nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

  • toyoda: @mediocris: Mi a pénz? Az, amit az emberek a cserében elfogadnak, ami megméri az értéket és lehet... (2015.11.28. 07:32) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • ricardo: @ricardo: Látom, megjelent. (2015.01.06. 21:02) Blanchard öt percben
  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Át kell-e írni a közgazdasági alaptankönyveket a válság miatt?

2009.03.25. 18:54 eltecon

Mankiw szerint NEM! Amúgy megfigyelték már, hogy a leghangosabban mindig azok követelik új tankönyvek bevezetését, akik a régieket sem olvasták?


30 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr541025421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ricardo 2009.03.26. 08:24:14


Régi könyv is lehet új. A no.1 tankönyv, Samuelson Economicsje kb. a 20 kiadásánál tart, amiből 8 bővített, és átdolgozott. Még a magyar kiadásokon is nyomon lehet követni a változást. (Talán érdemes lenne a Samuelson könyv változásain (hangsúlyeltolódásain, és kihagyásain) keresztül vizsgálni az elméleti klímaváltozást (csak egy példa: a gazdasági növekedés kapcsán háttérbe szorul a Harrod-Domar modell tárgyalása, és hagsúlyosabbá válik a Solow-Swan modell.)

InTheLongRunWeAreAllDead 2009.03.26. 11:15:12

Az a kérdés, hogy meg lehet-e magyarázni a mostani válságot az elfogadott és alkalmazott közgazdasági modellekkel, amelyeket ezek a alapkönyvek taglalnak. Volt ugye a stanfordi prof. új könyvfejezete a válságról, ott az IS/LM (illetve már MP) - AD/AS modellel tudott szemléltetni.

Rorgosh 2009.03.26. 14:23:36

Őszintén szólva túl sok közgazdaságtani tankönyvet nem olvastam, kivéve a főiskolán, ahol szigorlati tantárgy volt (amúgy gépészmérnöknek tanultam).

Őszintén szólva az akkor tanultak és a saját józan paraszti eszem alapján is meg tudom magyarázni, hogy mi váltotta ki ezt a válságot: a fogyasztási hitel bázisú világgazdaságban a fogyasztók hitelképésségének a határának az elérése, helyenként túllépése.

Magyarán az eddigi világgazdasági modell szép is volt, jó is volt és még sikeres is volt, ám minden sikertörténetnek vége szakad egyszer.

Persze kár aggódni: minden sikertörténet végén egy újabb kezdődik, csak az átmeneti időszak nehéz. Ám ha egy ország gyorsan vált, úgy róla írhatják a bestsellert....

petepeter 2009.03.26. 15:26:17

@InTheLongRunWeAreAllDead: Szerintem is ez a kérdés. Ha úgy találjuk, hogy azok a folyamatok, amiket látunk leírhatók és megmagyarázhatók a létező eszközeinkkel, akkor - bármilyen rossz is megélni - az elmélet szempontjából minden rendben van. Az orvosunktól is azt kívánjuk, hogy a szimptómáink alapján azonosítsa be a betegségünket, s addig, amíg a szimptómák egymásutánja illik abba a képbe, amit a betegségünkről tud, nem is kéne azt sugallanunk, hogy helyezzék új alapra az orvostudományt. Miért volna ez másképp a közgazdaságtannal ?

InTheLongRunWeAreAllDead 2009.03.26. 18:36:12

Igen. És tökéletesen jogos a postban feltett kérdés is. Bár nem vagyok egy elmélettörténész, de olvastam néhány alapkönyvet és nem emlékszek, hogy bármelyik szerző iskolák vagy konkrét gazdaságpolitikai irányvonalak mellett tette volna le a voksát. A neoklasszikus/monetarista/kínálati stb. irányzat tudtommal elfogadja az alapvető modelleket, más kérdés, hogy a modellből következő eredményeket eltérően értelmezik/alkalmazzák, pl. hogy egy gazdasági sokkot követően milyen beavatkozás szükséges illetve szükséges-e egyáltalán. Vagy hogy az IS/LM görbék meredeksége hogyan alakul satöbbi.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek az egyetlen és üdvözítő eszközök, de könnyen lehet, hogy bármerre kutakodunk, ezekkel ekvivalenseket fogunk találni (pl. LM görbe levezetése helyett az MP használata az aggregált kereslet levezetéséhez - bár bevallom, nem igazán értettem ezt a dolgot, pedig valamennyire utánanéztem).

