nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

  • toyoda: @mediocris: Mi a pénz? Az, amit az emberek a cserében elfogadnak, ami megméri az értéket és lehet... (2015.11.28. 07:32) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • ricardo: @ricardo: Látom, megjelent. (2015.01.06. 21:02) Blanchard öt percben
  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Válság, munkapiac és normatív következmények

2011.05.06. 18:27 eltecon

Közgazdászok, laikusok és politikusok abban biztosan egyetértenek, hogy a válság egyik legfontosabb és legfájóbb következménye a munkanélküliségi ráta megemelkedése. Mindenhol, de ami különösen fájdalmas lehet: azokban a szegény vagy ún. közepes jövedelmű országokban is, ahol sem a szociális védőhálóban, sem a zemberek sokkellenálló képességében (puffer-megtakarításaiban) nem igazán bízhatunk. Ahhoz, hogy okos és hatékony ellenintézkedéseket tehessünk (és jól célzott programokkal állhassunk elő), fontos megértenünk, hogy kik az igazán fontos áldozatok. A korábbi válságok és főleg a fejlett országok korábbi válságtapasztalatai alapján lehetnek gyanúsítottaink: képzetlenek, fiatalok, városiak.

A Világbank kutatói megnézték, hogy 17 közepes jövedelmű országban (Argentínától Románián és Lengyelországon át Egyiptomig) hogyan is van ez. Azt találták, hogy a legnagyobb vesztesek a fiatalok voltak, a munkáltatók őket rúgták ki először (illetve ők kerültek leginkább át a foglalkoztatás szürke zónájába). Jogosan sajnálhatjuk még a férfiakat is, akiktől a nőknél jóval nagyobb arányban váltak meg a munkáltatók, szoros összefüggésben azzal, hogy a válság leginkább azokat a szektorokat érintette, ahol hagyományosan férfiak dolgoznak (építőipar, pénzügyi szolgáltatások). Érdekes tanulság, hogy a sokat emlegetett iskolázottsági megfontolások nem igazán szórták meg a munkavállalókat, az alig iskolázottak nem hullottak ki szignifikánsan nagyobb arányban a munkapiacról. (Megjegyezve persze, hogy az ő foglalkoztatási rátájuk és sokktűrő képességük eleve alacsonyabb, de a relatív helyzetük nem romlott.) Az is meglepő, hogy alig van különbség a város/vidék vonalon, a kezdeti különbségek itt is fennmaradtak, de nincs látványos elmozdulás a válság miatt.

Hogy mi következik ebből? Elsősorban az, hogy időnként nem pont azokat kell megtámogatni, akiket úgy általában szoktunk. Fejlesztési programok gyakran célozzák a nők, az alacsonyan képzettek vagy éppen a városi szegények munkapiaci esélyeinek javítását. A szerzők szerint ezúttal pont nem ők lennének az elsődleges célcsoport: a fő baj a fiatalokkal van, tessék rájuk mérni a munkapiaci programokat. A másik tanulság a szokásos: a heterogenitás fontos lehet, csak sajnos gyakran nem ott látjuk, ahol megszoktuk. Jó, ha a gazdaságpolitika figyel a mélyebben meghúzódó folyamatokra és kevésbé könnyen adódó (dezaggregált) adatokra is.

A tanulmány nem rólunk szól, nem vagyunk a vizsgált országok között, de nekünk is jó lenne tudni, hogy vajon mások vagyunk-e, mint a referenciacsoportunk. (Tudtok hasonló magyar tanulmányról?)

A tapasztalatokon és empirikus elemzésen alapuló gazdaságpolitikáról szóló intelmeket meg nem lehet elégszer elmondani.


2 komment

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr442882936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bogancs · http://nivo.blog.hu 2011.05.06. 23:27:58

Jogos, támogassuk azt, akire a válság lesújtott.

DE!

Ha még emellett támogatjuk a valamilyen más okból hátrányos helyzetűeket is (nők, szegények, képzetlenek, kisebbségek), és ehhez jön még a válság sújtotta rétegek (férfiak, fiatalok) akkor majdnem ott vagyunk, hogy mindenkit támogatunk. Magyarul senkit sem. :)

petimi · http://www.hunuk.com 2011.07.07. 08:22:55

a fiatalok talan annyival "konnyebb" helyzetben vannak hogy batrabban vagnak neki alternativ lehetosegeknek is. Talan ez (is) hozzajarul ahhoz hogy a munkaltatok oket kuldik el legelobb... Ha megnezunk kulfoldi magyar oldalakat mint ahol pl. angliai munkakeresok tarsalognak ( hunuk.com/angliai-munka-allas-londonban/ ) lathato mennyien vannak, ill. keszulnek kimenni. en mindig azt vallottam "aki akar az talal munkat" es sokat bele is vagnak meresz dolgokba. Nem kell munkapiaci program, motivalni kell az embereket velemenyem szerint.