nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

  • toyoda: @mediocris: Mi a pénz? Az, amit az emberek a cserében elfogadnak, ami megméri az értéket és lehet... (2015.11.28. 07:32) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • ricardo: @ricardo: Látom, megjelent. (2015.01.06. 21:02) Blanchard öt percben
  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Szűrni, vagy nem szűrni?

2011.04.19. 08:38 eltecon

A kérdés továbbra is az, hogy szűrjük-e ki a különösen változékony tételeket a fogyasztói árindexből. Elvileg így számoljuk az ún. maginflációt: kivesszük a teljes inflációból a különösen nagy kilengéseket produkáló fogyasztási cikkek áremelkedését. Jellemzően a feldolgozatlan élelmiszerekét és az üzemanyagokét. De vajon jól tesszük-e? 

Szűrni persze bármit lehet, az igazi dilemma az, hogy melyik inflációs mutatóra figyeljünk, illetve még inkább: mire figyeljenek a döntéshozók? Az a szokásos érv a maginfláció mellett, hogy a nagyon volatilis tételek általában korrigálódnak, vagyis ami egyszer nagyon megnő, az utána általában nagyon csökken. Ha ez így van, és ezt mindenki tudja, akkor egy stabil inflációs világban senkinek semmi oka nincs ráugrania ezekre az egyszeri kilengésekre. Vagyis ha a volatilis résztételeknek nincs előrejelző ereje a későbi inflációs folyamatokra, és a monetáris politika úgyis késve hat, nem kell törődnie az egyszeri megugrásokkal. Pont ezt látjuk az amerikai adatokon a stabilan alacsony inflációs időszakban, azaz nagyjából a nyolcvanas évektől, a híres Paul Volcker jegybankelnökégét követően. (Látványos szemléltetés csalóka skálával Paul Krugmantól.)

Ha viszont senki sem hisz az alapvetően stabil inflációs környezetben, akkor az is előfordulhat, hogy az egyszeri ársokkok begyűrűznek az infláció szisztematikusabb részébe is. Ilyesmit látunk a hetvenes évek előtti Amerikában. És egyben azt is, hogy ha mindenki (jogosan) fél az ún. másodkörös hatásoktól, akkor bizony a monetáris politikának figyelnie kell az egyszeri kiugró ársokkokra. Így tett a Fed Volcker előtt. Érdekes, hogy az olajárakra kevésbé mertek reagálni, az egyéb nyersanyagok áremelkedésére viszont tartósan emeltek. A maginflációs teljesítmény alapján nem sok sikerrel.

Vannak, akik szerint a maginfláció félrevezető, hiszen a zemberek jóléte bizony a teljes inflációtól függ, ezért cinikus (és a monetáris politikát érdemein felül jutalmazó) stratégia, ha a nagyon dráguló dolgokról nem veszünk tudomást. Vagy másként: ha tényleg csak a hisztérikus rángásoktól akarunk eltekinteni, akkor szűrjünk trendet közvetlenül, ha tetszik: mechanikusan, anélkül, hogy bizonyos fogyasztási cikkeket eleve érdektelennek bélyegeznénk. Egyesek szerint ez az idősoros alapon szűrt alapinflációs mutató általában pont ugyanazt tudja, mint a termékalapon diszkrimináló, és mégis mennyivel semlegesebb.

Szóval mit is kell tenni a nyersanyagár-sokkokkal?


7 komment

Címkék: infláció makroökonómia portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr552834718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tollaszerge (törölt) 2011.04.19. 09:20:05

Jelenlegi felfogásunk szerint az infláció jóléti költsége abból ered, hogy az árak nem egyszerre változnak, és a torzult relatív árak kevésbé hatékony allokációhoz vezetnek.

Ha az árváltozási folyamat szektorálisan vagy egyéb módon heterogén, akkor ezt kell berakni egy modellbe, innentől egy optimal policy feladat. Ha kijön a végén valami reduced form amiben lesz 1, és csak 1 kompozit inflációs mutató, akkor "arra kell figyelni", de ha nem és benne marad több is, akkor felesleges azon tipródni, hogy mi a "helyes" inflációs mutató.

Gondolkodjunk 2011.04.19. 09:45:00

Két megjegyzésem lenne.

Az egyik hogy a szituáció megértéséhez elég ránézni a volatilis tételek árváltozásaira és összehasonlítni azt a maginflációval (USA adat):

lh4.googleusercontent.com/_VgJQTp0Bsf0/TaR2iwMcjcI/AAAAAAAAAbg/SjuMGMZXYfE/commodity_core.jpg

Tisztán látszik hogy a gyakorlatban a volatilis áremelkedéseket _mindig_ volatilis árcsökkenés követett, az elmúlt 30 évben.

(Ezek többnyire nagyfrekvenciás "boom and bust" ciklusok, amik jóval gyorsabban mozognak mint ahogy a központi bank kamatpolitikája áttevődik a gazdaságra.)

