nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

  • toyoda: @mediocris: Mi a pénz? Az, amit az emberek a cserében elfogadnak, ami megméri az értéket és lehet... (2015.11.28. 07:32) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • ricardo: @ricardo: Látom, megjelent. (2015.01.06. 21:02) Blanchard öt percben
  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Alapterület

2009.11.01. 22:42 balazs_varadi

Mi lenne jobb a nemzetnek – mi történjen Sukorón? Épüljön egy korrupciógyanús, vélhetőleg törvénytelen eszközökkel előkészített, madárűző, erkölcsromboló, de munkahelyteremtő és adógeneráló kaszinó, vagy maradjon minden a régiben? Fogas kérdés. Különösen, hogy azoknak, akik abban a helyzetben vannak, hogy ezt kiszámolják, nem hisz már senki. Én biztos nem. De a Nadap melletti zsombékos sorsa – Tátrai Miklós pechére – a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-re terelte a közfigyelmet. Az MNV-vel szerintem is baj van, de a fő baj nem az, amit művel (a kétes ingatlan-cserebere), hanem az, amit nem tesz.

A magyar államnak rengeteg ingatlanja van, az MNV ezeket kezeli. Ezek csak kis részben termőföldek, melyekről – ha a gondolatmenet következő láncszeme nem a politikai halált hozó privatizáció lenne – a kormány, az ellenzék, mindenki belátná, hogy jobb helyen lennének magánkézben, mint állami tulajdonban, mert az állam valószínűleg rosszabb földesúr, mint lenne bárki, aki megvenné őket. Az MNV által kezelt ingatlanvagyon óriási része azonban nem ugar, nem legelő, hanem épített ingatlan, és használatban van. Ki használja őket? A magyar állam intézményei. Minisztériumok, hivatalok, egyetemek.

Minek erre külön (zártkörű) részvénytársaság? Nem lenne-e jobb, ha minden állami intézmény maga tulajdonolná azt az épületet, amelyben működik? Ez nagyobb rugalmasságot adna az intézményeknek. Tanulságos (bár lehet, hogy apokrif) történet, hogy a kilencvenes években egy nagybefektető kiszemelte a pesti Corvinus Egyetem főépületét székháznak, és annyit kínált az egyetemnek érte, amiből kétszer akkora campust építhetett volna a budai hegyekben. Az üzlet azért is esett kútba, mert az egyetem nem rendelkezett a saját ingatlanával, és nem volt más felelős állami szereplő sem, akiben az egyetem is megbízott, és akivel meg is lehetett volna alkudni.

De az óvatosabbak – és nem csak Magyarországon – félnének attól, hogy a valaha az adófizetők milliárdjaiba került ingatlanvagyont a bennük lakó intézmények kiadhassák, eladhassák, elcserélhessék: túl nagy lenne a csábítás a rosszra. Ezeket a hivatalokat vagy akár az egyetemeket nem arra hozták létre, hogy évtizedekre szóló tulajdonosi döntéseket hozzanak valamely nagy értékű vagyontárgyról, hogy levezényeljenek egy tatarozást vagy ingatlannal kereskedjenek – természetesen az ország egészének érdekeit tartva szem előtt. A félelmek jogosak. Egy melléképületének eladásából egy hivatal évekig megduplázhatná a bérkeretét – és tíz év múlva arra ébrednénk, hogy a használói lelakták vagy felélték az állami ingatlanvagyon felét.

Itt lép színre az MNV. Az ő fő dolga az, hogy képviselje a közösség egészének az állami ingatlanvagyonnal kapcsolatos hosszú távú érdekeit. Ennek a közösségnek az egyik különös érdeke – amit az egyes hivatalok maguktól nem fognak figyelembe venni – a rendelkezésre álló négyzetméterek hatékony kihasználása.

A bürokrácia, mint a gáz, kitölti a rendelkezésére álló teret. Az ideális gáztól viszont némiképp eltérően, feljegyzésekkel és manipulatív teljesítmény-visszatartással kitapossa a politikusokból, hogy további négyzetmétereket szerezzenek neki. Ha új hivatal jön létre, annak jár a székház, ha egy réginek megritkulnának a feladatai (nem mintha a hivatalnokok egykönnyen hagynák, hogy megritkuljon), senkinek sem jut eszébe, hogy le kellene költözni az első emeletre, és szólni a kormánynak: itt a másik három szint, nekünk már nem kell, költöztessettek be valaki mást! Profitorientált, a négyzetméterek árát folyamatosan figyelembe vevő tulajdonos híján a szervezet bármekkora alapterületet szívesen elfoglal. Ha valaki kételkedne ebben, figyelmébe ajánlom azt az index.hu-n nemrég megjelent összehasonlítást, mely szerint a fülig eladósodott királyi televízió (amely fizet a székházáért, de majdnem mindegy neki, mennyit: a kormány valószínűleg nem engedi csődbe) ötször annyi irodai négyzetméteren működik, mint jóval nézettebb kereskedelmi riválisa.

De mit tehet az MNV?

Egyszerű: az ingatlan valódi értékét tükröző bérleti díjat szedhet az állam nevében az állami intézményektől. Mielőtt ez valamiféle durva új sarcnak tűnne: a bérleti díj összegével meg lehet növelni az intézmények éves költségvetését. Aztán az intézmények – fontolóra véve a bérleti díjak piacihoz igazodó alakulását meg az állagmegóvás költségeit – eldönthetnék, kiürítik-e a feleslegessé vált tereket. A saját hasznukra, és mindannyiunk hasznára.

