nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

  • toyoda: @mediocris: Mi a pénz? Az, amit az emberek a cserében elfogadnak, ami megméri az értéket és lehet... (2015.11.28. 07:32) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • ricardo: @ricardo: Látom, megjelent. (2015.01.06. 21:02) Blanchard öt percben
  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Vak vagy bátor? A Fidesz adócsomagjáról

2010.11.09. 05:30 balazs_varadi

A Fidesz-kormány olyan radikális változtatásokat hajt végre az adórendszerünkben, amilyet a rendszerváltás óta nem láttunk. A főbb elemeket már ismeri az olvasó. A nyáron bejelentett, már az idei évvel kezdődő bank- és biztosítóadó (kb. 140 milliárd bevétel 2010-re) után a kormány hasonló struktúrában, idéntől kezdődően három évig a bolti kiskereskedelemmel foglalkozó, elsősorban a nagy és külföldi tulajdonban levő vállalatokra évi 40 milliárd, a távközléssel foglalkozókra 70 milliárd, az energetikával foglalkozókra 60 milliárd kérdéses alkotmányosságú ágazati sarcot vet ki.
 


A másik jelentős, az alkotmány szempontjából még kérdésesebb bevételgeneráló lépés a magánnyugdíj-pénztáraknak való átutalásokra kimondott, havi harmincmilliárdot hozó tizennégy hónapos kormányzati einstand. No meg persze a nyugdíjrendszer olyan átrendezésének még nem világos hatású tervei, melyek a befizetés-eltérítés végére a magánmegtakarítások utáni befizetések, vagy magának a már összegyűjtött ezermillárdos nagyságrendű megtakarítástömeg egy részét – még senki se tudja, mekkorát – újfent egyfajta sarcként a költségvetésbe terelik be.

Ezzel szemben áll a személyi jövedelemadó kulcsának egységesítése 20,3 százalékon (a 16 százalékos szja-t ugyanis a „szuperbruttóra”, azaz a bruttó bér 1,27-szerésre vetik ki), majd a kivetésére vonatkozó szabályok átalakításával két év alatt lecsökkentése 16 százalékra, kiegészítve a kiskorú gyermekek utáni jelentős adókedvezménnyel. Csak ez, még a kisjövedelműek csökkentendő adójóváírását is beszámolva 2013-ra, már évi 500 milliárd adóbevétel-kieséshez vezet majd.(A cikkben végig a Költségvetési Tanács fenti linkekben hivatkozott tanulmányainak számait használjuk, kerekítve.) Mindehhez járul még a kisvállalatok társasági adókulcsának már bejelentett, 2013-tól pedig a nagyvállalatokra is vonatkozó lényeges csökkentése (19-ről 10 százalékra), ami a jövő évre kb. 100 milliárdot vesz ki a közös zsebünkből, továbbá a külön adózó jövedelmek adókulcsának (pl. kamatadó) 16 százalékra csökkentése (ami úgy évi 60 milliárd kiesést okoz).

Ez utóbbi adócsökkentéseket legalábbis a következő évre és többé-kevésbé még talán 2012-re is megfinanszírozzák az előbb felsorolt plusz bevételek, tehát nem száll el a költségvetési hiány. Hogy azután mi lesz a költségvetés egyenlegével, arról a kormányzat nem, csak a Költségvetési Tanács sok száz milliárdos lyukat emlegető vészterhes huhogása szól. A huhogás jogosnak tűnik: ha ezeknek, vagy a még nem ismert más, kiadáscsökkentő intézkedések gazdaságpolitikai hatására, esetleg a vakszerencse, a külpiaci konjunktúra folytán nem indul be egy eddig példátlan mértékű gazdasági növekedés, 2013-tól óriási hiánnyal kell majd számolni. Azt, hogy a 2800 milliárdos magán-nyugdíjpénztári megtakarítások mekkora részét sikerül visszaterelni a költségvetésbe, hogy ennek mekkora részét lehet majd a költségvetés bevételeként felélni, és ez meddig segíthet az óriási hiányt elhárítani, a miniszterelnök határozott nyilatkozatai dacára még sokáig nem fogjuk tudni.

Ügyesen dobálózva a számokkal, egy ilyen bonyolult területen végrehajtott változások várható hatásairól a szédülő laikussal nemcsak a kormányzati propaganda, hanem a publicisztikában túlegyszerűsítő közgazdász is majdnem azt hitet el, amit akar(unk). Aki – joggal – fél attól, hogy ez ügyben megvezetik, és nem sajnálja az idejét, annak ajánljuk Benczúr Péterrel és Kátay Gáborral közös általánosabb dolgozatunkat. Itt és most viszont egyszerűen eltekintünk a változtatás jó néhány fontos aspektusától, különösen a vele kapcsolatos politikai- és érdekharcoktól és a lépések alkotmányosságát érintő, Magyarország jogállamiságát is veszélyeztető komplikációitól.