(btw. én is mérnök volnék, bár közgázt is végeztem, de csak levelezőn :))

InTheLongRunWeAreAllDead 2009.03.26. 18:37:19

@petepeter: (az előző bejegyzésem erre ment volna, csak félrenyomtam)

ricardo 2009.03.26. 19:30:27


@InTheLongRunWeAreAllDead:
A Hicks-Hansen-féle keynesiánus ihletésű IS-LM görbékkel történő ábrázolása az áru- és pénzpiaci egyensúlyi kamatláb-kibocsátás értékeknek gyakorlatilag az egyetemi jegyzetekben, tankönyvekben, illetve egyéb kézikönyvekben fordul csak elő. Ezeket a régimódi görbéket tudományos publikációkban nem igazán használják.

ricardo 2009.03.26. 19:32:44


Folyt. Magyarán: eddig sem magyaráztak ezekkel az eszközökkel semmit.

InTheLongRunWeAreAllDead 2009.03.26. 19:41:37

@ricardo: értem, de ez csak egy példa volt, azért a mondanivaló remélem átment :) Több publikációt kéne ezek szerint olvasnom.

InTheLongRunWeAreAllDead 2009.03.26. 19:47:00

@InTheLongRunWeAreAllDead: és csak azért jutott ez eszembe, mert pont az ide is belinkelt, Charles I. Jones féle, válsághoz kapcsolódó könyvfejezetben konkrétan ezeket az eszközöket láttam és Mankiw blogjában is volt egy ehhez kapcsolódó bejegyzés, amit nemrég olvastam.

ricardo 2009.03.27. 08:38:14

@InTheLongRunWeAreAllDead:
Mr. Jones könyve egy tankönyv. Beleolvastam itt-ott a szövegbe. Tankönyvnek tkp. egyészen jónak tűnik.

InTheLongRunWeAreAllDead 2009.03.27. 10:45:36

@ricardo: persze, de a post végső soron (alap)tankönyvekről szól...

más: eszembe jutott egy régi sztori, mikor a TTK-n előadás után (talán valószinűségelmélet volt) beültünk kocsmázni az előadóval, aki elmondta, hogy amit tanulunk (illetve ahogy tanitja), azt tképpen már meghaladta a tudomány, mert már sokkal modernebb megközelitések is vannak satöbbi, az egész olyan kutatói benfenteskedésnek tűnt akkor - vajon igaz ez a közgazdaságtanra is?

ricardo 2009.03.27. 13:40:01


@InTheLongRunWeAreAllDead:
Mindenek előtt jelzem, bár közgazdász vagyok, nem vagyok sem kutató, sem elméleti szakember. Csak a meglátásaimat írom le.

A közgazdaságtan nem szigorú, hanem szomorú tudomány (Carlyle). Más szóval, nincs valamiféle mereven rögzített elméleti kánon. Változó elméleti konszenzusok vannak, divatba jövő és kimenő teóriák, számtalan egymással vitázó iskola és tradíció (legtöbbszőr rejtett ideológiai alapon megy a vita). Így aztán nincs is túl sok értelme a tudomány egy adott állapotának valamiféle "elméleti meghaladásról" beszélni. Hogy valami egészen nagy ívűt mondjak: pl. egy marxista számára a marginalizmus mint elméleti paradigma, úgy ahogy van anakronizmus, jóllehet időben későbbi mint Marx.
Ami a módszertant illeti, a közgazdaságtan matematikai, statisztikai (avagy ökonometriai) stb. aparátusa egyre nő, de ez nem föltétlenül jelenti az elméletnek a fejlődését. (Arról nem is beszélve, hogy a módszertan kérdése maga is elméleti vita tárgya a különféle iskolák között.)

InTheLongRunWeAreAllDead 2009.03.27. 14:09:05

hát ennyivel könnyebb a matematikusok helyzete, ott legalább az axiómákat elfogadják, sőt, vannak úgymond teljes elméletek is (pl. lineáris algebra), ahol a megfogalmazott tételeket bizonyítani is lehet az ugyancsak elfogadott eszközökkel (aztán vannak olyan területek, ahol nem lehet mindent bizonyítani - lásd Gödel-tétel). Gondolom azért a közgazdaságtanban is el kell fogadni néhány alapvetést, pl. a fogyasztói racionalitást, hogy elméleteket tudjunk felépíteni - bár talán ezek nem annyira "merevek", mint a matematikai saroktételek, nem tudom.