Ezért egy központi banknak nem szabad ezt figyelembe vennie és nem szabad a nagyfrekvenciás inflációt vadásznia mint kutya a farkát: legjobb esetben csak zajt és bizonytalanságot okoz, legroszabb esetben rárezonál és felerősíti a volatilitást.

A másik megjegyzésem pedig az hogy az infláció csak akkor igazán monetáris probléma ha a fogyasztói árak a bérekkel egy ár-bér spirálban egymást erősítik.

Ez a veszély sem az USA-ban sem Magyarországon nem áll fenn, a munkanélküliség extrém magas és a bérek inflexibilisek (USA adat, de a magyar szituáció hasonló):

research.stlouisfed.org/fredgraph.png?g=cW

Magyarország egyetlen módon kényszerül kamatemelésre: ha a CDS felár és az ÁKK tendereken látszó alacsony érdeklődés rákényszeríti erre az országot.

Az infláció nem probléma és az elmúlt hónapok adatai ezt megerősítették.

Probléma lehet viszont a túl magas kamat miatti túl erős forint: ez Magyarország exportját tompítja és a versenyképességet csökkenti - és ez tovább növeli a munkanélküliséget.

Gondolkodjunk 2011.04.19. 10:25:13

"Látványos szemléltetés csalóka skálával Paul Krugmantól."

Miért csalóka a skála? A maginfláció volatilitása egy nagyságrenddel alacsonyabb a nyersanyagárak volatilitásánál.

Ha grafikonon ábrázolod akkor ez így néz ki. A grafikon azt is mutatja hogy a nyersanyagárak volatilitása nem perzisztens, nem tevődik át a maginflációra.

Ezek sima nyers tények amiket érdemes elfogadni, nem kell bennük "hinni".

óriás 2011.04.19. 23:23:37

@Gondolkodjunk: Szerintem azért csalóka, mert a kérdés nem az, hogy a magifláció is emelkedik-e 60%-ot, vagy csökken-e 40-et, ezt nyilván nem teszi. De hogy felmegy-e 4-ről 4.5-re vagy 2-ről 3-ra, azt erről az ábráról nem lehet leolvasni, pedig az lenne az érdekes.
De persze lehet, hogy másra gondoltatok.

Gondolkodjunk 2011.04.20. 10:23:02

@óriás:

Az ábra azt mutatja hogy a maginfláció (az infláció lassú, permanens, beágyazódó komponense) mennyire eltörpül a (mindennapi hírekben oly gyakran szereplő) volatilis nyersanyag-árváltozásokhoz képest.

A cikk kontextusában ez egy nagyon is jogos és szemléletes ábra, hiszen pont arra akarta Krugman felhívni a figyelmet hogy a monetáris politikában nem szabad a volatilis árváltozások hatását túlsúlyozni:

"The Chicago Fed has a new paper showing that shocks to commodity prices do not, in fact, presage higher core inflation."

Az ábra szimplán a valóságot mutatja és kíváncsi vagyok hogy a cikk írója hogyan értette a "csalóka" jelzőt.

"Első pillantásra meglepőnek tűnő" lenne a korrekt jelző, szerintem.

halvor 2011.04.24. 07:22:58

A skála azért csalóka, mert a különböző években nem ugyanazokat az időszakokat mutatja. Lévén, hogy a termékárakra gyakran jellemzőek a szezonális hatások. Érdemes például megfigyelni a különböző években azonos M-ek egymáshoz való viszonyát és alakulását, amiből jól látszik, hogy itt a magas ingadozás egy jó része a szezonális hatásokból következik és nem egyéb sokkok következménye. Mivel a maginflációból például pont az ilyen szezonális hatások vannak például kiszűrve (azokat a termékeket kell benne tartani, amit hosszabb távú szerződések határoznak meg), ezért az érdekes kérdés nem az, hogy a szezonális ingadozás, hogy hat a maginflációra, hanem az, hogy a termékárakat érő egyéb sokkok hogyan hatnak rá. Az ábra viszont az egyedi sokkokat nem mutatja jól, mert jelentősen fel van boostolva a szezonális hatásokkal.

Gondolkodjunk 2011.04.24. 20:31:22

@halvor:

Két probléma van az érveddel:

Egyrészt, ha megnézed az ábrát akkor a 10-20%-os vagy nagyobb ingadozások mindegyikének periodicitása legalább 1 év - de jellemzően több. Így szezonális hatás nem torzítja a képet.

Másrészt ha megnézed a CPI szezonális illesztésének pontos mennyiségét:

www.bls.gov/opub/mlr/2010/07/art2full.pdf

Láthatod hogy a korrekciós faktr egy szűk, +10%, -15%-os sávban mozog.

Tehát ha a nem korrigált CPI értéket is rakjuk be a grafikonba, akkor is igaz Krugman megfigyelése: hogy a nyersanyagárak volatilitása az elmúlt 3 évtizedben nem tevődött át az inflációra.