A változtatások minisztériumi (?) kidolgozói javaslataikhoz felháborító módon nem rendeltek előzetes számításokat. Ezért is próbáljuk meg mi felvázolni a várható gazdasági hatásokat. Nem elsősorban arra a kérdésre keressük a választ, ki jár jól, ki jár rosszul az átrendezéssel (ezeket hívjuk elosztási hatásoknak), hanem inkább arra, hogyan változtatják meg az új adószabályok azokat az ösztönzőket, amelyek a gazdaság szereplőire hatnak és milyen hatásai lesznek ennek (ösztönzési hatások). Mivel még ez is túl nagy falat, három fontos konkrét területet választottunk ki: (1) mennyire számíthatunk az „egykulcsos” rendszer hatására nemzetközi befektetési boomra, (2) mennyire ösztönzi ez a nagyszabású átrendezés jobban azt, hogy többen, többet dolgozzanak Magyarországon és (3) hogyan hatnak az adóváltoztatások a gyerekvállalásra.

Elosztási hatások

Az érdeklődő olvasó már rájött, hogy az szja és kamatadó-csökkentéssel a nagyjövedelműek és közülük is a több gyermekesek járnak jól. Hogy a gyerekesek mennyire járnak jobban, azt legegyszerűbb egy táblázatban bemutatni.

A családi adókedvezmény havonkénti összege, ezer forint
 
 
1 gyerek3 gyerek
2010201120102011
Apa minimálbért keres (bruttó 73,5e Ft)
0333
Apa minimálbér másfélszeresét keresi (bruttó 109e Ft)0101010
Apa minimálbér hétszerese (bruttó 487e Ft) felett keres 0101299


   


 

 

 

 

Az a tetszetős (az adózók negyven százalékára szorosan véve eleve hazug) szlogen, hogy senki nem jár rosszul, csak addig tűnik igaznak, amíg, ahogy a kormány szeretné, elfelejtjük, hogy a jövedelemadót nem úgy csökkentették, hogy közben a kiadások is csökkentek, hanem úgy, hogy más forrásokból pótolták a kieső bevételeket. Csakhogy, mint ezt Vámosi Nagy Szabolcs is hangsúlyozza: nem adócsökkentés, hanem adóátrendezés zajlott le. Az elosztási hatásokat tehát csak akkor tudnánk megbecsülni, ha a sarcok közvetlen és áthárított hatásainak: a bankköltségek, a Tesco- árak, a gáz- és telefondíjak várható emelkedésének, a bankrészvények árfolyamcsökkenésének és a magán-nyugdíjpénztári akciónak a várható negatív jövedelmi hatásait levonnánk az szja-csökkentés okozta nettó bevételnövekedésből. Aki elég gazdag (és hozzá elég sok kiskorú gyereke van), annak az egyenleg valószínűleg még mindig pozitív lesz (hacsak nem veszti el banki állását épp). Azoknál az átlagos jövedelmű gyermekteleneknél viszont, akiknek a kiadásait érintik a burkolt új adók, és akik vesztenek majd a nyugdíjkonverzión (bár ezt csak sokára vagy egyáltalán nem veszik majd észre), már nyugodtan negatívba fordulhat az átrendezés hatása akkor is, ha hónap végén 2011-től néhány ezerrel többet utal nekik át a munkahelyük. A kis jövedelmű, gyermektelen, az adójóváírásból kicsúszó adózók pedig már az szja-változtatáson sem nyernek majd.

Ösztönzési hatások: befektetési boom?

 
A progresszivitással való leszámolástól, az egykulcsos adótól és a társasági adó csökkentésétől sokan azt várják, hogy a tőke számára vonzó célponttá teszi Magyarországot, a nálunk befektetett tőke pedig munkahelyeket teremt, növekedést és növekvő adóalapot hoz. A Költségvetési Tanács közgazdaságtani modelljébe berámolva a változtatásokat azt találjuk, hogy jóslatuk  szerint a beruházás megnő, de csak kismértékben: három év alatt a GDP 0,3 százalékával, azaz 80 milliárd körüli összeggel.

Ezek a számítások persze nem tudják azt a potenciális reklám-jellegű vonzó hatást figyelembe venni, amit egy gazdag- és profitbarát, egységesebb adórendszer a befektetőkre gyakorolhat, pedig ez a hatás nem kizárható. (Valaha az SZDSZ gazdaságpolitikusai is evvel érveltek az általuk is kedvelt egykulcsos rendszer mellett.)

A modell viszont nem tartalmazza sem azt a plusz kockázatot, amit a visszamenőleg kivethető adósarcok országába pénzt hordó befektetők kénytelenek lennének elviselni; sem pedig az említett, középtávon felnyíló költségvetési luk fenyegetését. Márpedig a 2014-es (választási) év tarthatatlan hiányát valószínűleg, mint eddig mindig, ezután is adóemeléssel (például a sarcok meghosszabbításával vagy újak kivetésével) kell majd fedezni. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az egykulcsos reklámhatással nem úttörők vagyunk, csak felzárkózunk egy sor közép- és kelet-európai országhoz. Összességében mi inkább szkeptikusak, mint óvatosan derűlátók vagyunk azzal kapcsolatban, hogy az átrendezés mekkora működőtőke-beáramlást generálhat.

