nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Megvédjen-e minket a kormányzat önmagunktól?

2010.06.06. 11:52 eltecon

Arra a kérdésre, hogy támogassa-e a kormányzat a "jó" dolgokat, és igyekezzen-e visszaszorítani a "rosszakat" - legalábbis az általánosságnak ezen a szintjén - valószínűleg mindenki határozott igennel válaszol. Nézeteltérés akkor keletkezik, amikor a fenti igényt konkrét kérdésekben vizsgáljuk. Abban például a közgazdászok elsöprő többsége is egyetért, hogy ha egy döntés következményei azokra hullanak, akik semmilyen formában nem vettek részt a meghozataukban (az ilyen eseteket hívják a közgazdászok externnalitásoknak), akkor van szerepe a hatósági korrekciónak. De mi van akkor, ha a kellően informált döntéshozó csak saját magának okoz rosszat, amit - ha akarna - el is kerülhetne?

Támogassa-e a kormányzat adókedvezménnyel az egészséges életmódot (táplálkozást, pihenést, sportolást), és büntesse-e külön adóval az egészségtelent? Ez, ugye, sokkal erősebb formája a paternalizmusnak, mint az általunk már sokszor megénekelt nudge. Greg Mankiw a közismerten egészségtelen  de nagyon népszerű cukros üdítőitalokra kivetendő extra adó örve alatt mondja el véleményét.

Mondhatjátok persze, hogy kit érdekel az, hogy adóztatják-e Amerikában a kólát vagy sem. És igazatok van. Nem is ezért vetettük fel a témát. Hanem azért, mert ilyen típusú problémák, dilemmák Magyarországon is nap mint nap felmerülnek, ám azokat a közgazdaságtan logikájára támaszkodó érveket, amiket Mankiw is elmond, nem halljuk, nem olvassuk, noha a konkrét kérdések vitatásától zeng a média.

Nem is oly rég óriási vitát kavart az előző kormányzatnak az a lépése, hogy megadóztassa az eddig adómentes üdülési csekk és a meleg étkezési utalványokat. Ezeknek a juttatásoknak kifejezetten az a célja, hogy a hatóság az egészséges életmód választását anyagi erőforrások segítségével tegye vonzóvá az emberek számára, akiknek enélkül nem akaródzna a számukra jó, egészséges életmódot választani. Az intézménynek kifejezetten nem a jövedelem valamilyen igazságossági norma szerinti újraosztása a célja (ilyet legfeljebb annyiban tartalmaz, amennyiben a jómódúak általában több adót fizetnek), hanem egyfajta magatartás ösztönzése. A kormány e célra adót szed, és a forrást azokhoz csoportosítja át, akik a célzott magatartást követik, függetlenül attól, hogy amúgy szegények vagy gazdagok. Olyannyira, hogy ha valaki tisztán csak a jövedelm újraosztó következményből akarna részesedni (eladja, pénzzé teszi üdülési csekkjét), az visszaélőnek minősül, és a törvény erejével sújtanak le rá.

Ennek ellenére a juttatások megadóztatásával kapcsolatos vitákban - az elosztó szervezetnek magának a létérdekeit tükröző érveken túl - az érintett szolgáltatóipar sirámain kívül a szokásos "de enélkül nem tudnák megfizetni" típusú álságosságoktól volt hangos a média. Senki se kérdezte meg, hogy ha az emberek kedvezményes üdülési csekk nélkül nem engedhetnék meg maguknak a nyaralást, akkor hogy bírnak annyi adót fizetni, hogy ebből az állam kedvezményes üdülést biztosítson nekik? Hiszen az üdülési csekk alapvetően nem szociális juttatás, illetve ha a valóban hátrányos helyzetűeknek a kormány pénzt ad, és nem üdülési csekket, akkor megengedhetnék ugyan, de nem arra fogják költeni. Kéne nekünk egy Mankiw!


5 komment

Címkék: paternalizmus nudge portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr752060167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

misc · http://misc.blog.hu 2010.06.06. 18:31:35

amióta kajautalvánnyal lehetett fizetni a tescoban, azóta gyakorlatilag egy alternatív hivatalos pénznem szerepét vette fel.. ennek a rendszernek a fenntartása semmivel nem volt indokolható, feleslegesen nyitott adómegkerülési lehetőséget.

az utolsó bekezdésben megfogalmazott gondolat nagyon igaz: ha a zemberek nem engedhetik meg maguknak a nyaralást, akkor az általuk fenntartott állam sem engedheti meg, hogy kedvezményes nyaralást biztosítson nekik.