ricardo 2009.03.27. 20:25:45


@InTheLongRunWeAreAllDead:
Ami az alapvetést illeti: ha megnézi a közgazdaságtan nagy klasszikus műveinek címeit, hát majdnem mindegyikben ott van a "Principles". Ennyi "Principles" szerintem egyetlen más tudományban sem íródott. Mondhatni, minden magára valamit adó közgazdász rögtön a tudomány alapelveit írja meg. Alapelvekből, new theoryokból meg general theorykból nincs hiány. Ahány ház, annyi közgáz.

petepeter 2009.03.28. 12:04:31

@ricardo: @InTheLongRunWeAreAllDead: Ez bizony nagyon függ attól, hol tanulod a mesterséget. Én még itthon is tudok helyet, ahol a közös kánont tanítják,és ennek axiómái a világ Economics tanszékein (több mint tízezer van belőlük) és kutatóműhelyeiben pontosan olyan univerzálisan elfogadottak, mint a mtematikáéi.

ricardo 2009.03.28. 13:49:00

@petepeter:
A mikro- és makroökonómia tankönyvek a világon mindenhol közel egyformák. Az egyetemi tananyag valóban elég standard. A mikro elkezdődik a Gossen-törvényeknél, a makro befejeződik a Mundell-Fleming modellnél. Kb. Vagyis a mikro a marginalizmus, a makro meg az ún. neoklasszikus szintézis. Nyilván valamit tanítani kell, és akkor ezt. Node attól, hogy az egyetemi tananyag nagyjából kanonizált, attól még maga a tudomány nem az. Rengeteg elméleti iskola van.

VIII. Nagyapó 2009.03.28. 15:51:53

@ricardo:

"A mikro- és makroökonómia tankönyvek a világon mindenhol közel egyformák. Az egyetemi tananyag valóban elég standard."

Hehe... Nálunk azért olykor ez is másképp van:

www.ingyenebed.hu/content/view/114/63/

ricardo 2009.03.28. 17:43:25

@VIII. Nagyapó:
No igen. Persze az erkölcsprédikációnak sok formája lehet. Ingyenebédről szónokolni vajon nem erkölcsprédikáció? Megfedni a népet, hogy túl sok devizahitelt vesz föl, vagy hogy túl korán nyugdíjaztatja magát. Ez mostan szigorú tudományosság, vagy inkább erkölcsprédikáció? Arról szónokolni, hogy az autógyárak közpénzből való kimentése rablás, ez most a közgazdaságtan józan 2x2-je, vagy moralizálás? Gondoskodó államról beszélni meg paternalizmusról, ez vajon nem erkölcsprédikáció? Jó, persze, arról papolni, hogy az autógyárak kimentése emberek tízezreinek az állását menti meg tán moralizálás. Node az adófizetők meglopásáról beszélni nem? Nézze csak meg a cikkeket a válságról! Mindenkiből előtör a móricka! Azt mondja az egyik, hogy gazdaságélénkítő csomag kell, fiskális expanzió, olcsó pénz stb. Móricka. Mire a másik, hogy jaj, jaj, meglopják az adófizetőket, moral hazard, nincs ingyen ebéd, elzálogosítják az unokáink jövőjét stb. Móricka 2. No most akkor a közgazdaságtan, ez a szigorú és értéksemleges tudomány melyik mórickának ad igazat a maga mindenhol egységesen tanított örök axiómái alapján?

petepeter 2009.03.28. 22:18:00

@ricardo: Attól tartok, te nem érted ezt az ingyenebéd dolgot. Ennek sokmindenhez van köze, de az erkölcshöz semmi.

ricardo 2009.03.29. 09:07:29

@petepeter:
Másként látom. Az "ingyenebéd" mint kifejezés már önmagában pejoráló (némi fölényesen kioktató bukéval). Nincs ingyenélés, barátaim. Nagyjából ezt jelenti. No persze van benne szigorú tudomány: a számlát valakinek végül mindig állnia kell. De ez így egy elég lapos okosság.

petepeter 2009.03.29. 12:26:09

@ricardo: A muszlimok is mindíg berágnak, amikor egy európai lapban Mohammed karikatúrát látnak, vélhetően azért, mert a saját szocializációjuk jelentéseit konnotálják bele a rajzba, olyesmiket, amiket a rajzolónak akár nem is volt szándéka kigúnyolni, tipikusan tudomása sem volt róla.
Az ingyenebéd nem léte a közgazdaságtan szemléletének alapja, vicces definíciója az opportunity cost fogalmának.Hogy lapos-e vagy sem, az gusztus dolga, olyan intézmények mint mondjuk Országgyűlés naponta sértik meg az üzenetét, pedig pénzünkről és szabályainkról döntenek.

