nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

  • toyoda: @mediocris: Mi a pénz? Az, amit az emberek a cserében elfogadnak, ami megméri az értéket és lehet... (2015.11.28. 07:32) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • ricardo: @ricardo: Látom, megjelent. (2015.01.06. 21:02) Blanchard öt percben
  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Három csapás

2009.03.14. 20:44 horvathar

Benyújtják a három csapás törvényjavaslatot. Az amerikai mintán alapuló javaslat lényege, hogy aki háromszor követ el erőszakos, személy elleni bűncselekményt, az a harmadik esetben a büntetési tétel maximumának a kétszeresét kaphatja, ha pedig ez meghaladja a 20 évet, akkor ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni a bírónak.

Nekünk még erről is az jut az eszünkbe. Mármint a közgazdaságtan. A bűnözés és a büntetés közti kapcsolatról pedig a (közgazdasági) Nobel-díjas Gary Becker. Becker a bűnözést és a bűnüldözést is a közgazdaságtan eszközeivel vizsgálta, a szereplők céljaiból és lehetőségeiből eredő döntés eredményeként írta le. Félreértés ne essék: a példa nem azt bizonyítja, hogy minden kérdést meg lehet válaszolni haszonfüggvényekkel és deriválással. A közgazdaságtan társadalomtudományi térhódítása szerintünk inkább arról szól, hogy nagyon sok kérdésnek van olyan eleme, amelynek vizsgálatához hasznos a gazdasági problémák elemzésére kialakított eszköztár. Nem vagyunk szakértők a témában, ezért további példákért kedvenc forrásunkhoz fordultunk. Ez a tanulmány arról szól, hogy lehet mérni a büntetések szigorításának elrettentő hatását. Ez meg egy összefoglaló az Egyesült Államokban végzett kutatásokról.

Így hát Beckerrel együtt hisszük, hogy – a morális kérdéseken túl – az is adhat támpontot a büntetési tételek kidolgozásához, ha alapos költség-haszon elemzést készítünk arról, hogy mennyivel csökkentheti az erőszakos bűncselekményeket egy ilyen törvény, mennyivel több ártatlant érinthet véletlenül az aránytalanul súlyos büntetés (az ún. másodfajú hiba), és hogy vajon veszíthetünk-e azzal, ha a bűnelkövetőket meg sem próbáljuk visszavezetni a társadalomba, hanem életük végéig börtönben tartjuk őket. Vagy hogy mennyivel nagyobb rendőri jelenléttel (amely növelhetné az elfogás valószínűségét) érhetnénk el hasonló elrettentő hatást. Csak mi érezzük úgy, hogy az ilyen elemzések valahogy hiányoznak a törvények vitája során?


11 komment

Címkék: gary becker

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr861002407

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vidéki 2009.03.15. 09:37:02

Írod:
„és hogy vajon veszíthetünk-e azzal, ha a bűnelkövetőket meg sem próbáljuk visszavezetni a társadalomba, hanem életük végéig börtönben tartjuk őket.”
Aki harmadszorra követ el súlyos bűncselekményt, azt már legalább kétszer megpróbálták visszavezetni a társadalomba. Sikertelenül.
Érvelésed nem nélkülözi azt a magatartást, amely minden cselekvést igyekszik elhárítani, bizonyítva, hogy minden úgy jó ahogy van.
A „három dobásod van” elvet az USA tagállamok felében már régebben alkalmazzák és ez a súlyos bűnelkövetések jelentős visszaesését eredményezte.
Északi szomszédunkban Szlovákiában már öt éve létezik ez a törvény, ami azt eredményezte, hogy a súlyos bűncselekmények száma a korábbinak kétharmadára csökkent.
A mi „szuper” jogállamunkban viszont a törvényhozók képesek a végtelenségig tépelődni, nehogy a bűnöző urak korlátokat nem ismerő jogai és a jogászok számára a zavarosban halászás lehetőségei sérüljenek.
Ideje lenne, ha a normális többség érdekei és jogai is kellő súlyt kapnának jogászaink gondolkodásában!

horvathar 2009.03.15. 10:04:46

@Vidéki: Nekem is az a hipotézisem, hogy egy ilyen intézkedés csökkentené az erőszakos bűncselekményeket. Csak azt mondom, hogy mindig érdemes megvizsgálni a hatásokat és az alternatív lehetőségeket. Az ilyen vizsgálatok támpontot adhatnak ahhoz, hogy miért 3 csapás legyen és miért ne 2, ami még elrettentőbb lenne, és csak azokat sújtaná, akikkel már kudarcot vallott a visszavezetés.
Hogy ez tovább nyújtaná-e a tépelődést? Lehet. De az se jó, ha később kell valamit igazgatni, mert rájövünk, hogy valami más még jobb lenne.

