nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Válságkezelés itt és ott

2009.02.28. 10:05 petepeter

A magyar gazdaságot ma ugyanazok a globális kínálatot és keresletet mélybe rántó események sújtják, mint a világ többi országát. Divat azon sápogni, hogy minket mindig jobban ütnek, mint a többieket, és azon is, hogy az elmúlt évtizedekben folytatott gazdaságpolitika hibái miatt a turbulenciáknak való kitettségünk nagyobb… Minél is? Annál, mint amekkora akkor lenne, ha évtizedeken át egészen másfajta gazdaságpolitika folyt volna. Ez persze igaz, ám a válság következményeit és a lehetséges teendőket tekintve szélsőséges aránytévesztést rejt, és ennyiben túlzott optimizmust sugall.

Ha valaki úgy kap kolerát, hogy közben magas a vérnyomása, akkor persze nemcsak vért hány, de a füle is zúg, és biztosan jobb volna neki, ha nem zúgna a füle. Ettől még a vérnyomás meg a kolera, az két különböző dolog.

Nemcsak arról van szó, hogy a világméretű keresleti visszaesés és a hitelforrások globális bedugulása olyan dolgok, amelyek befolyásolása nem tartozik a hazai gazdaságpolitika kompetenciái közé. Legalább ennyire igaz az is, hogy az olyan jellegű eszközök, amelyekkel a nagy piacgazdaságok kormányai kísérleteznek (és amelyek amúgy náluk sem örvendenek osztatlan támogatásnak) jórészt hiábavalóak volnának és/vagy nem tartoznak a hazai gazdaságpolitika választható opciói közé. Részben persze azért, mert korábban a hazai gazdaságpolitika elszúrta, de ez szinte az utolsó azon okok sorában, ami miatt nemcsak naivitás, de kifejezetten káros is azzal példálódzni, hogy Németországtól Amerikáig mindenki azt csinálja, hogy…

Nem érvényes a mások okossága például azért, mert Magyarország kis, mind a külkereskedelmet, mind a tőkepiacokat tekintve nagyon nyitott, a nemzetközi piacokba beágyazott gazdaság, amely feltörekvő jellege miatt akkor is erősen támaszkodna a külső forrásokra, ha kormányai sokkal spórolósabbak lennének.
A keynesi típusú költségvetési kiadási programok hatása még akkor is az import növekedésében és nem a hazai kereslet élénkítésében csapódna le, ha volna miből költeni, és amúgy hinnénk a keynesi multiplikátorban. Magyarországon átlagosan minden elköltött száz forintból hetven olyan jószágot vásárol, amit más országban termeltek meg. Így a kereslet élénkítését célzó állami beruházási adóforintok zöme már az első lépésben is inkább külföldön őrizne meg munkahelyeket, ezért az is kizárt, hogy a kereslet élénkülése a gazdaság további részeire is átterjedhetne.

Még a válság kiteljesedése előtt a hazai bankszakma egy emberként állította, hogy a hazai bankok vagyonmérlege nem fertőzött a pénzügyi válságot kirobbantó rossz, „mérgezett” hitelekkel, és ebben utólag sincs okunk kételkedni. Összeomlás után persze sokminden rosszá válik, ami azelőtt jó volt, ám a hazai bankrendszer és közvetítésével a hazai gazdaság finanszírozási problémája nem a hazai bankoktól ered. Hanem onnan, hogy egyszerűen megállt azoknak a külföldi forrásoknak a befelé áramlása, amelyekre az egész gazdasági élet (a kormányzattal együtt) támaszkodott. Ezt a forrást a kormány akkor sem tudná pótolni, ha amúgy tele volna a kassza. Az IMF pénzből lehet csorgatni, ám ez kevés a folyamatos finanszírozási igényhez képest, jó, ha a valutaválság elkerüléséhez, és az állami devizaadósság törlesztéséhez elég.