Rorgosh 2009.03.29. 16:12:16

@ricardo:

Lehet, hogy pejoratív önmagában az ingyenebéd, de nem ez a célja. Csak arról van szó, hogy mindennek ára van, amit jobbára közösen fizetünk ki.

Az örök kérdés az, hogy mi a nagyobb: a költség, vagy az általa elért nyereség?

Ha a nyereség, akkor az adott lépést érdemes meglépni, hiszen ha a közgazdaságtani számokat visszafordítjuk munkahelyekre, akkor az jó dolog, ha 100 állás feláldozsával létrehozunk 110-et. Hiszen nettó 10 munkahellyel több van, ami 7-10 család megélhetését biztosítja.

Ha a költség nagyobb, akkor az viszont azt jelenti, hogy a 100 új munkahelyért mondjuk110 meglévőt kell feláldozni. Vagyis 7-10 család elveszti a megélhetését.

Azonban az, hogy melyik fog bekövetkezni, az nem független a meglévő állapotoktól, beleértve mind a közpénzek felhasználási hatékonyságát, mind az államadósság mértékét.

Ha egy országban a közigazgatás egésze tisztességgel áll hozzá a közpénzekhez, és rendelkezik azokkal a szakismeretekkel, akkor - és igazából csak akkor - van reális esélye annak, hogy az elért eredmény nagyobb legyen, mint a költség.

Ellenben, ha egy állam működését ezer szállal szövi át a korrupció, vagy a közigazgatás állománya nem rutinos apiacon, úgy bizony megeshet, hogy a költségek lesznek nagyobbak.

Hazánk esetében nagyon sokan tartunk attól, hogy az állam működésének szinvonala nem teszi lehetővé a közpénzek nyereséges felhasználását.

A másik helyzet a költségvetés poziciója. Egy kvázi államadósságmentes, vagy alacsony adósságú ország könnyen és olcsón kap hiteleket a beavatkozás végrehajtására. Jó eséllyel olcsóbban, mint a vállalkozások, így az állam gyakorlatilag közvetítheti a belé vetett bizalmat a gazdaság felé -> ezért működik a beavatkozás.

Egy erősen eladósodott állam azonban csak nehezen és drágán kap hiteleket - ha kap a piacról egyáltalán. Bizony megeshet, hogy ma magyarországon egy vállakozó könnyebben és olcsóbban kap hitelt, mint maga az állam. Ez viszont azt jelenti, hogy az állami beavatkozás első lépcsőben olyan eszközöket vonna el a gazdaságtól, amelyhez az olcsóbban jutna - tehát jobban is tudna hasznosítani.

Erkölcsi kockázat:

Nem az egyszeri állami beavatkozás a probléma. A probléma az, hogy az ideiglenes segítségnyújtás, támogatás - különös tekintettel a politikai rendszer érdekhálózatára - nagyon erősen hajlamos állandósulni.

Az állandósuló rendszerrel azonban több probléma is van:

1. Jobbára drága, hiszen legalább az elosztást végző állami intézményeket fenn kell tartani, emellett igény, nos az mindig van.

2. Beépül a gazdaság "normál" üzletmenetébe, holott eredetileg egy külső biztonsági elem volt. Beépülése révén azonban mindenki számol az állami beavatkozással, amelyre így egyre többet, többet és még többet van szükség.
Ennek következtében azonban, amikor valóban szükség lenne rá, akkor csúfos kudarcot vall, hiszen úgymond isten pénze sem lenne elég a szükségletek lefedésére.

3. Nem teszi lehetővé az állam rugalmas stratégia váltását, beszűkíti akormányzat mozgásterét. Egyszerűen arról van szó, hogy amikor gördül a szekér, akkor is a bevételek 90+ %-a már le van kötve valamilyen kötelezettségvállalással, ha beüt gazdasági nehézség, akkor ez az arány még nagyobb. Akár 100% feletti is lehet.... (Mint most is.)
Így viszont a kormányzatnak nincs lehetősége a kinálkozó lehetőségek kihasználására, példűul egy új ipari termék gyártásának megtámogatására, annak az érdekében, hogy az ország komporatív előnyre tegyen szert annak termelésében.

