nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Féljünk-e az inflációtól?

2011.04.04. 08:38 eltecon

A fejlett világ valamennyi jegybankja ezzel a dilemmával küzd. A világpiaci olaj- és élelmiszerárak emelkednek, és bizony látszódnak már az inflációs mutatókban is. Ugyanakkor az ún. maginflációs mutatók (amelyekből kiszűrik a különösen változékony áralakulású tételek hatását, így most éppen azokét, amelyek igencsak magasak) továbbra is visszafogottan alakulnak. Ami nem is meglepő: a világ fejlettebb része épphogy csak kecmereg kifelé a recesszióból, a kereslet meglehetősen visszafogott, vagyis a gazdaság konjunkturális állapotából következő inflációs alapfolyamatok miatt nem nagyon kell aggódni. Mit kell tennie ilyenkor a jegybanknak: ugorjon rá az egyedi ársokkokra, emeljen kamatot, és súlyosbítsa a recessziót? Vagy éppenséggel nézzen át az egyedi ársokkokon, tartsa (netán lazítsa) a monetáris kondíciókat, azt kockáztatva, hogy az egyedi áremelkedések tovagyűrűznek, és ún. másodkörös hatásuk révén az infláció elszabadulásához vezetnek?

A dilemma úgy is megfogalmazható, hogy vajon a jegybank számára a teljes fogyasztói árindex vagy a maginfláció-e a releváns mutató. Larry Meyer szerint az utóbbi. Az ok egyszerű: mivel a monetáris politika úgyis csak késve fejti ki hatását (a monetáris transzmisszió lassú folyamat), így a jegybanknak nem az egyidejű fejleményekre kell reagálnia. Arra a mutatóra kell figyelnie, amelyik jobban jelzi előre az egy évvel későbbi inflációt, amire már a monetáris politikának is van hatása.

Hogy melyik mutató irányadó a későbbi inflációs folyamatok szempontjából, az empirikus kérdésnek tűnik: meg kell nézni. A Fedben megtették, és azt találták, hogy a 80-as évek közepétől a volatilis nyersanyagárak bizony nem épülnek bele az infláció szisztematikus (trendszerű) részébe. Újabban elég a maginflációra figyelni, arrafelé legalábbis.

Ahhoz, hogy ez az eszmefuttatás a mai magyar monetáris politikának is tanulságul szolgálhasson, jó lenne tudni, hogy mi a hetvenes vagy a kétezres évek Amerikájára hasonlítunk-e inkább. Persze, jó okunk van azt hinni, hogy a régebbire: rossz az inflációs múltunk, baj lehet a várakozásokkal is. De annyira szívesen olvasnánk ezekről a másodkörös hatásokról szisztematikus elemzést is.

Tud ilyenről valaki?


5 komment

Címkék: infláció makroökonómia portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr822797055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VIII. Nagyapó 2011.04.04. 08:51:27

Kérdés, mi nyomja fel a nyersanyag- árakat...

Gyakran hallani olyasfajta a véleményt is, amit kb. úgy lehetne összefoglalni, hogy a laza monetáris politika hatása előbb a(z érték- és áru)tőzsdéken jelenik meg, és csak utána a keresletben - de addigra a piacokon már megvan az új buborék.

stoppard · http://forint.blog.hu 2011.04.04. 08:58:58

az is érdekes, hogy nálunk a maginfláció szisztematikusan a cpi-trend alatt húzódik. emiatt erre lőni valószínűleg ugyanúgy problematikus lenne.

óriás 2011.04.04. 09:52:35

@stoppard: Ez nem speciális magyar jelenség, Európában legalábbis eléggé általános, hogy a CPI jobban nő, mint a maginfláció. Tudja valaki, hogy az USA-ban hogy van?
süti beállítások módosítása