A helyzetet súlyosbítja, hogy saját pénzünk van. Ha eddig inkább csak a tankönyvekben olvastuk azt, hogy ilyesmi egy morzsányi méretű saját tőkepiaccal rendelkező ország számára luxus, akkor most a bőrünkön érezzük az árát. Ha valaki erre vágyik, itt már kereshet felelősöket, bár a mea culpa nemcsak a kormányzati szféra oldaláról indokolt azért, hogy az euró minden áron és minél hamarabbi bevezetése nem volt elsődleges cél. Azért valljuk be őszintén, arra, hogy a devizakockázat ekkora lesz, még az sem számított, aki amúgy tudta mi is az. Most viszont itt vagyunk az ugráló euróárfolyammal, és az árfolyamválság elkerülésének kényszere még akkor is megköti az MNB kezét, ha a recesszió rendkívüli mérete miatt amúgy titokban hajlamos volna az inflációs célkövetés helyett a belső kereslet élénkítésére koncentrálni. Külföldi példákra hivatkozva ezt sokan követelik is tőle, ám tökéletesen igaza van abban, hogy a sürgetéseket elereszti a füle mellett, a keresletösztönző monetáris politika sem jöhet szóba.

A magyar gazdaságnak tengernyi egyéb baja is van, ám ezek nagyon különböző természetűek, és az azonnali meg a hosszú távra vonatkozó lehetséges terápiák összekeverése nem szerencsés. Annak tán még örülni is lehet, ha a kormány a válságmenedzselés PR-kényszerében a krízishelyzetre hivatkozva előránt húsz éve megoldatlan problémákat, annak még inkább, ha érdemi reformlépéseket tesz a megoldásukra. Csak illúzióink ne legyenek. Azok a súlyos ösztönzési visszásságokat feloldani kívánó lépések, amelyek az elmúlt hetekben programmá nemesültek, hosszú távú problémákat kezelhetnek. Az akut válsághelyzetet a globális kereslet és a finanszírozás csökkenése okozza, nem pedig az adórendszer anomáliái vagy az, hogy a szociális rendszer munkakerülésre buzdít. Igen, a bérjárulék csökkentése a korábbinál jobban ösztönzi a foglalkoztatás kiterjesztését. És a cégek tüstént fel is vesznek majd új munkásokat – amint elmúlik ez a válság, és lesz valaki, aki megveszi a termékeiket. A nyugdíjkorhatár felemelése és az adókedvezmények eltörlése is régóta szorgalmazott, kitűnő ötlet, de mi köze mindennek a válsághoz?

Nem semmittevést javasolok. Ha csak a magas vérnyomást tudjuk kúrálni, tegyük, hiszen keringési zavarokhoz és korai halálhoz vezet. Csak ne várjuk, hogy meggyógyítja a koleránkat, arra ugyanis nincs gyógyszer a mi patikánkban.

 

(Ez az írás megjelent a Magyar Narancs 2009/9. számában.)


7 komment

Címkék: magyar válság válságkezelés

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr35971142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

flash report 2009.02.28. 12:44:34

Teljes mertekben osztom a szerzo szkepticizmusat az allami keresletosztonzesre epulo anticiklikus politika magyarorszagi alkalmazhatosagaval-hatekonysagaval-celszerusegevel kapcsolatban. Abban is egyetertek, hogy a jelenleg formalodo, regota huzodo szerkezeti reformlepesek nem a rovidtavu valsagkezelest fogjak direkt modon elomozditani. Sot egy sajnalatos idozitesi problema is fel fog valoszinuleg merulni, miszerint a munkakinalatot regota hatraltato osztonzesi problemat bizonyos mertekig oldo tervezett akciok (TB jarulek csokkentes, szocialis segelyek megvagasa es elerheto osszeguknek tavolitasa a munkabol szarmazo jovedelemtol, kisebb reszben a januarban elindult "Ut a munkahoz" program) a depresszios kornyezetben nem fognak tudni egy ideig pozitiv visszacsatolassal szolgalni, vagyis nem fog szepen elindulni a foglalkoztatasi rata felfele, ami legitimalna politikailag es megvedhetove tenne a populista szirenhangok elleneben ezt a gazdasagpolitikai iranyt.