Mindezek végkövetkezménye egy fordított rendszer.

Hiszen egy normális rendszerben az állam a gazdaságilag sikeres időszakokban megtakarít - legalábbis adósságot csökkent - míg válság idején túlköltekezik, biztosítja a lakosság normális életszinvonalát, kezeli azokat a kockázatokat, amelyek a gazdaság szereplői számára előre kalkulálhatatlanok voltak.

Ezzel szemben mi akkor költekezünk - és ez a rendszer lényegéből származik! - amikor a gazdaság sikeres, és akkor fogjuk vissza a kiadásokat, amikor pedig a leginkább szükség lenne az állam segítségnyújtására.

ricardo 2009.03.29. 17:15:30

@petepeter:
Ezek szerint az ingyenebéd Bastiat törött ablakát jelenti: ha valahova adunk, akkor annak mindig az az ára, hogy valahonnan elveszünk. Ez akár még emlékeztethet is opportunity cost fogalmára. OK. De azért mindannyian tudjuk, hogy ez a (kissé tautológikus) bölcsesség jellemzően úgy jelenik meg, hogy akiktől elveszünk azokat meglopjuk, a derekakat, akiknek meg odadjuk azok meg ingyenélők, az érdemtelenek.
(Nota bene, a muszlimok teljesen jogosan 'rágnak be'. Ez csak azt jelenti, hogy a muszlimok számára szent a prófétájuk meg az istenük. Nem vasárnapi hobbikeresztények, akik csak félig gondolják komolyan a hitüket. Meg nyilván azon is 'berágnak' a muszlimok, hogy nem elég, hogy kifigurázzuk a prófétájukat, de még ki is oktatjuk őket, hogy milyen hülyék, félreértik. Merészelik úgy érteni, ahogy ők 'szocializálódtak'. Nyilván úgy kellene érteniük, ahogy mi szeretnénk, hogy értsék.)

ricardo 2009.03.29. 17:33:13


@Rorgosh:
Közgazdászok körében divat az államot szidni. Meg úgy általában. A felvilágosultság, a szakértelem, és a felelős gondolkodás sine qua nonja tudni, hogy az állam rosszul működik. Megmondani a tutit, semmi nem jó. Bevallom, nekem ez olyan ötvöscsöpis. Igazi posztkádári fíling.

Rorgosh 2009.03.29. 20:35:39

@ricardo:

Én nem alapból mondom, hogy az állam rosszul működik, legalábbis nem minden állam.

Azonban a mi jelenlegi államunk valóban rosszul működik. Túlságosan magas a korrupció szintje, amely elsősorban a jelentős forráskoncentrációnak köszönhető.

Ez nem azt jelenti, hogy minden állami alkalmazott korrupt. Igazság szerint az állomány 99%-a becsületes. Ám az az 1% olyan helyzetben van a struktúrán belül, hogy képesek az állami kiadások egy részét jelentős mértékben - jellemzően 30-50%-al - megnövelni.

A fő probléma azonban az, hogy ez - legalábbis papíron - teljesen szabályosan zajlik. Ezt az ÁSZ már többször is észrevételezte, ám a parlament nem változtatta meg a szabályzókat.

Más oldalról is meg lehet közelíteni a magyar állam hatékonyságát: gyakorlati adatokkal. Ha összeveted az elmúlt 7 év gazdasági növekedését és az államháztartás GDP arányos hiányát, azt fogod látni, hogy minden egyes % GDP növekedésre kb. 1,5 % GDP államháztartási hiány jutott.

Ez azt jelenti, hogy az állami túlköltekezés átlag 2/3 része alakult át gazdasági teljesítménnyé. Ez borzasztóan alacsony hatékonyság.

A piaci szférában a minimális (!) elvárás, hogy a ráfordításból annak 105 %-nyi eredmény keletkezzen. (Sőt, 108%-ig valójában csak alacsony, vagy átlagos eredményességről beszélünk.)

Ezt vesd össze az állam 67%-os eredményességével. Szerintem az eredményességbeli különbség nyilvánvaló.

Ha mi elkezdünk gazdaságélénkítő csomagot használni, akkor az ahhoz felvett hitel előreláthatólag 67 %-a alakul át olyan teljesítménnyé, amelyből azt a hitelt utólag visszafizetnénk.

És miért ilyen ez a hatékonyság? Ez nagyjából három dologra vezethető vissza:

1. Korrupciós veszteségek. Valójában ez a legkissebb veszteség, ugyanis nem minden állami kiadás korrumpálható, és még a korrumpálható kiadások egy része is tiszta maradt.