E két tényezőt – azt tehát, hogy az szja-csökkentés nem tűnik fenntarthatónak, és hogy a durva sarcoknak elriasztó a hatásuk – egészítsük ki azzal a ténnyel, hogy a magyar fogyasztás jelentős része import. Ez pedig azt a reményt is erősen lehűti, hogy majd a pénzhez jutott gazdagok megugró fogyasztása (ha ugyan megugrik az a fogyasztás, ami nem biztos) fogja tartósan felkurblizni a növekedést.

Ösztönzési hatások: munkaerőpiaci boom?

A bruttó bérből az idén kb 4 millió forintig 21,4, afölött pedig 40,3 százalék szja-t kell fizetni. A két sáv helyett jövőre egységesen, minden jövelemszinten 20,3 százalék lesz az szja kulcs, azaz az évi 4 millió (havi bruttó 330 ezer) feletti jövedelmek minden forintja után 20 extra fillér az adózó zsebében marad. A kormány várakozása szerint ennek hatására a magasabb keresetű polgárok többet fognak dolgozni, és/vagy jövedelmük nagyobb részét fogják bérként (vagy egyáltalán) bevallani.

Ezt a várakozást számos kutatási eredmény, köztük a hazai szja bevallási adatok alapján készült becslések  is alátámasztják. Mégsem üdvözölhetjük felhőtlen örömmel a kormánynak ezt a tervét – két okból sem.

Az egyik és fontosabbik ok, hogy a várt hatásért a kelleténél sokkal többet fizet a költségvetés – azaz ugyanezt sokkal kisebb bevételkiesés mellett is el lehetne érni. Ehhez kicsit pontosabban meg kell értenünk, hogy miből is ered a kisebb adókulcs ösztönző hatása.

Amikor egy viszonylag jól kereső kedves olvasó arról dönt, hogy érdemes-e bevállalni még egy maszek munkát, még egy szombati túlórát, vagy érdemes-e bérként és nem számlásan kivenni a külsős munkáért kapott pénzt, akkor elsősorban azt mérlegeli, hogy ebből a plusz jövedelemből mennyi marad a zsebében. Azt már nem, vagy kisebb súllyal vesszük ilyenkor számításba, hogy az összes jövedelmünk után így átlagosan milyen kulccsal adózunk, azaz végeredményben mennyit von el tőlünk összesen az állam – pedig ez sem érdektelen, és ez is változhat a többletmunka miatt.

Egy egyszerű példával talán jobban érthető lesz a dolog.

Ha idén bevallanék ötmillió bruttó jövedelmet, akkor ezután 1,28 millió forint, azaz 26 százalék szja-t kellene fizetnem (ez az átlagos kulcs). Ha még heti egy nap munkát vállalnék, mondjuk fél millióért, akkor azután 40,3 százalékot vonna az APEH (ezt hívják „marginális” kulcsnak), így összesen 1,49 millió forintot, azaz 27 százalékot fizetnék. A túlmunkát inkább amiatt fogom lemondani, mert sokallom a 40 százalékos elvonást, és nem azért, mert elviselhetetlen lenne, ha az összes jövedelmemből 26 helyett 27 százalék menne a közösbe.

Az ügyes adópolitikus tehát olyan adórendszert tervez, amelyben a túlmunkára ösztönözhető adófizetők marginális kulcsa alacsony, az átlagos kulcsa viszont magas, de legalábbis közepes – hiszen a költségvetés összes bevételét az átlagos kulcs határozza meg, a túlmunka után szedett marginális kulcs már csak a hab a tortán.

A magas átlagos és alacsony marginális kulcsok bűvös kombinációját többféle eszközzel – például adójóváírással, járulékplafonnal – is ki lehet keverni: a trükkökről a már említett tanulmányban  írunk részletesebben. A lényeg, hogy a jövőre tervezett rendszer sajnos nem ilyen: a marginális kulcsot ugyan a felére csökkenti, de úgy, hogy ez az átlagos kulcsot is magával rántja. A fenti példában az 5,5 milliós keresetből 27 helyett 20,3 százalék marad az adóhivatalnál.

Aggodalmunk másik oka az, hogy az egységes szja kulcstól várható kedvező hatásokat az új rendszer más elemei visszafoghatják, vagy akár semlegesíthetik is. A kormány nem csökkentette a járulék-kulcsokat, ami azt jelenti, hogy a fél milliós túlmunka után emberünk 37, munkáltatója 27 százalékot fizet be a költségvetésbe, azaz 313 000 Ft nettó bér után együtt 334 000 forintot perkálnak – ami még mindig sokak kedvét elveheti a legális túlmunkától.

Az sem tesz jót az ösztönzésnek, ha emberünk tudja, hogy a befizetett 37 százalékból 8 nem érkezik meg a saját nyugdíjszámlájára – hanem belefolyik a költségvetés nagy kollektív bugyrába, ahonnan már jó eséllyel sosem látja viszont.

Ösztönzési hatások: gyarapodik-e a magyar?

Az adócsomag a gyerekek után járó kedvezményeket is alaposan átrendezi. Ez a kedvezmény 1995-ig csak a harmadik gyerektől járt, a Horn-kormány idején még az ilyen családoknak sem. Először 1999-ben terjesztették ki az egy- és két gyerekes családokra, majd 2006-ban nagyrészt beépítették a közel duplájára emelt családi pótlékba.

