nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

  • toyoda: @mediocris: Mi a pénz? Az, amit az emberek a cserében elfogadnak, ami megméri az értéket és lehet... (2015.11.28. 07:32) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • ricardo: @ricardo: Látom, megjelent. (2015.01.06. 21:02) Blanchard öt percben
  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Elszívás vagy feltöltés?

2011.06.19. 16:36 eltecon

Mi, magyarok nem szeretjük a migrációt. Azt is nehezen viseljük, hogy ukránok meg kínaiak elveszik a magyar munkahelyeket (hogy erdélyi a takarítónőnk, az persze egészen más). Azt meg végképp rühelljük, hogy a jól képzett magyarok agyát elszívja a Nyugat. Nincs ez jól, győzködjük is őket, hogy nekik is jobb lenne, ha nem hagynák magukat. De vajon hogy is áll ez az agyelszívás-dolog, ha az érzelmi felhangoktól eltekintünk? Az Economist néhány új szempontot is felvet.

Nézzünk néhány egyszerű tényt! A nemzetközi migráció valóban robbanásszerű jelenség, az elvándorlók száma az elmúlt negyedszázadban megduplázódott, közel 200 millióra emelkedett. A nemzetközi vándorlás elsődleges oka az anyagi ösztönzőkben rejlik: a fejlett országok bérszintje sokkal magasabb, mint a kevésbé fejletteké, és a különbség az elmúlt évtizedekben még növekedett is. Így a munkaerő nemzetközi áramlásának elsődleges haszonélvezői a fejletlen országok, éppen úgy, mint közel száz évvel korábban, a globalizáció első nagy korszakában. Ráadásul míg az anyagi hasznok magasabbak, az érzelmi költségek jóval alacsonyabbak. Míg a száz évvel ezelőtti kitántorgók jó eséllyel soha többet nem beszélhettek itthon hagyott családtagjaikkal, a 21. századi emigránsok már a repülőtérről bejelentkezhetnek, hogy sikeresen megérkeztek.

Nem csoda, hogy egyes migrációkutatók szerint a szabad munkaerő-áramlás biztosítása a legjobb eszköz a nemzetközi jövedelem-egyenlőtlenségek csökkentésére. A téma egyik legújabb bestsellere azt szorgalmazza, hogy a fejlett országok nyissák meg határaikat és munkapiacukat a fejlődők előtt. Ha így tennének, akkor - becsléseik szerint - a világ 25 év alatt 39 ezer milliárd dollárral lenne gazdagabb (ennyi többletjövedelem keletkezne a fejlődőkben). Összehasonlításul: ez mintegy ötszázszorosa annak, amit a fejlett világ évente segélyezésre költ.

A fejlődő országok lelkesek, ha építőmunkásokat exportálhatnak, de érthetően kevésbé örülnek, ha jól képzett szakembereiket veszítik el. A libériai orvosok 43 százaléka Észak-Amerikában dolgozik. A Zöld-foki szigetek felsőfokú végzettségű állampolgárainak kétharmada külföldön él. Az indiai emigránsok 40 százaléka legalább középfokú végzettségű, míg ez az arány a 25 éven felüli indiaiak körében alig több mint 3 százalék. Jól van ez így?

Az Economist szerint az agyelszíváson kesergők három fontos szempontról megfeledkeznek. Egyrészt: a fejlett országokban dolgozók sokat utalnak haza, 2010-ben mintegy 325 milliárd dollárt. Az ilyen munkabér-hazautalások egyes kevésbé szerencsés országokban a GDP húsz százalékát is elérhetik, az emigránsok tehát így lényegesen magasabb összegekkel támogathatják családjukat. A román emigránsok évi 12 ezer dollárral keresnek többet Amerikában, mint otthon, márpedig ez a különbség szédítően magas, ha figyelembe vesszük, hogy az egy főre jutó román GDP kb. 7500 dollár. Sőt, egy ghánai kivándorlók körében végzett vizsgálat arra is rámutatott, hogy a képzett emigránsok által hazautalt összegek sokszorosan meghaladják képzési költségeiket.

Másrészt (és némiképp meglepő módon): a kivándorlás jót tehet a hátrahagyottaknak is. Elsősorban azért, mert a külföldi meggazdagodás lehetősége ösztönzi a továbbtanulást. Erre a következtetésre jutott egy kutatás a Fidzsi-szigetekről: ahogy a magasan képzettek körében egyre elterjedtebb lett a külföldi munkavállalás, úgy nőtt a felsőfokú tanulmányok vonzereje is. Így az ország átlagos képzettsége még az otthon maradtak körében is jelentősen megnőtt.  

Harmadrészt: a külföldön élők sokféle, kevésbé látványos módon segíthetik hazájukat. A Szilícium-völgyben élő indiaiak - minőségi garanciákkal - számos indiai szoftvercégnek tették lehetővé például, hogy belépjen a nagy amerikai piacra. A külföldről hazatelepülők pedig szinte minden anyaországban számottevően többet keresnek, mint a hozzájuk hasonló itthonmaradók (a visszatelepülő románoknak 12-14 százalék a bérelőnye), és ez a tény bizony arra utal, hogy munkáltatóik értékesnek tartják a külföldön szerzett munka- és élettapasztalatokat.

Nehéz eldönteni, hogy hol jó élni. Örüljünk a hazajövőknek, és tiszteljük a távolmaradókat. A közgazdaságtan arra tanít minket, hogy nem tudhatjuk náluk jobban, hogy mi a jó nekik.


Szólj hozzá!

Címkék: migráció fejlődésgazdaságtan portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr312997133

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.