SJPIII 2010.06.06. 18:57:19

Én először is el szeretnék oszlatni egy félreértést, ami láthatólag uralja a bejegyzést. A kormányzat csak elméletben építgeti az ideális adórendszert, gyakorlatban mindenféle alkukon keresztül próbál megfelelni a társadalom mindenféle érdekcsoportjainak (saját választóinak, szakszervezeteknek, iparági lobbiknak). Ezeket hangzatos ideológiai mázba csomagolják, de lényegében mind az üdülési csekk, mind az étekezési utalvány egy adócsökkentés a munkavállalók számára (vagy inkább a munkaadók számára, akik ezt beleszámíthatják a fizetésükbe), meg kereslet gerjesztése az idegenforgalom szolgáltatói részére. Nagyjából ebből a szempontból ítéli meg minden döntéshozó, nem pedig elvont közgazdasági elméletek mentén. Hozzátenném, hogy természetesen nem értek ezzel a gyakorlattal egyet, mert a kieső adót mások fizetik meg, az idegenforgalom felé terelt kereslet pedig máshonnan fog hiányozni, de mint tudjuk, az igazság odaát van...

Másrészről felhívnám a figyelmet, hogy az "ideális" adórendszer túl sok, részben nem is mérhető vagy kijátszható szempontot vesz figyelembe, amit a gyakorlatban nyilván nem lehet. Jelenleg is embertelen a káosz, nekem volt ismerősöm, aki lázadozott a feketén kapott fizetésének legalizálása ellen, mert így nem vehette igénybe a gázártámogatást. Szóval, ennyit arról, hogy mennyire lehet egy adórendszert szofisztikálni...

aszora 2010.06.06. 20:01:29

A juttatások többségét meg kellene szüntetni, ez is csak bonyolítja a rendszert, a üdülési csekknél pl. 6% a kezelő szervezet jutaléka, a meleg étkeztetési utalványt pedig málunk a ¨HonKong Áruház¨ nevezetű ruhaboltban is elfogadják (ennivaló meleg kabátok biztos kaphatók).

Nincs értelme ennek a rendszernek, egy újabb adó -és járulékcsökkentési döntéssel párhuzamosan ki kell vezetni.

codorra 2010.06.06. 20:20:08

Sziasztok!

@SJPIII:
Sajnos az ismerősödnek teljesen igaza van.

Egyik haverom tavaly/tavaly előtt munkanélküliként elment Mcdo-ba dolgozni.
Kapott valami nettó 40-et.(nem napi 8 órát dolgozott)
Viszont vennie kellett bérletet vagy 10rúgóért.
Már ugye csak 30-at költhetett el.
És pont átesett a családja a munkavállalása miatt egy felsőbb kereseti kategóriába a gázártámogatásnál.
Buktak vagy 20-t.

Ergó a haverom ilyen-olyan okok miatt tulképp 10.000 HUF-ért nyomta az ipart valami 4 v 6 órás munkában.

Ez lenne a Szocialista ösztöke ? :D.

Ennyi.

Rorgosh 2010.06.07. 19:44:53

Van egy alapvető hiba a cikkel. A kedvezményes üdülési és meleg étkezési csekkeket nem az állam adja, hanem a munkaadó. Tehát hibás az a felvetés, hogy akkor miből fizettük be rá az adót, mert épp az volt a lényege, hogy a munkaadó alacsonyabb adóteher megfizetése mellett juttathatott célzott jövedelmet a munkavállalóknak. Az állam így ezeket maga is munkaadói minőségében adta, adja.

Valójában azonban az egész kérdéskört rosszul teszik fel manapság. Ma az állam extrán megadóztatja az általa helytelennek ítélt viselkedést, fogyasztást. Azonban van egy jó kérdés: mire fordítja az így keletkezett bevételt? Arra, hogy az általa helyesnek ítélt viselkedést támogassa, vagy mérsékelje, ellentételezze a káros viselkedés következményeit? Vagy arra, hogy betömködje a költségvetés lyukait, majd később még ezt is elköltse populista programokra?

Ha az előbbi, akkor semmi gond, ha viszont az utóbbi, akkor egy olyan helyzet alakulhat ki, hogy az államnak érdekében áll a helytelen viselkedés, mert az biztosítja a kormányzat népszerű kiadásainak fedezetét. Így, ha a társadalom netán meg is változtatja a viselkedését - hogy elkerülje a többletadót - akkor az állam hamar ki fog találni újabb "helytelen" vagy "káros" viselkedéseket, hogy helyreállítsa a bevételét. Vagy egyszerűen iparági adót vezet be, amit azok is fizetnek, akik korábban jóhiszeműen áttértek az új, kevésbé ártalmas technológiákra...
süti beállítások módosítása