Az új javaslat most emeli a tétet: a családi pótlék megmarad – bár összegét a 2008 óta befagyasztott szinten tartják – és mellette vezetik be újra az 1 és 2 gyerekeseknek is járó adókedvezményt. A mértéke két gyerekig nagyjából a családi pótlék 75-80 százaléka, a harmadik gyerektől viszont – a korábbi rendszertől eltérően – nem kicsit, hanem sokkal nagyobb: a családi pótlék duplája.

A családtámogatásra szánt forrásokat nem véletlenül tologatták az egymást váltó kormányok hol az adókedvezmény, hol a családi pótlék felé. Elméletileg a két eszköz egymással szinte teljesen azonos hatású is lehet: a mai családi pótlékot át lehetne alakítani fix összegű, a fizetendő adóból leírható adókedvezménnyé, ami negatív adóként is működik, azaz aki kevesebbet adózna, mint a kedvezmény, az megkapná az APEH-tól a különbözetet. És fordítva – a tervezett új kedvezményt családi pótlékként is ki lehetne fizetni: csak azoknak járna, akiknek van adófizetési kötelezettsége, és mértéke a család jövedelmével együtt nőne. A gyakorlatban persze, az adminisztrálás költségeiből adódóan van azért különbség a két megoldás között: fix összegű és mindenkinek járó támogatást egyszerűbb családi pótlékként adni, míg a munkavállaláshoz kötött támogatást az adórendszerbe érdemes beépíteni.

A hazai huzavona éppen e két szempont érvényesítése körül folyt. A 2006-os átalakítás az első szempontnak, a gyerekszegénység csökkentésének adott prioritást , míg a mostani a munkavállalás ösztönzésének kedvez, bár indoklásában nem ezt, hanem inkább a gyermekvállalást hangsúlyozza a kormány. Nem (feltétlenül) szándékolt mellékhatásként pedig többet juttat a jobbmódú családoknak, mint az alacsony bérért, vagy egyáltalán nem dolgozó szülőknek.

Kérdés, hogy a gyerekszám, vagy csak a gyerekszegénység nő-e majd az új támogatási rendszerben. Az utóbbi hatás ígérkezik erősebbnek. A családi pótlék ugyanis 2008 óta folyamatosan veszít az értékéből, jövőre 11 százalékkal ér majd kevesebbet, mint 2008-ban. Ez pedig azokat a legszegényebb családokat sújtja legjobban, akik az új adókedvezményből nem részesednek (ide tartozik a három- és többgyerekesek többsége).

Hogyan alakul cserében a születésszám? A Költségvetési Tanács Titkársága 136 milliárd forintra becsülte az új kedvezmény költségét: a készpénzes támogatások így nagyjából összesen 22 százalékkal emelkednek majd. Az eddigi kutatások alapján ez a tavalyi 1,33-ról 1,39-re növelheti a teljes termékenységi mutatót – azaz alig viszi közelebb a népességfogyás megállításához szükséges 2,1-hez. Vagy még ennyivel sem, ha a kedvezmény miatt csökkenő adóbevételekből kevesebb jut a bölcsődei ellátás fejlesztésére – márpedig ez utóbbi a fejlett országok tapasztalata szerint jóval erősebb ösztönző, mint a családok anyagi helyzete. (Erről lásd a Narancsban: Változások a családtámogatásban: Ad és elvesz.)

Összefoglalás

Amit most látunk, az adóátrendezés, nem adócsökkentés. Hasznát biztosan a gazdagok, közülük is a kevés sokgyermekes látja. Óriási befektetési boomra, látványosan megugró növekedésre, magasabb foglalkoztatásra, vagy érdemben növekvő adóbevételekre nem számíthatunk általa. Lényegesen több magyar sem fog születni.

Első blikkre úgy tűnik, a jobbulás igen csekély reményében tesz fel mindent az Orbán-kormány egy dokumentálatlan, ad hoc, kockázatos, jelentős mellékhatásokkal járó, hosszú időre minden újabb próbálkozást lehetetlenné tevő terápiára. Az elosztási hatásokban megjelenő politikai értékválasztást félretéve is úgy gondoljuk: ennek, így, több lehet a kára, mint a haszna.

Ne legyen igazunk.


Scharle Ágota és Váradi Balázs
 

(A poszt a Magyar Narancs 2010 november 4-i számában megjelent cikk linkekkel bővített változata)


21 komment · 2 trackback

Címkék: gazdaságpolitika adórendszer fiskális politika portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr372427448

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Vak vagy bátor? A Fidesz adócsomagjáról 2010.11.09. 18:16:22

A Fidesz-kormány olyan radikális változtatásokat hajt végre az adórendszerünkben, amilyet a rendszerváltás óta nem láttunk.