Vidéki 2009.03.15. 10:33:02

@horvathar:
A természetben az idő egy rendkívül fontos paraméter.
A mi társadalmunk is része a természetnek, mi sem hagyhatjuk döntéseinkben figyelmen kívül.
Egy középkori mesében egy szamár éhen halt két szénacsomó között, mert nem tudta eldönteni, melyiket válassza.
Ha valaki úgy dönt, hogy nem dönt, az is egy döntés, ami gyakran rosszabb eredményt hozhat, mint egy nagy valószínűséggel jó, de azért némi kockázatot tartalmazó döntés.
Pragmatikus gondolkodással megáldott vezetők (nem nálunk, hanem más országokban) már régebben elgondolkodtak az általad felvetett problémákon és úttörőként meghozták a némi kockázatot tartalmazó döntéseiket.
Azóta döntéseiket az élet igazolta, például kedvezőbb adatok formájában.
Akik átveszik ezeket a módszereket, azok kockázata ezért jóval kisebb, mint az úttörőké.
Ezért nem tartom racionálisnak törvényhozóink további, már idáig is túlzottan hosszú tépelődését.
Ha vezetőink a kockázattól irtózva az úttörő szerepet messze elkerülik, annyit még megtehetnének, hogy a máshol jól bevált módszereket plagizálják.

Vidéki 2009.03.15. 10:59:00

@horvathar:
Kérdezed:
„miért 3 csapás legyen és miért ne 2”?
Erre a valószínűség számítás ad magyarázatot.
Eseménysorozatok valószínűségei összeszorzódnak.
Ha egy-egy esemény után a megjavulás valószínűsége mondjuk 1/10, akkor kettő után1/100, három után 1/1000. A megjavulás valószínűsége szépen tart a nulla felé.
Minden bizonnyal azt is mérlegelték az úttörő döntéshozók, hogy még adjanak bőven esélyt a visszaesőknek.

Rorgosh 2009.03.15. 12:02:56

No, leküzdöttem a linkelt szakirodalmat...

Mivel közgazdász nem vagyok, így mérnöki szemmel tettem, és itt-ott eltérő trendet olvastam ki a grafikonokból, mint a közgazdász urak...

Ugyanis, ők nem véltek túl sok összefüggést felfedezni pl. a halálbüntetés és a gyilkossági ráta között, holott az meglehetősen szembeötlő volt. Angliában a halálbüntetés megszűntetése után 20 évvel még mindig magasabb volt a gyilkossági ráta, mint akkor, amikor még létezett ez a büntetés. Lehet, hogy senkit el nem riasztott, azonban a visszaesés ellen jó volt....

A szerzők vitatkoztak azon, hogy a rendőrség létszámának növelése mennyire hatékony, mert annak létszáma hosszú ideig együtt nőtt a bűncselekményekével. Mint mérnök azonbna én azt láttam ki belőle, hogy az állam egy jó ideig csak kullogott az események után, aztán végül csak lett rendőr az utcán ahhoz, hogy a bűncselekmények száma drasztikusan visszaessen...

Egyébként ugyanez volt látható a fegyverek kapcsán is... Sőt ott ez a folyamat még szembeötlőbb volt....

Kell-e a három csapás? Egyértelműen igen, de nem önmagában, hanem a rendőrségi jelenlét megerősítésével párhuzamosan...

Persze ez sokba kerül. A kérdés az, hogy mennyi kárt okoz maga az erőszakos bűnözés? Láthatóan a legsikeresebb országok 100.000 főre jutó gyilkossági rátája 1 körül, vagy az alatt van. Mi 2, és ezzel az európai átlag 1,68 értéke felett vagyunk. Ez azt sugallja, hogy talán nem még 213-szor átfontolni kellene a már máshol bevált módszereket, hanem villám de gyorsan bevezetni.

