nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

  • toyoda: @mediocris: Mi a pénz? Az, amit az emberek a cserében elfogadnak, ami megméri az értéket és lehet... (2015.11.28. 07:32) Csináljunk egyszintű bankrendszert!
  • ricardo: @ricardo: Látom, megjelent. (2015.01.06. 21:02) Blanchard öt percben
  • toyoda: Mi a pénzügyi szféra dolga?: A pénzkínálat biztosítása. Az lehet h. a "Nem monetáris" pénzintézet... (2014.12.01. 10:30) Kamat
  • Ma chi è questo Joker?: Mikor lesz folytatás? (2014.01.09. 21:49) Raj Chetty kapta a John Bates Clark medalt
  • _Epikurosz_: No, most belinkellek egymásnak titeket: oriblog.blog.hu/2011/02/12/nudge_paternalista_kozgazdaszo... (2013.10.15. 19:55) A nudge kárai

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Stiglitz és a túltermelés

2011.12.17. 16:34 petepeter

Amikor én még kicsi voltam, akkor a harmincas évek világgazdasági válságát még "túltermelési" válságként emlegették. Középiskolás - a közgazdaságtan által semmilyen formában meg nem érintett - ifjú lehettem, amikor agrárius apám hosszú fejtegetéseit hallgathattam pirosra festett és elégetett búzáról, olyan kétségbeesett intézkedésekről, amelyekkel az agrárszektor termelékenysége, hatékonyság-növekedése miatt felfutott termékkínálatot a soványka kereslethez igyekeztek passzítani. Számára, ahogy a kortársak túlnyomó része számára is, ez a túltermelés volt a probléma lényege, ezt a képet terjesztették ki a makroökonómiai alkalmazkodások egészére.

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatójaként - a közgazdaságtan tudománya által még mindig érintetlenül - a túltermelési válság ideológiai aspektusaiban merülhettem el. Az ott hallgatottak szerint a túltermelési válság a kapitalizmus jellemzője, halálos kórja. Az öldöklő profithajsza, a termelők között folyó verseny a technológia, termelékenység folyamatos növekedését eredményezi (kényszeríti ki). Ennek folyománya a javak soha nem látott bőségű kínálata, amelyek megvásárlására a kizsákmányolt és elszegényedett tömegek nem képesek. A 30-as években történtek ennek konkrét megnyilvánulásai, a túltermelési válságok miatt a szisztéma napjai meg vannak számlálva.

A modern makroökonómia magyarázó modelljeiből ez túltermelés izé kikerült, okkal. A mért output rövid távú ingadozása és az ezt létrehozó erőforrások kihasználásának ezzel összefüggő ingadozása tény. Ezt a jelenséget azonban nem célszerű "túltermelésként" interpretálni, még akkor sem, ha a mégoly súlyosnak bizonyuló recessziós időszakok előidézője a kereslet negatív sokkja is lehet. Makroszinten a termelés (kínálat) képezi a szereplők jövedelmét, makroszinten nincs jele tartós stagnálásnak amiatt, mert a jövedelemtulajdonosok együttesen nem óhajtanák elkölteni a jövedelmüket. (Ez a vélelem volt a XIX. századi doom-teóriák jelentős részének az alapja.)
 
A kereslet szerkezetének időbeli módosulása, valamint a termelési technika és termelékenység szektorspecifikus változásai miatt a produktív erőforrásoknak természetesen áramolniuk kell az egyes ágazatok és tevékenységek között. Ez az alkalmazkodási folyamat korántsem problémamentes, az alkalmazkodás kényszere az érintettek számára veszteséggel is járhat, adott esetben tragédiák forrása is lehet. A ludditák tudták, miért akartak gépeket rombolni, és az agrárszektor termelékenység-növekedése folytán ott feleslegessé váló munkaerő sem boldogan vette tudomásul, hogy ezentúl máshol kell megkeresnie a kenyerét. Ám más dolog a mégoly súlyos szerkezeti alkalmazkodásokra felhívni a figyelmet, és megint más azt állítani, hogy a termelékenység növekedése általában túltermeléshez vezet, és az a válság, amit éppen átélünk, ennek a megvalósulása.
 