Trackback: Egykulcsos adó és kollektivizmus - ki érti ezt? 2010.11.09. 16:05:03

Szerte a világon nehéz idők járnak a neoliberális/libertariánus gondolatra, Magyarországon pedig még inkább. Miniszterelnökünk a nyugati kapitalizmus bukását hirdeti, az egyén szabadságára és az individualizmusra épülő angolszász modell helyett a kínai...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tsk 2010.11.09. 11:19:47

"Mindehhez járul még a kisvállalatok társasági adókulcsának már bejelentett, 2013-tól pedig a nagyvállalatokra is vonatkozó lényeges csökkentése (19-ről 10 százalékra), ami a jövő évre kb. 100 milliárdot vesz ki a közös zsebünkből"
Ez az egy mondat mindent elmond a szerzok gondolkodasmodjarol. Erdekes az a "kozos zseb", kik is pakolnak bele penzt es kik is vesznek ki belole? Teljesen kiforditott logika, es csak azt bizonyitja hogy a kedves cikkiro csak egyfelol latja dolgokat. Amit a cegek/allampolgarok adokent befizetnek azt nem azert teszik hogy egy nagy kozos "zsebbe" keruljon, ahonnan majd valakik a sajat belattasuk szerint szetosztogassak, hanem azert mert az adojukert cserebe szolgaltatasokat varnak. Rendvedelmet, igazsagszolgatast, nyugdijat, egeszsegugyi ellattast stb. Persze aki folyton csak masik oldalon eloskodik az joggal gondolhatja szemelyes sertesnek hogy azok a bunko adozok mar megint kevesebbet tesznek a kozosbe, ezert nekiis kevesebb fog jutni, ami meg mar tulajdonkeppen nem mas mintha tole vennek el. Mint mikor a pincer elvarja a 10%-os borravalot, de ha nem kap csak 7%-ot, akkor meg utoljara elkezd bunko modon viselkedni a vendeggel. Annyira tipikus, annyira elterjedt es ahogy lattom itt a balkanon soha nem fogunk mar ettol megszabadulni.

tollaszerge (törölt) 2010.11.09. 11:32:22

@tsk: Szerintem félreérted, ez egy szófordulat, nem hiszem hogy több van mögötte. A szerzők gondolkodásmódját érdemesebb a belinkelt dolgozatból megismerned. Szerintem korrekt elemzést adnak, kár belekötnöd egy kiragadott szóba.

codorra 2010.11.09. 13:42:21

Sziasztok!

Az én szememet is szúrta egy kicsit.
Szerintem egy idézőjel sokat javított volna az első hozzászóló attitűdjén.

Ennyi.

eszemmm 2010.11.09. 14:26:57

Egy dolgot szeretnék ehhez (és általában az összes, a témában született írás szerzőjének és kommentelőjének): Magyarországon NEM A BÉRBŐL ÉLŐK A GAZDAGOK. Offshore cégtulajdon, számlát nem adó fodrász, kozmetikus, asztalos, vízvezeték-szerelő, kábeltévét swarchba bekötő majd havidíjat zsebbe kérő vállalkozó: ők gazdagok, szlovák/német rendszámú audival/BMWvel járnak (és közben siránkoznak, h milyen rossz a rendszer). Ezzekl szemben igen, én pl reggel dolgozni megyek egy jó nagy irodaházba, és gép előtt üléök egész na, minden bérem után fizetek adót. Nem érzem magam gazdagnak. Nekem Jobb lesz. A fentieknek nem lesz rosszabb.

is 2010.11.09. 14:35:21

annak eldontesehez, hogy ki jar jol, meg azok az aprosagok kellenek, hogy:

- a GYESt nem emelik (4 evig)
- egyes, eddig nem adozo cafeteriat megadoztatnak
- mennyit emelnek a haracsadok utan a gazaron, a kenyer aran
- es az inflaciohoz kepest mennyi lesz a beremels

ezek adjak ki, hogy akkor mennyi kenyeret/benzint/gazt tud valaki venni a havi berebol. gyanitom, hogy sokaknak kevesebb fog kijonni, meg gyerekkel is.

cupidus 2010.11.09. 15:50:46

@eszemmm:
Annak lesz jó, akinek 280 ezren felül van a bruttója. Lehet, hogy ebbe a kategóriába tartozol, de az ország nagyobb része nem, s nekik rosszabb lesz. Ezt kéne már felfogni, mert sokan agyvérzést kapnak majd a januári bérelszámolásukat nézegetve.
Ha meg a gazdagok azok, akiket felsorolsz, s nem adóznak, készítsenek a tisztelt honatyák olyan törvényeket, amelyek csökkentik az adóelkerülés lehetőségét. Ne a többségen kereskedjenek, miközben rájuk hivatkoznak.

Avatar 2010.11.09. 18:38:38

A változások olyan mértékűek, hogy hatásukat hitelesen megjósolni szerintem lehetetlen. A kormány meg se próbálta, hisznek benne, hogy így jó lesz, a 2/3 meg úgyis átnyomja.
Majd 2012-ben utólag ki tudjuk számolni, hogy a kormányzati költekezés GDPhez viszonyított aránya merre mozdult, addig azt is nehéz eldönteni, hogy most éppen adóemelést, vagy adócsökkentést élünk át...

