Walter Mischel, egy stanfordi piszchológus, az 1960-as évek vége felé leültetett mintegy 600 négy és hat éves közötti gyereket egy üres szobába és felajánlott nekik egy mályvacukrot. Valahogy így. Ha a gyerek tudott várni 15 percet, kapott még egyet. Ha nem, nem. A „marshmallow experiment” eredeti célja az volt, hogy kiderítse, miért lesz valaki türelmetlen, vagy miért képes várni. Mischel azonban az évek során rájött, hogy azok, akik az eredeti teszten nagyobb akarattal vagy önuralommal rendelkeztek, a későbbiekben sokkal jobb iskolai eredményeket értek el, egészségesebben és jobb anyagi körülmények között éltek. „A mályvacukor teszt valójában nem is az akaratot vagy az önuralmat méri. Valami sokkal fontosabbat annál. Ez a teszt arra készteti a gyerekeket, hogy megtalálják azt az utat, ahogyan a legjobbak kijöhetnek egy adott szituációból. Akarnak egy másik mályvacukrot, de hogyan kaphatják meg? Nem irányíthatjuk a világot, de irányíthatjuk azt, ahogyan gondolkozunk róla. […] Ha kezelni tudod a legerősebb vágyaidat, akkor fel tudsz készülni a vizsgáidra” mondja Mischel, „és a nyugdíjadra is félre tudsz tenni. Ez nem csak a mályvacukorról szól.”

A mályvacukor kísérlet az egyik legsikeresebb pszichológiai kísérlet, amit valaha végrehajtottak. Nem csoda, hogy azóta számos folytatása történt. Ma már a kutatók azt sürgetik, hogy érdemes lenne az eddig használt teszteket legalábbis kiegészíteni a mályvacukor teszthez hasonló mérésekkel. Vagyis nem csupán az IQ-t, vagy egyéb standardizált teszteket kellene mérni, hanem a diákoknak az akaratát vagy önuralmát is. Azt, hogy mennyire képesek elhalasztani a közvetlen jutalmat, egy várható még nagyobb jutalomért cserébe (delay gratification). Hiszen ezek sokkal jobban jelzik előre a későbbi sikereket. Egy másik fontos tanulsága a folytatásoknak, hogy ez a képesség tanulható. Vagyis az iskolának érdemes lenne tanítani a gyerekeket arra, hogy mennyire fontos a hosszú távú céljainkért feladni a rövidtávú kifizetéseket. Tekintettel arra, hogy a családi háttér szorosan összefügg az önuralomra való képességgel, lehet, hogy egy ilyen közpolitikai beavatkozás hatásosabban csökkentené az egyenlőtlenségeket, mint a jövedelem újraosztó politikák!?