Ha most azt mondjátok, hogy ilyesmit nem is állít senki, akkor tévedtek. Nem más mond ilyeneket, mint a Nobel-díjas Joseph Stihlitz a Vanity Fair jövő januári számában. A hosszabb lélegzetű cikk a bankárok és a pénzügyi szektor szokásos szidalmazásával kezdődik, ám a szerző rögtön ezután leszögezi, hogy a pénzügyi rendszer és hitelkrízis minden gondjával és bajával együtt nem végső oka a mai válságnak, a kór a reálgazdaágban van és strukturális természetű. A párhuzam a harmincas évek válságával igen szoros. Akkor az agrárszektorban tapasztalható gyors termelékenység-növekedés okozott árzuhanást, ezáltal az ott megszerezhető jövedelmek a töredékükre estek. Az alacsony kereslet így terjedt tovább, általános válságot és magas munkanélküliséget okozva.  Nem is javult a helyzet mindaddig, amíg a kormányzati (hadi-) kiadások növekedése nem pótolta a hiányzó keresletet.
 
A világgazdasági válságról persze nagyon sokaknak nagyon más a véleménye, mint ez a legősibb keynesi sztori. Az érdekes az, hogy Stiglitz szerint ma ugyanez történik, azzal a különbséggel, hogy a túltermelési válság okozója most nem a mezőgazdasági, hanem az ipari termelékenység hosszú ideje tapasztalható termelékenység-javulása. És persze az inherens kereslethiány végzetétől most is csak a kormányzati kiadások radikális növelése menthet meg bennünket.
 
A Vanity Fair célközönsége nem kifejezetten a közgazdasági Ph.D-vel rendelkezők Amerikában amúgy igen népes tábora, e lap olvasói nem fogják igényelni, hogy a tudós cikkíró logikailag koherens modellel valószínűsítse, empirikus bizonyítékok citálásával alátámassza állításait. Egy közgazdasági szaklapban mindez nem volna nélkülözhető, s talán éppen ezért is ír ilyeneket Stiglitz a Vanity Fairben. Ott állításainak alátámasztására tökéletesen elegendő az, hogy ő Nobel-díjas. Amivel persze nincs is semmi baj, amiért kapta, azért meg is érdemelte.  A termelékenység javulásából származó túltermeléstől szenvedő kapitalizmus elemzéséért aligha kapna.
 

15 komment

Címkék: válság portfolioblogger stizlitz

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr473471130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

is 2011.12.17. 20:19:47

Egyetértek. Ezt a válságot a túlhitelezés okozta, amely értelmetlenül felturbózta a lakáspiacokat, miközben azok inflációját a lusta statisztikusok nem számolták. A lakáshitelek bedőlése okozta a fogyasztásvisszaesést (át kellett csoportosítani a fogyasztóknak a jövedelmüket a lakástörlesztésbe), de ez így okozat, és nem ok volt, főleg nem technológiai.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2011.12.17. 21:10:14

Szerintem Stiglitz tudja mit beszél. Nagyon is igaza van.
Na, nem gazdasági szempontból, hanem egyéni karrier szempontból. Most erre a véleményre nagy kereslet van.

Critical Thinking 2011.12.17. 21:45:11

Péter:

Stiglitz fölényeskedő innuendóval támadása helyett példát mutathatnál és magad alkalmazhatnád a tudományos módszert, itt a blogodon:

Mondd el hogy mi is az (ellen-)véleményed Stiglitz-el szemben és támaszd alá bizonyítékokkal - becsületesen, férfi módjára. Kíváncsi vagyok mi sül ki belőle.

Szerintem amikor eldobtad a (bizonyára bőséges) marxista-leninista tanulmányaidat és felvetted a szélsőséges szabadpiaci dogmát akkor (erősen) átestél a ló másik oldalára: nem minden hülyeség amit Marx (vagy Hayek) írt annak idején.

