nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

  • toyoda: @mediocris: Mi a pénz? Az, amit az emberek a cserében elfogadnak, ami megméri az értéket és lehet... (2015.11.28. 07:32) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • ricardo: @ricardo: Látom, megjelent. (2015.01.06. 21:02) Blanchard öt percben
  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Optimális valutaunió-e az euróövezet?

2010.05.10. 12:18 eltecon

Amikor egy ország valutaunióhoz csatlakozik, vagyis kötelezettséget vállal arra, hogy egy nagyobb gazdasági egység pénzét használja, akkor nemcsak a szeretett nemzeti pénzről mond le. Hanem arról is, hogy önálló monetáris politikát folytathasson, vagyis hogy a gazdaságban keringő pénz mennyiségét, a hitelhez jutás árát vagy a nemzeti valuta árfolyamát szabadon meghatározza. Boldog békeidőkben megvagyunk monetáris eszköztár nélkül is, ami igencsak tud azonban hiányozni olyankor, amikor baj van, recesszió, munkanélküliség, összeomlás.

Az, hogy a közös valuta megéri-e ezt az árat, elsősorban attól függ, hogy milyen könnyen oldódnak meg a bajok maguktól, illetve hogy milyen más eszközeink vannak a kezelésükre. (Többek között ezen egyszerű gondolat kimunkálásáért, az optimális valutaövezet elméletéért kapott Nobel-díjat Robert Mundell 1999-ben, abban az évben, amikor az euró - egyelőre elszámolási egységként - bevezetésre került.) 

A bajok automatikus megoldódása a gazdaság alkalmazkodási képességétől függ, elsősorban attól, hogy mennyire rugalmas az ár- és béralakulás, vagy hogy mennyire mobil a munkaerő. Rugalmas árak és bérek mellett nem volnának fölös kapacitások, így nem szaladna el a munkanélküliség sem: a kereslet átmeneti visszaesésére a nominális árak és bérek szépen csökkennének, egészen addig, amíg a kereslet és a kínálat egyensúlya a nominális változók alacsonyabb értéke mellett helyre nem áll. A munkaerő mobilitása pedig csodaszer lehet, ha a valutaövezet egyes régióit vagy szektorait specifikus, csak őket érintő sokkok érik. Ilyenkor ugyanis azok, akik rosszul járnak, egyszerűen átmigrálnak a valutaövezet boldogabb részébe. 

Az is segíthet, ha az alkalmazkodások ugyan nehézkesek, az árak, bérek merevek, a munkaerő meg nem szeret vándorolni, de a gazdaságpolitikának vannak más eszközei a negatív sokkok kivédésére. Ilyenkor jól jön a fiskális politika, vagyis a megtermelt jövedelmek újraosztása a szerencsésebb régióktól a kevésbé szerencséseknek.

Hogy is áll mindez az euróövezettel? (Az apropó persze Görögország, de a kérdés általánosan is felvethető.) Nos, az uniós szinten újraosztható források az ország költségvetéséhez képest elenyészőek (nincs közös fiskális politika), az árak és különösen a bérek híresen merevek, a munkaerő meg nem szeret költözni, legalábbis a görögök mintha inkább barikádokat építenének, mint csomagolnának. Paul Krugman szerint persze az a baj, hogy nincs uniós szintű fiskális főhatóság, amely okosan redisztribuálna, és megsegítené a bajba jutott tagállamokat.Greg Mankiw szerint pedig az a fő gond, hogy a deklarált célok ellenére nem mobil a munkaerő Európában, a görögök nem tudnak németül, így hát nem szívesen költöznek. Bizony, bizony, mindkettő máshogy van az Egyesült Államokban.

Lehet, hogy az eurózóna nem is annyira optimális? Visszaütnek a problémák a szőnyeg alól? Úgy tűnik, így állunk.


4 komment

Címkék: gazdaságpolitika portfolioblogger görög válság

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr751987193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

misc · http://misc.blog.hu 2010.05.10. 13:48:30

az eurozóna eredendő bűne az volt, hogy a reálkonvergenciát és a gazdasági megfontolásokat félretéve politikai okokból hagyták csatlakozni görögországot (és olaszországot) az euro-övezethez, pedig nem feleltek meg a feltételeknek.

greybull 2010.05.10. 13:54:57

Mielőtt bárki bármi további kommentárt fűzne a topichoz, melegen javallom, hogy előtte olvassa el a múlt hétvégi Magyar Nemzet Mellékletében Varga István közgazdásznak a témában írt cikkét. Mondhatnám, hogy ez a beugró az ide írkálóknak (nekem is). Oké?

flash report 2010.05.10. 17:15:29

(előhang: ott talán még nem tartunk a jobbratolódásban, hogy egy pártpolitikai logika szerint szerkesztett revolverújság olvasása legyen a beugró tétel egy közgazdasági vitában ;-)

Ahogy én látom, napjainkban is teljesen indokolt az OCA kijelölte elemzési keretben gondolkodni az eurózóna életrevalóságáról, részben a folyamatosan napirenden lévő bővítése miatt is, de a görög bajban ezek hiánya csak részben játszott szerepet (rugalmasabb ár- és béralkalmazkodás valószínűleg nem engedte volna, hogy az Európában belüli árversenyképesség alapú mutatók olyan fokú divergenciát mutassanak be, mint ami megtörtént). A kulcselem az én olvasatomban mégiscsak az volt a görög sztoriban, hogy a piaci mechanizmusok erejét kikapcsoló/minimálisra letompító eurózóna láthatóan nem volt képes alternatív fegyelmező eszközrendszer betartatására (az ex post adatszolgáltatások megbízhatóságát sem tudták garantálni az európai szabályok, nem hogy az ex ante költségvetési tervek konvergenciáját).

misc · http://misc.blog.hu 2010.05.10. 22:11:27

@flash report: és ezen fog múlni a monstre mentőcsomag sikere, hogy a piaci finanszírozásból gyakorlatilag kivezetett országokban az EU ki tudja-e majd kényszeríteni azt a fiskális szigort, amit a piacok kikényszerítenének.