Ésw még valamit. Nem 1-2%-al kell növelni évente a rendőrség létszámát, hanem lehetőleg egy lépésben 10-15%-al tenni azt, hogy a bűnözőknek nehezebb legyen alkalmazkodni a fokozottabb redőri jelenléthez és a növekvő felderítési hatékonysághoz...

varadi_balazs 2009.03.19. 16:45:14

A három csapással kapcsolatos szakmai vitának sarkallatos kérdése nem az, hogy van-e statisztikai összefüggés a hosszú büntetések és a bűnözés csökkenése közt (van), hanem, hogy mennyiben az elriasztás (deterrence) és mennyiben a potenciális visszaesők bekasztnizása (incarceration) a hatás fő csatornája. Ha a bekasztnizás, akkor ez elég pazarló megoldás, mert a bűncselekmények nagyját a fiatalok követik el, ez meg nyugdíj fele haladó öregurakat tart évi kb. 46000 dollárért (innen a becslés: findarticles.com/p/articles/mi_m2267/is_2_74/ai_n27366139 ) a börtönben.

A két csatornán át gyakorolt hatást Steven Levitt rendkívül szellemesen úgy különbözteti meg, hogy az egyik bűncselekmény-kategória büntetési tételének súlyosbításának a másik, helyettesítő kategóriákban mért elkövetésekre (pl. betörés-autólopás) figyeli. Az elriasztási hatás itt növelést, a bűn egyszerre több frontján vitézkedő elkövetők bekasztnizása pedig csökkenést okozna. Nem lövöm le a poént, melyik hatás az erősebb, akit érdekel a válasz, itt: www.nber.org/papers/w5268 olvashatja.

varadi_balazs 2009.03.19. 16:52:32

Ja, meg persze az endogenitás is probléma, nem is kicsi, azt igyekszik kezelni a cikkben hivatkozott Lee-McCrary szerzőpáros (www.nber.org/papers/w11491) a 18 éves korban diszkontinuusan változó büntetési tételek hatásait elemezvén.
Akinek meg nincs kedve elolvasni, itt van egy laikusoknak szóló összefoglaló a Slate-ből ugyanarról:
www.slate.com/id/2158317/

Lag_Operator 2009.03.22. 21:11:21

Talán valahogy ide kapcsolódik: halálbüntetés vs. fiskális szempontok

www.economist.com/world/unitedstates/displaystory.cfm?story_id=13279051

horvathar 2009.03.22. 21:29:31

@Lag_Operator: Köszi, szerintem is ide kapcsolódik, én tágan értelmeztem a kérdéskört.
Kigoogleiztam a tanulmányt is, ami a halábüntetés jogi költségeit számolja össze:
www.urban.org/UploadedPDF/411625_md_death_penalty.pdf
Valószínűleg a "There is little evidence that the death penalty deters." állítás mögött is alapos tanulmányok állnak.

Lag_Operator 2009.03.22. 23:07:35

@horvathar:

Az Urban Institute tanulmányban is hivatkozott, halálbüntetés elriasztó hatásához:

www.nber.org/papers/w11982

Illetve, ennek "félreolvasásáról" egy történet....

economistsview.typepad.com/economistsview/2008/06/does-the-death.html

Rorgosh 2009.03.23. 14:15:18

@varadi_balazs:

Nos, a linkelt cikk: először megküzd a valós bűncselekmények és a jelentett bűncselekmények arányával. Nem jut semmire, mert nem ismert az arány. Ha ugyanis a rendőrség tudomást szerez róla, az felderítésre került bűncselekmény... Ellenben tökéletes arra, hogy ne lássuk oly szorosnak a statisztikai összefüggéseket. Bár én azt nem igazán értem, hogy egy adott területen ez az arány mitől változna hektikusan....

Utóbb aztán azon agyalog, hogy az elítélt bűnelkövetők ha bűnözők maradnak, akkor más területre váltanak. Kár, hogy egy későbbi táblázat épp azt jelzi, hogy aki bűnöző marad, annak legalább a fele maradt annál a cselekménynél, amiért először elkapták... Viszont a gondolatmenet tökéletes egy még hosszabb egyenlethez...

Ezután kever és kavar még valamennyit, és konklózióként megállapítja, hogy a 3 csapás miatt csak többen lesznek bent a börtönben, és így nőnek a költségek, míg ez nincs hatással a bűnözésre. Persze erről az egész megelőző szövegben egy szó sincs, tehát nincs semmilyen alátámasztás.