A valóság valahol a kettő szélsőség közt található.

is 2011.12.18. 14:06:07

@Critical Thinking: bár nem én lettem megszólítva, egy kis ujjgykorlatnak, gyakorlásnak jó a feladat (és egyébként lásd az előző kommentem):

-a túltermelés azt jelenti, hogy a fogyasztókat nem juttatjuk annyi jövedelemhez, mint amennyit a megtermelt áruért a termelők el akarnak kérni.
- 2003-4 óta a FED az alapkamatot olyan alacsony szinten tartotta, hogy a hitel nagyon olcsó volt. a fogyasztási hitel is, tehát kizárt dolog, hogy a fogyasztók ne jutottak volna elég (hitel)jövedelemhez. itt van megcáfolva Stiglitz. de menjünk tovább.
- a bőséges fogyasztási hitelezés magával húzta a bőséges termelési hitelezést is (mindent megvesznek, gyártsunk bármit is). mind a fogyasztás, mind a termelés hitelből történik, az egész termelő-fogyasztási kört a hitelezés fűti. a termelési ágat is a hitelezés fűti, és nem valami technológia.
- a technológiai indok cáfolatára nincs is jobb érv, mint a számítástechnika. 1985 óta a PC-s és internetes és mobilkommunikációs ipar nemhogy túltermelést, hanem a teremtett munkahelyek okán virágkort hozott (a dotkom az egyik piaci spekulációs lufi volt, nem reálgazdasági jelenség)
- és végül a hitelezéssel fűtött termelés borult meg _azután_, hogy a fogyasztási hitelezés megborult, mivel a lakáshiteleknél igencsak komolyan túlhitelezték a polgárokat.

a korábbi válságoknál a termelés és fogyasztás hitelekkel történő áthidalása nem ment ilyen könnyen, mert nem volt fejlett a pénzközvetítő rendszer. de 2011-ben ugyanezt képzelni, mint 1930-ban, meg Marx korában, meg a 17. században, az erős naivság.

hogy ez az indoklás mitől lenne szélsőségesen szabadpiaci, azt hadd kérdezzem meg én tőled. meg tudnád indokolni, hogy ezt a véleményt miért is hangoztattad a kommentedben?

mrs. white 2011.12.18. 15:09:12

@is: Én sem vagyok megszólitva de árnyalnám a képet.
Eljutottunk a melyik volt előbb a tyúk vagy a tojás problémájához.
Abban igazad van, hogy a hitelezés okozta a végső problémát, azonban erre vélhetőleg a túltermelés miatt volt szükség.
Nézzük meg a legegyszerűbb mindenki által ismert példát.
Vegyünk egy televíziót. Szó szerint és képletesen. 10 évvel ezelőtt még az volt a legforradalmibb újítás hogy 16:9 formája lett és síkképcsőves. Ehez képest jöttek a lapos készülékek lcd és plazma. Ma pedig már a 3 d-nél tartunk. Holott még a 90-es évek végén vásárolt készülékek is vígan elmennek. Közben pedig már a nemtom hanyadik evoluciós ugrásnál járunk. Mondhattam volna a dvd és blueray is példának ami egész egyszerűen azért nem tud elterjedni mert annyival nem tud többet mint a frissen vásárolt előző generáció a dvd. Ez a maga nemében megegyezik a búzának és teának a tengerbe öntésével. A különbség az, hogy ha nincs hitel akkor az illető nem dobja szemétre a készüléket egész egyszerűen azért mert nincs semmi baja. Tovább megyek. A hitelezésre azért volt szükség, mert az alsó nevezzük néprétegnek a pofáját ezzel lehetett a legjobban befogni, szocializálni. Most van gond mert a fogyasztások évtizedekre előre lettek hozva mint ami fenntartható lett volna. Egész pontosan ilyen jövedelmi különbségek mellett fenntartható.Mert ha a felső tízezer lóvéja szét lenne dobva akkor ugyanaz lenne a helyzet csak hitel nélkül de ez a kapitalizmus alapját tenné zárójelbe. Most sem létezne más megoldás mint az előző válságoknál . Egy jó kis világháború újra osztja a piacot keresletet kínálatot teremt és mehet a verkli tovább. Kíváncsi vagyok, hogy képes lesz-e az emberiség ennyi tapasztalattal a múltból megoldani ezt a problémát. Az látszik, hogy a hitel dolog csak időben tolta ki, úgy 30 évvel a történetet. Valójábának csak annyit kellene úgy lehet tenni, hogy a felső pár százalék vagyonát szétdobni és ezzel a hitelezések lukát betömni. Csak az a félelmem, ahogy a hitelek mögött lufi van valszeg a hatalmas jövedelmek is csak papíron léteznek. Addig megy a játék amíg mindenki elfogadja, hogy ez a monopoly pénz valóság. Ahogy kinéz egyre közelebb vagyunk ahoz, hogy kiderüljön, ez nem így van.