Van (illetve lenne) viszont szerintem egy fontos azonnali funkcioja annak, hogy a kormany jelentos reformaktivitassal toltse a kovetkezo honapokat (termeszetesen nem csak kulonfele sajtoanyagok osszeallitasaval, hanem effektiv parlamenti dontesekkel es kormanyrendeletekkel is megtamogatva). Ennek ugyanis azert van egy pozitiv szignalozasi hatasa a gazdasagi-penzpiaci bizalom szempontjabol. Ahogy en latom, mar jelenleg is erzekelheto, hogy a penzpiacok elkezdtek differencialni a terseg orszagai kozott, es ki tudja, lehet, hogy a Magyarorszagrol erkezo pozitiv, a hosszu tavu fenntarthatosagot es a potencialis novekedesi kilatasokat segito dontesek sora eppen annyit dob majd a magyar eszkozok megitelesen, hogy amikor nehany orszag eseten "kihuzzak a dugot", akkor pont nalunk ez ne tortenjen meg.

antal.daniel · http://antaldaniel.blog.hu/ 2009.02.28. 15:54:07

Teljesen egyetértek azzal, hogy Magyarország általános gazdaságpolitikai problémáit sokan még a Reformszövetségben is összekeverik a globális pénzügyi válság hazai hatásaival. Azzal is egyetértek, hogy ez miként hat a magyar gazdaságra.

Ilyen helyzetben szerintem az állami kiadások, különösen a szerzett joghoz kötődő, hosszú távon állandóan jelentkező kiadások csökkentése azért jó, mert az áthidalhatatlannak tűnő finanszírozási rést csökkentheti. Ez persze tovább növeli a magyar gazdaság belső kereslethiányát, illetve a lakosság munkanélküliségi kockázatát, de ha nincs pénz, akkor nincs pénz. A forint a kutyának se kéne, még ha nyomnák is - a bankok is százmilliárdokat parkoltatnak a jegybankban.

petepeter 2009.02.28. 16:55:05

@flash report: Én is úgy vélem, hogy attól, hogy valami a mostani krízisen nem segít, attól még meg kell csinálni minél előbb, ha amúgy meg kell csinálni. És egyetértek azzal is, hogy több esetben a rövid és hosszú távú várható eredmények kifejezetten szembe fogank menni egymással, a munkaerőpiaci példa remek. A munkaösztönzést kínálatot növelő lépsek most, amikor recesszió van, még növelik is a munkanélküliséget, mégis jó ezeket meglépni, mert hátha máskor majd megint senkinek nem lesz kedve hozzá.
Ami a bizalomerősítést illeti, ezzel is persze egyetértek, de az ilyen érvekkel az a nehézség, hogy annyira általánosak, hogy ezen a szinten csak egyetérteni lehet, ám nem tudjuk, hogy egészen pontoan milyen gyakorlati lépések következnek belőle. Úgy értem, miközben az nyílvánvaló, hogy ha van bizalom az jobb mintha nincsen, ugyanakkor nagyon kevés konkrétat tudunk arról a mechanizmusról, hogy egy konkrét kormány milyen és milyen mértékű lépései pontosan milyen mértékig növelik azt a nem mérhető bizalom nevú dolgot. Továbbá szinte semmi tudásunk nincs arról, hogy ez a nem mérhető bizalom milyen csatornákon és pontosan milyen mértékben növeli a nekünk tetszó kimeneteket.
Szóval érdemi elemzésre én a bizalom fogalmat ezért nem használnám nagyon.

petepeter 2009.02.28. 16:57:37

@adaniel: Aha, én is így látom. Egyébként az egész írást a Reformszövetség körüli mostani felhajtás indította el bennem.