megmondomdom 2010.11.09. 23:21:00

Egyértelműen az irány, irány a minimálbér és a többi feketén. 2011-ben a 200.000 HUF bruttót -átlagkereset- kereső egyedülálló rosszul jár, 294.000 HUF-nál keres annyit, mint idén. Ezek a lépések nem fogják fehéríteni a gazdaságot. Azt hiszem, a FIDESZ bele fog bukni az ígéretébe. Egyszeri, nagy szja-csökkentés.... Kinek? És kinek a kárára? Emellett jön majd az áremelések sora, a gyenge forint és a növekvő infláció.
Egy átlagos, fiatal családnál a Libajnai-kormányhoz képest havi 15-20.000 - 10.000.000 hitel- forinttal nőtt a lakástörlesztő-részlete, emelkedik a benzinár, januártól nő a gáz- és az áram ára, növekvő élelmiszerárak, reálértéken csökkenő átlagbérek ......
Most majd a liberálbolsevikok kezdenek kampányolni, hogy 4 éve jobban éltünk!:)
Azért az is jelez valamit, hogy az ÁSZ, a Költségvetési Tanács, jelentős jobboldali közgazdászok is nagyon elégedetlenek ezzel a hülyeséggel.
Nem kellene inkább a kiadási oldal lefaragásához kezdeni? Ja, hogy akkor kevesebből lehet lopni!

trendo+ 2010.11.09. 23:22:59

Ez a mostani gazdaságpolitika szerintem közönséges vásári kóklerkodás, csak a szavazók egy részének a vakhitén és bizalmán, a többieknek meg az apatikus közönyén múlik, mikor bukik meg.

megmondomdom 2010.11.09. 23:47:11

@trendo+: Szerintem tavasszal, télen el lesz fagyva az emberek többsége. :)

Az előbbi beírásom sajnos hemzseg a helyesírási hibáktól, izé, tekintsetek át rajtuk!:)

VIII. Nagyapó 2010.11.10. 00:34:56

A cikk nem számol egy lehetséges hatással, amiről nem sokat tudni, de - noha talán kicsit hosszabb időtávon - akár fontos is lehet. Ráadásul a kormányközeli gazdaságpolitikusok gondolkodásmódja alapján könnyen lehet, h ezekben erősen bíznak - így kár volt kihagyni...

A gazdagok felé való átcsoportosítás t.i. amennyiben nem fogyasztásra megy, úgy számottevően növelheti a belföldi megtakarításokat. Ez pedig akár jelentős többletforrásokat is jelenthet a kkv-szektor számára, amely a nemzetközi tőkepiacokhoz közvetlenül nem, és külföldről banki közvetítéssel érkező forrásokhoz is csak nehezebben jut hozzá.

Gondolom, nem ez a szektor fog rövid távon látványos GDP-növekedést produkálni - de lévén jóval kevésbé tőkeintenzív a nagyvállalatoknál, a beruházásaik fajlagosan több munkahelyet produkálhatnak a látványosabb nagyberuházásoknál.

Az egyik legfontosabb kérdés természetesen az, hogy hogy áll ez a kis- és középvállalkozói réteg szakértelemmel és értelmes projekt-ötletekkel, mennyire magának köszönheti ez a szektor a nemzetközi, tudomásom szerint régiós összehasonlításban is rendkívül rossz állapotát...

(Amúgy az adókedvezményes táblázat félrevezető: a kedvezmény megosztható, így nem az apa, hanem inkább a két szülő együttes keresetére vonatkoznak a számok...)

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.11.10. 07:00:05

@VIII. Nagyapó:
Magyarországon valószínűleg főleg luxusfogyasztás formájában fog megjelenni. Nincs nagy kultúrája a megtakarításnak, még a jól keresők között se.
A kkv-k a megtakarításokhoz is nehezen jutnak hozzá, mert amit bankban tartasz, azt nem fogják kihitelezni (ld. bankadó). Amiből részvényt veszel az a nagy vállalatokat támogatja.

Szakértelemmel rosszul áll. A vállalkozások nagyobbik része kókler. A munkamorálról nem is beszélve.

tollaszerge (törölt) 2010.11.10. 08:37:45

@VIII. Nagyapó: Ha a KKVk banktól/pénzügyi közvetítőktől vesznek fel hitelt, akkor első közelítésben tökmindegy, hogy belföldről vagy külföldről jön a forrás, az a pénzügyi közvetítő dolga hogy közvetítse. Ha nem bankoktól vesznek fel, akkor kevés esélyét látom annak hogy pont hozzájuk jut el ez a megtakarítás, ez csak akkor működik ha a megtakarító a tulajdonos.

Emellett ha vkinek pont most nyúlták le a nyugdíjpénztári megtakarításait egy laza mozdulattal, akkor valszeg megfontolja, hogy a többinek nyit egy szomszédos országban bankszámlát, és odarakja. Én legalábbis ezt fogom csinálni, amíg ki nem derül hogy be fogják-e darálni az ABt. Nem óhajtom egy reggelen azt olvasni az Indexen, hogy a NER kölcsönvette a befektetési számlámat, ideiglenesen, de határozatlan időre.

Mr Thompson 2010.11.10. 09:21:57

@VIII. Nagyapó: "Az egyik legfontosabb kérdés természetesen az, hogy hogy áll ez a kis- és középvállalkozói réteg szakértelemmel és értelmes projekt-ötletekkel, mennyire magának köszönheti ez a szektor a nemzetközi, tudomásom szerint régiós összehasonlításban is rendkívül rossz állapotát..."