is 2011.12.18. 15:42:56

@mrs. white: tetszik, amit írsz, viszont én is hadd mondjak egy adalékot:

- a hitelezésben nem a rövid élettartamúfogyasztási javak hitelezése volt a fő probléma, hanem a lakás és autófinanszírozás. az új iPhoneból 2011-ben egy hét alatt többet adtak el, mint az elsőből egy hónap alatt, pedig az is micsoda hype volt. ha a technikai fejlődés lett volna túlprögetve, akkor ez nem történhetne meg a krízisben. de megtörtént.
- tegnap olvastam, hogy az Xbox360 és a PS3 hiánycikk lesz idén karácsonykor _Magyarországon_. hol technológiai túltermelés ez?
-azt ugye mégsem állítod, hogy az iPhonet hitelből veszik (illetve igen, a kétéves hűségnyilatkozattal, de ez nem az a hitel, amit te pofabefogásnak gondolsz)?

- egy szektorban persze volt túltermelés: a lakásépítésben, amit a lakáshitelezés fújt fel. ez gyönyörűen látszik is: évekig a túlfűtöttségtől hatalmas infláció volt (évi 10-15%-ot mentek fel a lakásárak), majd a túltermelési válság hatására hatalmas defláció (leértékelődeés) és kapacitáscsökkenés vette kezdetét. de ennek aztán semmi köze a technológiához, ugyanazokat a technológiájú sorházakat és kertes házakat adták el, mint 40 évvel ezelőtt.

is 2011.12.18. 15:51:04

@mrs. white: még egy adalék: logisztika. igen, 1930-ban, ha helyben nem vette meg senki a búzát, akkor maradt a tengerbe öntés. ma egy terméket 8-10 piacra el lehet adni, különböző árakon. és a kínaiak még mindig tudnak többet enni, az afrikaiakról nem is beszélve. és a levetett mobiltelefon sem a kukába megy, hanem először kelet-euba (van ugye használt mobilshop Mo-n, nem is kevés), aztán Ukrajnába, aztán Kubába. autó detto. aki ma azt állítja, hogy _egyáltalán_ nem tudja eladni a termékét, az legalábbis ismerethiányban szenved.

a "fizetőképes kereslet" kifejezés meg a "túltermelési válság" mellé való: ha nincs elég pénze a fogyasztóknak, akkor éppenhogy lehet nyomtatni, hiszen van áru a nyomtatott pénz ellenében, tehát nem lesz belőle infláció.

Jani haverja · http://alfa-kontakt.info/ 2011.12.18. 15:57:02

@Lord_Valdez: "Szerintem Stiglitz tudja mit beszél. Nagyon is igaza van.
Na, nem gazdasági szempontból, hanem egyéni karrier szempontból. Most erre a véleményre nagy kereslet van."

:)

Tökéletesen egyetértek.

MacskaJancsi Jr 2011.12.18. 20:03:58

Nem hiszem, hogy Stiglitz az én védelmemre szorulna, de szerintem sem tart lépést a fogyasztás ütemének növekedése a hatékonyság és a termelés növekedésével.

Erre olyan 5-6 éve figyeltem fel, amikor bizonyos elektronikai tömegfogyasztási cikkek (RAM, HDD-k, processzorok) olyan áron jelentek meg, amely szinte biztosan nem tükrözte a fejlesztés, előállítás és logisztikai költségeket. Persze ez csak egy példa.

Szóval nagyon is lehetséges, hogy bizonyos szektorok brutálisan "túltermeltek."

Szerintem ez a válság több komponensű, és szerencsétlenségünkre ez a több komponens egyidejűleg fejti ki a hatását. (túltermelés, hitelválság, adósságválság, globális hatalmi átrendeződés, egy 1914-től regnáló státusz fokozatos megváltozása.) Örülhetünk, ha háború nélkül megússzuk.

tollaszerge (törölt) 2011.12.19. 09:26:21

@Critical Thinking: Nincs mivel szemben ellenvéleményt megfogalmazni, mivel Stiglitz írása a VFben nem fejti ki a közgazdaságtan mai standardjainak megfelelően az állításait. Persze nem is a VF lenne erre a megfelelő fórum, és a linkelt írás teljesen korrekt lenne, ha Stiglitz írt volna a témáról egy közgazdasági cikket (aminek nem kellene elsöprőnek lennie, a paradigmát sem kellene felforgatnia, csak prezentálnia kellene koherens módon amit gondol), aztán ezt elmagyarázná populáris módon.

