nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

A régi kérdés

2010.09.09. 10:33 eltecon

Nincs olyan érzésetek, hogy a fiskális politikáról szóló sosem csituló vitában ugyanazt a csontot rágjuk hosszú évtizedek óta? Azt ugyanis, hogy az egyensúlyi output kialakulásában a kínálat igazodik a kereslethez, vagy fordítva. Casey Mulligan már blogjának címével is a kínálati oldal mellett tör lándzsát, ostorozza is a stimulus hívőket rendesen.

Ne gyertek azzal, hogy a választ egy elsős diák is tudja, a neoklasszikus szintézismodell alapján már fújja is a rövid meg a hosszú táv különbségét. Abban ugyanis, hogy meddig rövid a rövid és mikor kezdődik a hosszú újratermelődik az eredeti kérdés.


3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr62282341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VIII. Nagyapó 2010.09.09. 18:57:16

Ez azért nem túl meggyőző... Hogy majd vmikor, 10-20 év alatt rendet rak a piac, az nekem kevés, márpedig az ábra kb. ezt mondja.

És persze: ha egyszer amellett érvelünk, hogy kereslet úgyis lesz, nem ártana kitérnie arra sem, hogy hogyan is keletkezik az a bizonyos kereslet a piacon.

Az alap modellekben ha senki nem tud/akar költeni - pl. mert nem kap/vesz fel hitelt, mivel jelentősen revideálódtak az életpálya-jövedelmére vonatkozó kilátások -, az egyensúly az árszínvonal csökkenésével áll helyre.

Ugyanakkor az árszínvonal (várt inflációhoz képest történő) korrekciójának úgy kell végbemennie, hogy közben a deflációt sem engedhetjük meg magunknak: különben egyrészt beáll a likviditási csapda, másrészt az adósságállományok reálfelértékelődése még jobban befagyasztja a bankrendszert.

Úgyhogy muszáj találunk valakit, aki tud költeni...

Ez lehet részben Kína - de ha nem elég, vhogy kénytelenek leszünk ingyen pénzt szórni a gazdaságba, mert hitelt úgy tűnik, már nulla kamat mellett sem kap/vesz fel senki. Esetleg próbálkozhatunk magasabb inflációs várakozások keltésével, hogy a 0 kamat még vonzóbbnak tűnjön - de ez már a Japánoknak sem igazán sikerült...

12. Pausz 2010.09.09. 23:17:45

NEVETSÉGES a közgazdaság"tan"

pont olyan köldöknézés, mint a filozófia

a számvitelnek vagy vállalatgazdaságtanank még van értelme, de a szorosan vett közgazdaságtan csak a tipikus üres bőcsészkedés

amit nem ismernek az emberek, arra nem jelentkezik kereslet

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2010.09.10. 14:07:25

a szűűűűűűkség meg törvényt bont :) és lázadás lesz belőle, ha kritikus szintet ér!
süti beállítások módosítása