VIII. Nagyapó 2009.02.28. 19:17:35

"A munkaösztönzést kínálatot növelő lépsek most, amikor recesszió van, még növelik is a munkanélküliséget"

Hát nem tudom... Ha ez nem abból fakad, hogy kevesebben fognak dolgozni, hanem hogy többen keresnek állást az eddig nem dolgozók közül, akkor ez probléma? Sose értettem, a statisztikákon kívül min javít a munkanélküliség nálunk gyakorolt elrejtése... Még a mostani juttatások összegének csökkentése nélkül is be lehetne vezetni olyan intézkedéseket, amiknek köszönhetően nem távolítanánk el mindenkit örökre a munkapiacról…

***

Amúgy a cikk a Mancsban és a mostani helyzetben nekem sem jön be (bár azon, hogy a válságot így sem, úgy sem ússzuk meg, nincs mit vitatkozni).

(Nagyjából ismételve az előttem szólókat), az olyan, a sebezhetőségre nagyon is kiható stock változókat, mint a devizaadósság aránya vagy az eladósodottság mértéke, tényleg nem lehet pillanatokon belül csökkenteni – bár hogy olyan magas a szintjük, amilyen, az közvetve vagy közvetlenül (felelőtlen fiskális politika => magas kamatok => devizahitelek terjedése) nagyon is az elmúlt évek fiskális politikájának következménye (vagyis legkésőbb a legközelebbi válság során jól fognak jönni a csökkentésükre tett lépések).

Az viszont, hogy az államkötvényeket el tudjuk-e adni, vagy IMF-segítségre szorulunk még 2010 után is, illetve hogy a forint többet vagy kevesebbet esik-e a cseh koronánál (esetleg mi fertőzzük-e a többi régiós EU-tagállam pénznemét), vagy hogy mikorra tudunk hiteles euro-csatlakozási céldátumot kijelölni, ami azért mégiscsak jótékonyan hathat a kamatprémiumra és az árfolyamra is, nagyon erősen múlik az eljátszott és csak megfelelő, látványos fiskális lépések árán visszaszerezhető bizalmi tényezőkön…

VIII. Nagyapó 2009.02.28. 19:20:06

(“Még a mostani juttatások összegének csökkentése nélkül is be lehetne vezetni olyan intézkedéseket, amiknek köszönhetően nem távolítanánk el mindenkit örökre a munkapiacról…”

Bővebben: időben korlátozott juttatások, munkakeresési és egyéb, az emberi tőke karban tartását segítő kötlezettségek…)

Rorgosh 2009.03.01. 12:25:40

@petepeter:

Meglátásom szerint hazánkkal a nemzetközi pénzpiacnaka elgnagyobb problémája az, hogy bár havonta - kéthavonta bukkan fel új program, azonban egyik sem kerül végrehajtásra.

Azonban a bizalmi hatásmechanizmus nem annyira bonyolult. Aki befekteti a pénzét, az szereti azt viszont is látni - persze némi haszonnal. Ha a befektető egy olyan országot lát, ahol épp nincs valódi kormányzás (pártpolitikától függetlenül: ahol nincs többségi kormány) és az az ország pénzügyi nehézségekkel küzd, akkor csak nagyon nagy haszon reményében hajlandó a pénzét ott befektetni.

Az ok ugyanis egyszerű. Ő magának ugyanis bekalkulálja azt, hogy a kormányzat - ha épp rájön a kormányozhatnék - korrekciós lépéseket tesz a pénzügyi nehézségek feloldására. Ami azért valljuk be őszintén, a gazdaságból történőforráselvonással szokott járni. Ez számára kockázat, ahol elmehet a nyereség.

Ellenben ha azt látja, hogy a kormányzat a szükséges korrekciós lépéseket már végrehajtotta, és becslése szerint az adott ország pénzügyi a helyzete a jövőben ezáltal stabil lesz, akkor nem számol jelentős korrekciós lépések kockázatával, így a befektetését már az adott piacra jellemző fundamentáslis értékelés alapján hajthatja végre.
süti beállítások módosítása