A tudomány a saját fórumain szokott fejlődni, a vitákat ott lehet normálisan lefolytatni, azok az elméletek amelyeket szerzőjük nem akar kitenni egy szakmai vitának eleve gyanúsak. Ha biológus vagyok, és a Vanity Fairben (Népszabadságban, UFÓ magazinban, stb) elkezdem fejtegetni hogy a dínók azért haltak ki mert megették őket a zebrapintyek, akkor sajnos megvan annak a kockázata hogy a többi biológus hülyének fog nézni, és esetleg ezt anélkül teszik, hogy engem külön cikkben részletesen cáfolnának; a világ ilyen kegyetlen tud lenni.

PS.: A mainstream közgazdaságtan "szélsőséges szabadpiaci dogma"ként való karakterizálása sajnos azonnal elárulja a beszélőről hogy halvány fogalma sincs a mai közgazdaságtanról. Persze ez amúgy is ki szokott derülni, de minek az első lépésben elárulni?

tollaszerge (törölt) 2011.12.19. 09:37:38

@MacskaJancsi Jr: Ha a fogyasztás nem követné a termelést, akkor elkerülhetetlenül készletek halmozódnának fel, ilyet a gyakorlatban nem figyelünk meg. A készletek ciklikusan mozognak valamennyit, de trendjük nem igazán van.

HDDből egyébként jelenleg hiány van :-)

makro67 (törölt) 2011.12.20. 08:58:45

"A világgazdasági válságról persze nagyon sokaknak nagyon más a véleménye, mint ez a legősibb keynesi sztori."

Hát ez hullajó! Azzal érvelni valami ellen, hogy ősi, az meglehetősen szánalmas! Tessék mondani, kedves Pete Péter Arkhimédesz törvénye nem ősi? Na látja! És érvényes ma? Továbbá ha a keynesi alapgondolatok nem helyesek, akkor a szerző egy még ősibb tételhez, a Say dogmához nyúl vissza?
Lehet, hogy Pete Péter nem tudja azt, amit már Keynes is tudott?

Továbbá: van ma olyan valaki aki komolyan gondolja, hogy az aggregált kereslet elégtelensége nem gond? Továbbá van olyan, kellő közgazdasági intellektussal bíró ember, ki nem úgy gondolja, hogy a racionális várakozások hipotézise intellektuálisan összeomlott?

Ez a cikk (a szerzővel egyetemben) iskolapéldája annak, hogy miért nevezhető az elmúlt 20 év a makroökonómia sötét korszakának.

Ez pedig nagyon szomorú...

petepeter 2011.12.21. 12:44:33

Az Economist is hozzászólt, lásd Update a poszthoz.

Szülő1 2011.12.29. 16:54:14

Kedves Péter! Stiglitz-en való poénkodásod túlnyomó részt jogos, de nem teljesen. Stiglitz - anélkül, hogy kimondaná - valóban a 60-as évek marxista tankönyvi dogmáját adja elő. Vagy egy kicsit megengedőbben: ugyanennek az Erdős Péter-i változatát. Szerinte azért van MOST válság, mert a fogyasztási cikk kínálat MOST meghaladja a dolgozók vásárlóerejét. MOST baj van, de korábban nem volt, vagyis egy konjunkturális problémával állunk szemben. Ez ÍGY tényleg hülyeség. Kornai új könyvében viszont a "többletgazdaság" fogalma éppen arról szól, hogy a kapitalista gazdaságban MINDIG többlet-termelés van, éppen úgy, mint ahogyan a szocialista gazdaságban MINDIG hiány van - nem csak a konjunktúra egyes szakaszában.

bankvezér 2012.05.24. 20:21:14

@Szülő1:
" Kornai új könyvében viszont a "többletgazdaság" fogalma éppen arról szól, hogy a kapitalista gazdaságban MINDIG többlet-termelés van, éppen úgy, mint ahogyan a szocialista gazdaságban MINDIG hiány van - nem csak a konjunktúra egyes szakaszában. "

Természetesen Kornainak igaza van . Ahogyan már Marxnak is igaza volt a XIX. században.