nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Mit tanulhatunk a 30-as évek válságából? 4.

2009.05.14. 08:50 eltecon

Barro szerint azt, hogy sokféle rosszat lehet húzni. Price Fishback szerint pedig a mai valójában nem is hasonlít az akkorira.


1 komment

Címkék: 30 as évek válsága

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr321120722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ricardo 2009.05.15. 09:47:07


Az interjúban idézett WSJ cikkben (Government spending is no free lunch) Barro azt írja, hogy a fiskális expanzió keynesi elmélete hallgatólagosan azt föltételezi, hogy a kormány hatékonyabban képes mozgósítani a kihasználatlan termelőeszközöket (magyarán visszaállítani azokat a termelésbe), mint a szabadpiac (amit persze Barro rögtön úgy értékel, hogy akkor végső soron az árrendszer nem olyan hatékony, mint a kormányzati intervenció). És Keynes valóban valami ilyesmit gondolt. Viszont itten különbséget kell tenni. Az állami költekezés nem azért ’hatékonyabb’, mint a piac, mert úgymond okosabban költi el a pénzt, hanem azért, mert egyáltalán elkölti. Azért, mert hajlandó költeni, akkor amikor mindenki inkább ül a pénzén, elhalasztja a fogyasztását, és azt várja, hogy valaki más kezdjen el végre költekezni, beruházni, megrendelni stb., és így lassan ’bekurblizni’ a gazdaságot. De éppen ez okozza a gazdaságban a paralízist, hogy mindenki a másikára vár. Keynes ezt világossá tette: a kormányzati költekezés horribile dictu irányulhat akár árokásásra is, mert nem az az érdekes, hogy van-e a kiásott ároknak közvetlenül valami értelme, hanem az, hogy valaki végre nekiáll költeni, és ezzel megindul a pénzforgalom, beindul az élet, ami leült. És hát kicsoda álljon neki a költekezésnek, ha nem az állam, amit nem elsősorban a maga egyéni üzleti megfontolásai vezetnek! Éppen ez a lényeg: az államnak nem kell valamiféle, a Barro által emlegetett költség-haszon elemzést csinálnia, mert ha maga az állam is így állna hozzá a fiskális stimulusnak, akkor éppen úgy nem akarna semmibe se belefogni, mint ahogy a privát cégek. Ám Barronak annyiban igaza van: a kormányzati költekezés szükségessége nem feltétlenül kell, hogy teljesen haszontalan beruházásokhoz vezessen.
süti beállítások módosítása