nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Önkéntes csere, gazdasági kényszer és erkölcsök

2012.11.30. 10:55 eltecon

A fogyasztó költségvetési korlátja definiálja az általa elérhető jószágok halmazát. Tényleges választását ezen belül a preferenciái döntik el. Az, hogy a mikroökonómia e fontos modellje hasznos elemzési eszköz-e vagy sem, attól függ, mennyire – ha egyáltalán – teljesül két alapvető feltevése. A tulajdonosi jogosítványok tisztázottak, vagyis pontosan lehet tudni mi felett rendelkezik az alany és mi felett nem, és a fogyasztó szuverén, vagyis saját preferenciái alapján ő maga dönt. A korlát azt jelenti, hogy ha valamiből többet szeretne, valami másról le kell mondania, ez az átváltás azonban önkéntes csere. Azért csinálja, mert amit kap, azt többre értékeli annál, amit cserébe ad.

A feltevések keretei között a döntési rutin univerzális, és morális vagy filozófiai elemeket egyáltalán nem tartalmaz. Vagyis ugyanígy járunk el, ha kölnit cserélünk nyakkendőre, vagy ha a vesénket élelmiszerre. Utóbbit vélhetően azok teszik, akik nagyon szegények, vagyis választási lehetőségeik halmaza nagyon szűkös. A morál szemszögéből nézve a kétféle helyzet ég és föld, az utóbbi nem önkéntes csere, hanem a gazdasági kényszer nyomása alatt meghozott kétségbeesett lépés. A fenti modell azonban a kényszer fogalmát nem ismeri.

Ezért akarja Michael Sandel átíratni a közgazdaságrtan tankönyveket. Jelentős visszhangot kiváltó könyvében (What Money Can't Buy: The Moral Limits of Markets) amellett érvel, hogy a közgazdaságtan csak akkor válik hasznos tudománnyá, ha a morális megfontolásokat beépíti a modelljeibe. Egy kritikus ismertetés Deirdre McCloskey tollából, vagy Sandel egy rövidebb esszéje kellő étvágycsináló lehet a témához.

Közben azért ne feledkezzünk meg arról, hogy pontosan mi is a vita tárgya! A kérdés nem az, hogy a morális kérdések fontosak-e vagy sem. (Fontosak.) De mégcsak az sem, hogy minket magunkat, vagy az egész társadalmat jobbá teszi-e, ha bizonyos erkölcsi parancsoknak engedelmeskedünk. (Jobbá teszi.) A kérdés az, hogy azoknak a jelenségeknek a leírását, amelyekkel a közgazdaságtan foglalkozik – mikor és miért nő vagy csökken egyes termékek ára, hogyan befolyásolja a piac szerkezete egy jószág kínálatát, miért nem nőnek egyes gazdaságok és miért növekszik az árak általános színvonala meg hasonlók – pontosabbá teszi-e az, ha a morális megfontolásokat beletesszük a gazdaság működésének leírását célzó modellekbe.


3 komment

Címkék: mikroökonómia portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr984939146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aszora 2012.11.30. 20:47:27

A posztban felvetett kérdésre megkapjuk a választ, ha sikerül előbb egy másik kérdésre egyértelmű választ adni:

Figyelembe vesznek-e (alkalmanként vagy rendszeresen) gazdasági aktorok morális megfontolásokat gazdasági döntéseknél?

A tapasztalat szerint ez azért elég gyakran előfordul (ennél egzattabb valamiféle felmérés lehetne), így véleményem szerint Sandel felvetése jogos.

Egy modell akkor jó, ha megfelelően tükrözi a valóságot :)
Ha az ember általában hajlamos döntéshoztalában morális megfontolásokat is figyelmbe venni, akkor természetesen egy adekvát modellnek is tartalmaznia kell ezt a "jelenség"-et.

szemet 2012.12.01. 09:12:01

Ez gondolom akkor számít csak amikor külső felek beavatkoznak a cserébe. Enélkül továbbra is mondhatnánk, hogy a veseeladó jobban preferálja az eladást mint az éhhalált, a vesevevő meg jobban preferálja a vételt mint a dialízist, akik meg nem preferálják ezt az üzletet más után néznek - a motiváció nem számítana, pontos modellhez csak meg kéne mérni a jelenség mértékét.

Az morál talán a külső beavatkozásnál játszik inkább, amikor nekem semmi közvetlen hasznom abból hogy számomra ismeretlen emberek vesekereskedését megakadályozom, még is elfogadom/támogatom hogy az általam fizetett adó egy részét ennek megakadályozására vessék be, pl. erőszakszervezetek vagy szociális védőháló fenntartásával (mondjuk ezek a jelenségek is vizsgálhatók a kiindulási motivációm mellőzésével pusztán az alapján milyen munkát végeznek és annak mi a hatása...)

makro67 (törölt) 2012.12.03. 22:24:49

Hát ez a pamflet hullajó! Irigylem azokat, akik az évszázad recessziójában a fenti közgazdasági témakörön törik a fejüket.

Ők valószínűleg azok, akik nemrégiben még a piaci hatékonyságot, az újklasszikus és racionális várakozások ökörségét éltették, s gratuláltak egymásnak a közgazdasági szakmában elért sikerekhez.

S most ők akarják átírni a közgazdasági könyveket! De nem ám akárhogy! Nem úgy, hogy azon a 2008-as események hagyják ott a lenyomatukat, hanem a saját szamárságait.

Hiába na, Einsteinnek igaza van: "Az emberi butaság és az univerzum végtelen, bár ez utóbbiban nem vagyok biztos."
süti beállítások módosítása