Annak, aki azt hiszi, hogy ez a való élettől elszakadt, íróasztal melletti bölcselkedés csupán, ajánlom: jelentkezzen be a budapesti svéd nagykövetségre. Egy jellegtelen, a Széna tértől néhány sarokra álló irodaház egyik emeletére fogják invitálni. És ha már ott jár, kérdezze meg a diplomatáktól: az éppen az EU-t elnöklő Svéd Királyság budapesti nagykövetségének nem egy szép, többszintes, gondozott kertes villa dukálna-e? Azt fogják válaszolni: lehet. Volt is nekik ilyen. Csakhogy a svéd Nemzeti Vagyonkezelő (az SFV), felmérte a budapesti, belső-zuglói ingatlanárakat, és akkora bérleti díjat kért a svéd külügyminisztériumtól, hogy az úgy döntött, megelégszik egy olcsóbb irodával.
Nos, ennek nálunk még a kezdeteit sem látni, mert ennek kidolgozására és bevezetésére kaszinószerző buzgalmában az MNV vezetésének még nem jutott ideje.

Az olvasót netán furdalja a kíváncsiság: vajon mi lett a hiperreprezentatív régi követségi épülettel az Ajtósi Dürer soron? Tényleg ki- vagy el lehetett adni azon a magas áron, amit a svéd diplomatáknak az épület már nem ért meg?

Megnyugodhatunk: az SFV jól számolt. A házat tavaly tavasszal ötszázmillió forintért adták el. A vevő nem egy még gazdagabb ország külügyminisztériuma, de nem is egy magyar milliárdos volt, hanem néhány magyar szakszervezet. A Népszabadság 2008. április 28-i híre szerint „az 1854 négyzetméteres, háromemeletes épületben a Liga egyik tagszervezete, a tömörüléshez hasonlóan ugyancsak Gaskó István által vezetett Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete is új otthonra talál”.
A svéd adófizetőknek biztosan megérte. Vajon a magyar vasutasoknak is?

(megjelent a Magyar Narancs 2009 okt. 29-i számában)


3 komment

Címkék: magyar szabályozás politikai intézményrendszer

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr691492008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GeeDawg2 2009.11.03. 10:27:04

Balázs, miközben persze nagyon szellemes a cikk, de azért pár helyen az irónia erősebb, mint azt illene. Pl. az állam igenis tud jó gazda lenni, akár a termőföld esetében is, amire jó példa a nemzeti parkok. De ha szigorúan művelendő területekre gondolok, akkor Németországban van hasonló földalap, ami elég jól működik. Csak egyszerűen világosak a feladatok és felelősségek.
A másik engem zavaró kijelentés, hogy a bürokrácia hogyan "tapossa ki" a politikusokból a nagyobb irodát, etc. Ez is csak akkor igaz, ha 1. a politikai felügyelet gyenge. 2. a politikai felügyelet is demonstrálni akarja, hogy neki mekkora a stábja. Egyébként azért az elmúlt 10-20 évben kis hazánkban láttunk arra példát, hogy egy új vezető hogyan építette le nagy mértékben a rá bízott bürokrácia vadhajtásait. Meg olyat is, amikor a vadhajtások burjánoztak el...

varadi_balazs 2009.11.03. 13:52:06

Gee,

1 OK, nem a nemzeti parkokra gondoltam, de azt gondolom, hogy rutin mezőgazdasági hasznosításban jobb a magántőke.

2 Niskanen. A bürokrácia aszimmetrikus információs viszonyban van az őt vezető politikusokkal, és ezt olyan célokra használja ki, mint pl. az alapterület. Ez nem egyes hős vagy gyenge vezetők vagy vadhajtások kérdése, hanem rendszerszintű tény.

GeeDawg2 2009.11.10. 11:46:40

1. Ha jól emlékszem a nemzeti földalap nem maga műveli a földeket, hanem vagy eladja, vagy kiadja magángazdáknak. Másrészt persze az erdőgazdálkodás is rutin mezőgazdasági feladat, és mégis nagy erdőket jobban szeretünk állami kézben tartani. De ez lehet, hogy csak véletlenül maradt így.
2. A bürokrácia modellek (amik azért a ténnyel nem egyenlőek, hogy egy mássik bejegyzésre is hivatkozzak) jól leírják mind az állami, mind a nagy össszetesttségű magánsszervezeteket. Ugyanakkor a szervezeti menedzsment sokat változott az elmúlt 40 évben (Niskanen 71-ben írta a Bureaucracy and Representative Government-et), és ezalatt azért nem egy példát lehetett látni, amikor pl. állami szervezetek, vagy éppen nagy vállalatok összehúzódtak, áramvonalasodtak. Pl. a kilencvenes években nagy divat volt az ún. "core competence"-re koncentrálva egyszerűsödni.
3. Az inforrmációs asszimetria itt azért elég egyszerűen szűrhető. Ha a vezető/politikus megfelelő monitoring rendszert épít ki, elég költséges a félrevezetése. És ha a vezetőt az ő vezetői/választói pedig szintén ellenőrzik, beszámoltatják, akkor a plüsshuzatú, reprezentatív villa bérlése az egyik utolsó dolog, ami érdekelni fogja.