizájában elszámolt vagyont más devizára váltják át, emiatt esnek az árfolyamok. A szélsőséges árfolyam ingadozás még kockázatosabbá teszi az itt parkoltatott vagyont, a hirtelen bekövetkező veszteségtől való félelem kapkodó reakciókra késztet, ami meggondolatlan politikusi kijelentésekkel, csüdveszélyről szóló pletykákkal még fokozható, tovább növelve a bizonytalanságot.

Persze! A befektetők bizalmának megerősítésére, helyreállítására van szükség. Ez a kijelentés azonban olyannyira igaz, hogy semmitmondó. Miközben ezer és egy olyan lépést és eseményt fel tudunk sorolni, ami a rémült befektetők bizalmát tovább rontja, s ezért azoktól tartózkodni kívánatos, arról még békeidőben is csak nagyon ködös fogalmaink lehetnek, hogy egyes konkrét gazdaságpolitikai lépések milyen úton-módon és főleg mennyire erősítik ezt a bizalom nevű dolgot, s hogy a bizalom növekedése hogyan ösztönzi majd őket most, azonnal forintvásárlásra. E pillanatban ugyanis nem tág horizontú jövőbeli együttműködésre, hanem azonnali forintvásárlásra van szükségünk.

Azt kell gondoljam - szégyen ide, szégyen oda – hogy a piaci hitelezők visszacsalogatására tett és nehezen előre jelezhető hatású erőfeszítéseken túl legalább ekkora gondot kell fordítanunk arra, hogy a gazdag országok kormányainál és a nemzetközi intézményeknél kilincseljünk átmeneti hitelekért, amelyekkel legalábbis rézben az elapadó piaci forrásokat ki lehet váltani. Hogy ezt összehangoltan és együtt kell-e csinálni, vagy inkább ki-ki magának, kürtök fúvásával kísérve, vagy inkább sulyiban a hátsó szobákban, azt nem tudom. Ez attól is függhet, hogy mit gondolunk arról, hogyan befolyásolják az ilyen kezdeményezések az amúgy is borzolt idegzetű befektetőinket. Az biztosan nem segít, ha egymást ócsároljuk azt remélvén, hogy akkor majd a szomszédból inkább ide hozzák a lét. Akkor még inkább euróba és dollárba fogják vinni. Márpedig ezért esnek a devizáink.

 

(Ez az írás megjelent a Magyar Narancs 2009/11. számában.)


11 komment

Címkék: magyar válság forint devizapiac valutaárfolyam

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr921001837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rorgosh 2009.03.14. 19:46:15

Egyvalami biztos nem ártana: megtudni azt, hogy milyen értékben birtokolnak hazai eszközöket külföldi tulajdonosok...

Ez ugyanis némi tisztánlátást tenne lehetővé arról, hogy mi is várható.

Ugyanis a hazai tulajdonosok jó eséllyel kevésbé igyekeznek most hazai eszközöket eladca külföldi eszközöket vásárolni, amivel csak realizálnák a veszteségeiket...

Még a külföldi tulajdonosok sem sietnek feltétlenül eladni a hazai hosszú lejáratú eszközöket. Ellenben a kérdés az, hogy mennyi rövid lejáratú eszköz maradt még?

Elvégre ha az már esetleg kevesebb mint a devizatartalék, akkor esetleg komolyan meg lehet fontolni egy piaci intervenciót is a forint stabilizálása érdekében.

És még ha magasabb is, akkor sem árt az információ. Ugyanis abból lehet következtetni arra, hogy a még meglévő eszközök mire érzékenyek, vagy ha nem túl nagy a tulajdonosi réteg, akár meg is lehet kérdezni őket....

horvathar 2009.03.15. 08:39:24

@Rorgosh: Az MNB közzéteszi az erre vonatkozó statisztikát. Itt lehet megnézegetni: www.mnb.hu/Engine.aspx?page=mnbhu_statisztikai_idosorok&ContentID=11948
(konszolidált állományok/tranzakciók szektoronként)

Rorgosh 2009.03.15. 09:16:06

@horvathar:

Igen, de ha megnézed az adatokat, akkor láthatod, hogy a legfrissebb az 2008 3.!!! negyedéve. Vagyis kzel fél éves adatok.

Ez sok minden, csak nem naprakész, különösen nem akkor, amikor a Forint fél éve még 250-260 euróárfolyam környékén volt, most viszont néha bekacsint 300 fölé.

A kormányzatnak most nem azokat a döntéseket kell meghoznia, amelyek fél éve lettek volna aktuálisak, hanem azokat, amelyek most azok...

Néhány lehetőség ugyanis azóta jó eséllyel semmivé vált, míg azóta újabbak keletkeztek...

Vidéki 2009.03.15. 10:08:43

„Mindenki őrizze meg nyugalmát! Kiáltotta el egy hatósági személy. Erre kitört a pánik”.

Írja Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben című ponyvaregényében.