Nem kicsit van igazad, hanem nagyon... a hazai gazdaság két részre van szakadva, egyrészt a külföldi multiknak bedolgozó rész, másrészt a hazai kkv rész. Előbbit befoláysolja: a világgazdaság alakulása, az export piacok fizetőképessége, az élőmunka költsége és az ország jogirendszerének kiszámíthatósága. Egyik sem igazán fényes mostanában.

Utóbbit, a kkv szektort egyáltalán nem ezek a gondok foglalkoztatják, hiszen jellemzően nem exportra termel, és jellemzően szürkén dolgoztatja foglalkoztatottjait. Mindezt azért, mert olyan terméket és szolgáltatást akarnak eladni, ami gyenge, nem állja meg a helyét a világpiacon. Valójában a legtöbb magyar ksivállalat nem is tekint külföldre, egyszerűen azért mert nincs ötlete sem arról, hogy mit kéne ott eladni.

No, ezt a problémát minden egymást követő kormányunk a szőnyeg alá sepert... Nem volt tudatos oktatás, tréninghálózat, nem volt következetes gazdaságirányítás és pénzcsatornázás. Az, hogy kampányszerűen voltak össze nem függő képzések és hogy áramlott többé-kevésbé ellenőrizetlenül pénz a szektor felé még nem elégséges... Nem az ellenőrzés kell persze elsődlegesen, hanem az átgondoltság, az aktív állami szerepvállalás, olyan dél-kelet ázsiai módra - mert azt már láttuk, hogy a liberális, nem avatkozunk bele a piac majd kikényszeríti megoldás nem működik ebben az esetben, egyszerűen megmarad a renyheség és tunyaság, a szellemi nihil.

Adott egy feladat :))

VIII. Nagyapó 2010.11.10. 09:36:44

@Lord_Valdez:

Igen, a bankhitel jöhet külföldről is, de ezt írtam is – csak épp ehhez nehezebben férnek hozzá, és a jelen gazdasági helyzetben még nehezebben fognak.

Viszont egyetlen vállalkozás sem működik kizárólag hitelből, a hitelfelvétel pedig tőke-arányosan erősen korlátozott. A saját tőkét (vagy pályázatok, esetleg kockázati tőke-befektetések esetén: az ehhez szükséges saját részt) pedig többnyire nem a külföldiek fogják belerakni, hanem akiket az alapítók erre rá tudnak venni.

Az sem kérdés, hogy a szektor tele van kóklerekkel. De a kérdés nem ez, inkább az, hogy ez mennyire van másként a nálunk fejlettebb kkv-szektorral rendelkező országokban, illetve hogy akad-e tíz kókler mellett legalább egy-két tehetségesebb is, aki viszont képes komolyan fejlődni. (Ld. még: kockázati tőke-befektetések…)
Szerintem akár be is jöhet; a fő veszély a tudás hiánya mellett talán, hogy ez vsz. egy lassú, legalább 5-10 éves időtávon működő folyamat – az iram megbecsléséhez érdemes lehet pl. a borászatok elmúlt években bekövetkezett fejlődéséből kiindulni… Simán lehet, hogy a költségvetési lufi előbb pukkad ki, mint hogy megjelennének az első szabad szemmel is látható eredményei.

is 2010.11.10. 09:54:06

@VIII. Nagyapó: en ertem, hogy a megtakaritasbol lehetne beruhazasi hiteleket kiadni, csak ennek ket gatja van: a kkv belso piacra termelne, de ott ugye most nincs kereslet, teljesen felesleges beruhazni. a bankok pedig a megtakaritasokat sajat helyzetuk javitasara hasznaljak majd fel, tehat nem hitelezik ki a kockazatokra tekintettel. minek is hitelezzek ki, hogy ha a kormany jovore majd lecsap a kovetkezo, elore nem ismert agazatra, csakhogy visszaszedjen megint valami penzt, csodbe vive a hitelt felvevo kkv-t ezzel? es igen, a magyar kkv hires a csodbemenesi hajlandosagarol, a gazdasagi kamarak meg barmivel foglalkoznak, csak az iparaguk csaloktol valo megtisztitasaval nem.

szoval ha ez a kormanyparti gazdasagpolitikai think-tankok teljes otlettara, akkor elvesztunk.

is 2010.11.10. 09:59:45

@is: bocs, elakadtam az elso kommentnel, latom, hogy ezt mar tobben is lertak elottem is.

VIII. Nagyapó 2010.11.10. 10:53:40

@is:

Valóban nem exportra termelnek első sorban, de ettől még lehetnek bőven ötletek, piaci rések, némi befektetéssel kiaknázható hatékonysági tartalékok a belföldi keresletre termelő ágazatokban is. A (nem teljesen ésszerűtlen) kínálat pedig előbb-utóbb megteremti a maga keresletét is.

A Fideszben sztem gyakran tetten érhető az a gondolkodásmód, hogy nagyobb faluktól felfele mindenütt van néhány ambíciózusabb, fenekén megülni képtelen ember, aki viszi a hátán a községet - na, őket kell segíteni..."

lofej11 2010.11.10. 18:22:07

Tisztelt Szerzők!