2. Adósságteher. Ma évente a GDP legalább olyan 4-5%-át kell kifizetnünk az államadósság kamatai gyanánt. Ez a központi költségvetés 10%-a körüli összeg.

3. Nagyon magas szociális kiadások. Ám a szociális kiadásoknak elvileg gazdaságélénkítőnek kellene lenniük. Ám maga a kereskedelmi cserearány is megsúg egy apróságot: a szociális kiadások gazdaságélénkítő hatása több mint 50%-ban külföldön jelentkezik - ilyen arányban fogyasztunk külföldi termékeket. Ez persze azt is jelenti, hogy ránk viszont a külföldi gazdaságélénkítő szociális csomagok hatnak.
Csakhogy ez már egy olyan összetett kereskedelmi mechanizmuson keresztül érvényesül, amelyen keresztül a hatás lényegében elvész.

Ez nem úgy néz ki, hogy a közgazdászok és még néhányan kitalálták, hogy az állam nem hatékony. Sőt, még csak nem is azt állítja enki, hogy az állam nem hatékony.

Az állítás az, hogy a gazdaságszervezésben, mint piaci szereplő az állam nem hatékony - mivel az államnak nem ez a szakmája, és mert a döntések sokszor átpolitizálódnak. Ellenben az állam rendkívül hatékony tud lenni - ha akar - a társadalom életének a szervezésében, a hon- és rendvédelem területén, az igazságszolgáltatás területén, illetve az infrastruktúra fejlesztése területén.

Mindez azonban a tapasztalatokon alapul: elsősoban azok az államok sikeresek gazdaságilag, amelyek maguk csak minimális szinten vesznek részt piaci szereplőként azokban. Nem véletlenül bukott meg a létező szocializmus.

Ez nem posztkádári filing, hanem egyszerűen az emberiség összegzett tapasztalata.

VIII. Nagyapó 2009.03.29. 23:07:49

"Ha összeveted az elmúlt 7 év gazdasági növekedését és az államháztartás GDP arányos hiányát, azt fogod látni, hogy minden egyes % GDP növekedésre kb. 1,5 % GDP államháztartási hiány jutott."

Huh, ennek a pontos módszertanáról van valami?

Rorgosh 2009.03.31. 19:08:16

@VIII. Nagyapó:

Semmi extra, ez egy végtelenül egyszerű módszer az állami beavatkozás mérésére: GDP növekedési % osztva államháztartási hiány GDP %-al.

A módszer egyébbként felfelé csal, hiszen a gazdaság valószínűleg állami deficit nélkül is nőtt volna, ennek mértékét le kellene vonni a GDP nvekedési %-ból.

Viszont a természetes növekedés mértékéről nincsenek adataim, információim, így nem kívántam támadható becsléseket használni, hanem azzal az a túlegyszerűsített (és éppen ezért valamilyen mértékben téves) alapvetéssel számoltam, hogy az állam beavatkozása nélkül a GDP stagnált, vagyis reálértéken szintben maradt volna.

A legkorrektebb számítási mód viszont az lenne, ha a természetes növekedést levonnánk a GDP növekedés %-ból, míg az állami befektetés mértékét úgy számítanánk ki, hogy állami iadások GDP % mínusz állam működési kiadások és az adósság kamatterhei és a szociális kiadások egy valamekkora része.

Ugyanis az állami beruházások, szociális támogatások, gazdasági támogatások mind "gazdaságélénkítő" kiadások. A szociális kiadások egy része persze még funkció szerint nem gazdaságélénkítő, hanem stabilizáló funkciót lát el, ám az arányt nem ismerem, kérdés, hogy más ismeri-e egyáltalán.

Így aztán maradt az egyszerű módszer... :) Úgyis az állam javára csal.

VIII. Nagyapó 2009.03.31. 23:23:36

Azért ebből sztem ne vonj le mélyreható következtetéseket :-)

(Csak pár szempont: stock változót vetsz össze flow változóval, az állam forráselszívó szerepe (vszeg csak a pénz forgási sebességét növelik), infláció és hiány hosszú- és rövidtávú kapcsolata, külföldi konjunktúraciklus...)

VIII. Nagyapó 2009.03.31. 23:25:43

"stock változót vetsz össze flow változóval" - pontosabban: a GDP következő évben is fennmaradó növekedését a stimulus egyszeri hatásával.