Valami hasonló hangulat uralkodhat a forint piacon is.

petepeter 2009.03.15. 11:12:34

@Rorgosh: @horvathar: A hivatkozott adattípusok nagyon fontos információkat adnak a helyzet elemzéséhez. Ugyanakkor a múltban előfordult számos devizaválság története azt mutatja, hogy amikor a bili igazán kiborul, akkor a jóisten devizatartaléka sem elég, mert ha a rövid lejáratú tőkemozgások is teljesen korlátlanok - és ez már jó ideje így van - akkor a piaci szereplők (akiket lehet ugyan spekulánsoknak is nevezni, csak ez félrevezetően értéktartalmú, hiszen egyszerűen racionálisan célkövetők) elkpzelhetetlen összegű hiteleket vesznek fel a várhatóan bukó devizában, átváltják, majd a bukás után vissza. A fix árfolyamrezsimek végnapjai idején még fejlett országokban is előfordult (Svédország rémlik fel emlékeimben), hogy a jegybanknak 600-800 (!) százalékosra kellet ideiglenesen emelni a kamatlábat , mert ennél olcsóbban még mindíg megérte néhány napra kölcsönkérni. Az alternatíva a tőkekorlátozás, aminek úgyszintén tartósan romboló hatásai vannak. Ma a külföldiek eladják az OTP-t meg az államkötvényeket, és ez meglátszik az árfolymon. De ez, nem devizaválság. Az akkor lenne, ha a fenti tőkeröppenés indulna be, s akkor az árfolyam a felére, harmadára is eshetne. Talán ezért sem célszerű a devizaválsággal meg államcsőddel fenyegetődzni.

Rorgosh 2009.03.15. 12:16:59

@petepeter:

Ez azért nem anynira egyszerű. A spekulánsok arra játszanak, hogy az árfolyam esésre a rövid lejáratú eszközöket birtokló tulajdonosok tömegesen értékesíteni kezdik eszközeiket, és ezzel felerősítik az árfolyamesést. Így a jegybanktól hitelezett pénzzel együtt már akkora pénztömeg lép mozgásba, amit nem lehet lefedezni a devizatartalékokkal.

Ellenben ha kevés az ilyen eszköz, akkor nincs igazán mit mozgásba lendíteni. Ha a spekuláns elkezd 320-as árfolyamon forintot árulni, de nincs aki vegyen (vagy csak nagyon kevesen), csak a jegybank - aki viszont hülye lenne venni - akkor lehet valaki akkora Soros György amekkora csak akar, bizony hamar azon veszi észre magát, hogy a pénzt - kamatostól - vissza kell adnia a jegybanknak, miközben azon nem keresett.

Viszont épp az a kérdés, hogy van-e még jelentős mozgásba hozható eszközmennyiség? Hiszen az elmúlt 4-5 hónapban alighanem sok külföldi tulaj szabadult meg az eszközeitől, és ráadásul pont azok adták már el máris az eszközeiket, akik a leginkább féltek a magyar pénzpiac bedőlésétől.

Akik maradtak, azok jó eséllyel már olyan veterán szereplők, akik nem feltétlenül adják el az eszközeiket egy előre beállított forint árfolyamon, hanem inkább a trendeket és a kormányzat lépéseit figyelik.

Rorgosh 2009.03.15. 12:22:56

Emellett a jegybank - egy kis rugalmassággal - nem csak a hazai devizatartalékra számíthat.

Elvégre mi tiltja azt, hogy a magyar jegybank eurót kölcsönözzön 2-3 napra at európai jegybanktól? Ugyan a kölcsönzés jó eséllyel veszteséges lesz, de így egy akár 10-15 mrd eurós intervenció is megúszható legfeljebb 1 mrd euró devizatartalékból...

petepeter 2009.03.15. 13:21:39

@Rorgosh: Azt a jegybankároknak kell tudniuk, hogy az ilyesmi benne van-e a napi rutin együttműködés lehetőségeiben. No.. jegybankárok,.. hogy is működik ez ?

Rorgosh 2009.03.15. 14:33:52

@petepeter:

Erre én is kiváncsi vagyok... :)

VIII. Nagyapó 2009.03.16. 09:22:11

"Paradox módon, ha semmi más nem történne, csak az, hogy a magyar devizaadósok fogukat összeszorítva tömeges előtörlesztésbe fognának, akkor a forint összeomlana."

Mondjuk ennek lenne egy sebezhetőség-csökkentő hatása is, ami talán jót tenne a bankrészvények és állampapírok iránti keresletnek - kérdés, ez mire volna elég.

(Másrészt ha az elméletből indulunk ki, vszeg kellene legyen valahol egy spekuláns a piacon, aki a hitelek felvétele okozta erősödéskor eladott egy csomó forintot, hogy aztán a törlesztés okozta gyengüléskor visszavásárolja azt. De persze ez - az alapján, amit én a spekulánsok időhorizontjáról sejteni vélek - meglehetősen utópisztikus elképzelésnek tűnik...)

VIII. Nagyapó 2009.03.16. 09:30:09

@Rorgosh: Ehhez sem értek én sem, de azért gondolom, az ECB nem ad csak úgy hiteleket mindenféle bedőlőfélben lévő jegybankocskáknak.

Másrészt ha a támadás lezajlott, a jegybanknak előbb vagy utóbb ugyanúgy vissza kell vásárolnia az eurót, ami - ha a spekuláns egyidejűleg nem zárja a pozícióját - ugyanolyan gyengülést okoz. Innentől megint az a kérdés, hogy a spekuláns vagy a jegybank bírja-e tovább pénzzel, csak a tétek nőttek, és a játék nyúlt valamivel hosszabbra.

(Amúgy a devizatartalékok feltöltése az IMF-kereten belül, illetve az ERM-II-n belül a sáv ECB általi védelme valami ilyesmi.)