Ismerve az Önök eddigi munkásságát a cikk, azoknak csak valamiféle árnyéka. Azt szeretném egyszer már látni egy ilyen fórumon, hogy valaki nem egy irányból közelíti meg az adott témát és megpróbál javaslatot tenni arra, hogy mit lehetne másképpen csinálni és HOGYAN. Ez utóbbi alatt értve azt, hogy a szerzők vázolnak egy lehetséges szcenáriót (mi lett volna, ha Önök dolgozzák ki a költségvetést, adószabályokat).

Befejezve a jajgatást, egy- két észrevételem lenne az irománnyal kapcsolatban. Az ágazati adók növekedésre gyakorolt hatása nem kétséges. Ugyanakkor a szituációban azt is fel lehet fedezni, hogy egyfajta piaci erőviszony átrendezés zajlik bizonyos szegmensekben. Találgatni nem akarok azzal kapcsolatban, hogy kik és hogy jelennek/jelentek meg új szereplőként az adók hatására, de ötleteim vannak…

Az egyik BigFour cég igazgatójának véleményét írják csak, ugyanakkor tudomásom szerint 2 másik e körbe tartozó (különírva ) partner finoman bíráló, de alapvetően pozitív megnyilvánulásokat tett az adócsomaggal kapcsolatban (pre válságadók meghosszabbítása), főként az alacsony marginális kulcsok és közepes átlagos kulcsok tekintetében.

A Költségvetési Tanács munkássága figyelemre méltó, de a benchmark számaikat később vissza kellene mérni (pl.: „A Költségvetési Tanács közgazdaságtani modelljébe berámolva a változtatásokat azt találjuk, hogy jóslatuk szerint a beruházás megnő, de csak kismértékben: három év alatt a GDP 0,3 százalékával, azaz 80 milliárd körüli összeggel.”)

Egykulcsos SZJA: „És azt sem szabad elfelejteni, hogy az egykulcsos reklámhatással nem úttörők vagyunk, csak felzárkózunk egy sor közép- és kelet-európai országhoz.” Ez így van, de több tanulmány (MNB-s is) is megállapítja, hogy közvetlen versenytársainkhoz képest ebben van/volt a legnagyobb lemaradásunk(főként a magasabb jövedelműeknél).

„A kormány nem csökkentette a járulék-kulcsokat, ami azt jelenti, hogy a fél milliós túlmunka után emberünk 37, munkáltatója 27 százalékot fizet be a költségvetésbe, azaz 313 000 Ft nettó bér után együtt 334 000 forintot perkálnak – ami még mindig sokak kedvét elveheti a legális túlmunkától.” A mondat tartalmával egyetértek, de azt nem értem, hogy miből csökkenne a járulék, ha elvileg a cél adott (nyugdíj és egészségügy + munkaerőpiac). Akkor már értem, ha kiadási oldalról közelítve egy átfogó nyugdíjreformból indulok ki, az egészségügybe meg úgyis több forrásra van szükség. Az SZJA csökkentésének egy részét a járulékplafon csökkentésével vélhetően el lehet érni, de még milyen más eszközzel? (csak kiadáscsökkentéssel szerintem, hosszú távon).

A családi pótlék és adókedvezmény átjárható ha az ember dolgozik, de munkaerőpiacra gyakorolt hatása nem gondolom, hogy azonos és csak technikai tételekben különbözik.

Összefoglalás

Ez adóátrendezés, tény. Végeredményben a fogyasztási adók növelése a jövedelemadók javára, ha már az ÁFÁ-t nem, csak a jövedékit lehet emelni. Ha viszont áthárítják a fogyasztókra, akkor az adók befektetésekre gyakorolt hatása pozitívabb az elemzők által festettnél. A befektetési boom-nak ez csak egy szelete, függ a kormány által kötött alkuktól, pozícionálástól (keleti szelek). A többlet adóbevétel függhet az adóellenőrzés szigorításától, adóadminisztráció egyszerűsítésétől is (ezekről sajnos kevés szó esik). A születésszámot érdemben valószínűleg nem befolyásolja, annak kisebb lökést a lakáspolitika adhatna.

A legnagyobb probléma nem a mostani csomag, hanem a 2013 utáni állapot, melyre érdemi szerkezetalakítást és kiadáscsökkentést kellene végrehajtani, amit meg fűnyíróelven 4 hónap alatt nem lehet. Várjunk egy évet, aztán kiderül…

Rorgosh 2010.11.10. 21:30:59

Őszintén szólva a legnagyobb probléma, hogy nem látom a valódi kiadáscsökkentő lépéseket. A GDP felét újra elosztja az állam, ez az, amit nem engedhetünk meg magunknak.

A TB (nyugdíj és eü) a GDP ötöde, kérdés mi van a maradék 30 %-al? Nem a klasszikus funkciókra megy el, az biztos, azok talán 10%-ot sem tesznek ki. Tehát a GDP ötödét mindenféle segélyekre és támogatásokra költjük. Ha ebből vennénk vissza, talán még jól is jönnénk ki mindebből.

De inkább az alkotmány szellemét rúgtuk szét az új soraival. Az alkotmány immár a napi politika játékszere... Márpedig ez sok befektetőt riaszthat el. Ők ugyanis nem szeretik a kellemetlen meglepetéseket.