nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

  • toyoda: @mediocris: Mi a pénz? Az, amit az emberek a cserében elfogadnak, ami megméri az értéket és lehet... (2015.11.28. 07:32) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • ricardo: @ricardo: Látom, megjelent. (2015.01.06. 21:02) Blanchard öt percben
  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Multiplikátor és maffia

2011.04.05. 08:58 eltecon

Nem kell megijedni, nem a világméretű keynesista összeesküvés agresszív törekvéseiről tudósítunk. A fiskális multiplikátorról van ugyan szó, de a maffiakapcsolat csak szellemes instrumentális változó a regresszióban. De menjünk sorjában!

A válság népszerűvé tette a fiskális kiadások tovagyűrűző, multiplikatív gazdaságélénkítő hatásával foglalkozó kutatásokat - ezek egyikéről, másikáról blogunkban is hírt adtunk -, sokan próbálkoztak e hatás számszerűsítésével. Az eredmények gyakran homlokegyenest ellentmondanak egymásnak, a GDP 1%-ára rúgó kiadási sokk következményeként éppúgy mértek 3%-os outputbővülést, mint ugyanekkora csökkenést. Van hát még min rágódni.

A fiskális multiplikátorok empirikus azonosításának egyik legnagyobb problémája az endogenitás. Az output és a kormányzati kiadások közti korreláció ugyanis csak a kapcsolat tényét méri, azt nagyon nehéz eldönteni, hogy ebből mennyi tudható be annak, hogy a kormányzati kiadás növekedése hat az outputra, és mennyi annak, hogy a gazdaság mindenkori ciklikus állapota befolyásolja a kormányzati politikát. Olyan fiskális lépéseket kell tehát találni, amelyek tényleg exogének (a konjunktúraciklustól függetlenek), az ilyen epzódokból lehet csak értelmesen multiplikátort becsülni. Ez azonban nem könnyű.

Három olasz  kutató, Antonio Acconcia, Giancarlo Corsetti és Saverio Simonelli különösen szellemes módszert talált ki. Olasz adatokat használtak, de nem az egész gazdaság, hanem a tartományok szintjén vizsgálták a költségvetés, a beruházási projektfinanszírozás és a helyi output alakulását. Az exogén fiskális impulzusok azonosításához felhasználták azt a törvényt, amely szerint ha valamely helyi önkormányzat gyanúba keveredik, hogy kapcsolatot tart a maffiával, akkor az érintett helyi képviselőket leváltják, és a kormányzat azonnal biztosokat küld a helyszínre. Ők pedig azonnal leállítják az önkormányzat beruházásainak finanszírozását mindaddig, amíg a vizsgálat ki nem deríti, hogy az adott programban benne van-e a maffia keze, vagy sem. Az érintett önkormányzatok kiadásai ilyenkor akár húsz százalékkal is csökkenhetnek. Ami a multiplikátor becslése szempontjából igazán hasznos, az ilyen kiadáscsökkenésnek biztosan semmi köze sincs a helyi gazdasági konjunktúra állapotához, vagyis a fiskális kiadások csökkenése valóban exogén.

És az eredmény? Nos, az így számított tartományi multiplikátor jóval egy fölötti, azaz a fiskális kiadás valóban multiplikál. Vegyük észre, hogy az elemzés remekül reprodukálja a klasszikus keynesi gondolatkísérletet, vagyis tiszta keresletbővülést jelent (eltolja az IS-görbét), miközben a sokk lokális jellege miatt nem kell aggódni a monetáris politika esetleges "ellenreakciója" miatt (az LM-görbe nem mozog  közben). Vagy modernebbül: nem kell számolnunk a monetáris politikai reakciófüggvénnyel.

Megéri elolvasni az egészet.


2 komment

Címkék: fiskális politika portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr462798904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sambaja5 2011.04.05. 20:25:09

Szerintem elég egyszerű a megoldás: Minél feltûnõbben kell támogatni a szinergizált desztinációszenzitív portfoliót. Nagyjából ennyi!

Rorgosh 2011.04.05. 22:00:53

Kérdés persze az, hogy azt mérték-e amit akartak.

Két okból is. Egyrészt egy ilyen - leváltjuk a gyanússá vált önkormányzatot - lépés komoly bizonytalanságot gerjeszt az adott területen. Márpedig a megugró bizonytalanságra a gazdaság szereplői majd minden esetben a fogyasztás és a beruházások visszafogásával reagálnak. Tehát nem a fiskális multiplikátor, hanem a piaci bizalomvesztés hatását mutatták ki.

Másrészt ekkor nem azt látjuk, ha az állam egységgel megnöveli a kiadását, akkor az milyen hatással van, hanem azt, hogy a - váratlan - kiadáscsökkenések milyen hatást gyakorolnak. A piaci szereplők ugyanis alkalmazkodnak az állami kiadásokhoz, képesek ahhoz "hozzászokni". Ha az állami közreműködés elmarad, az ideiglenes zavart kelt a piacon, amelyhez a szereplőknek alkalmazkodniuk kell, amely időbe tellik, de addig is beruházás és fogyasztás visszafogással reagálnak. Különösen azért is, mivel - joggal - számítanak arra, hogy a választott képviselő testület újbóli hatalomra kerülése után (vagy új testület választása után) nagyjából a korábbi kiadási szintet állítja vissza. Vagyis kivárják, amíg az állam újra eteti őket. Ez bizony ciklushatás.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kormányzati biztosok a kiadások csökkenésével nem szállítják le az adószintet, vagyis nem egy olyan helyzetet látunk ahol alacsony közkiadások és alacsony adók jönnek létre a korábbi magas közkiadások és magas adókkal szemben, hanem az alacsony közkiadások kombinálódnak a magas adókkal...

Vagyis - számomra - ez a papír csak annyit bizonyított, hogy továbbra sem egyszerű a multiplikátor mérése...