nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Hogyan válasszunk jegybankelnököt?

2012.12.21. 21:07 petepeter

A makroökonómia elmélete és az elmúlt évtizedek gyakorlata arra tanít bennünket, hogy monetáris lazítással nem lehet javítani a reálgazdaság hosszú távú teljesítményén, ennek erőltetése hosszú távon csak inflációt okoz. Közgazdászok körében ez a tétel közmegegyezésnek örvend. Rövid távon azonban más a helyzet. A likviditás növelése a hitelezés könnyítésén keresztül átmenetileg jótékonyan hathat a reálgazdaság teljesítményére is. Ez jó hír akkor, ha arra gondolunk, hogy a gazdasági kormányzat rendelkezik olyan eszközzel, amit a rövid távú visszaesések idején bevethet a gazdaság élénkítésére. Pontosan ezt teszi mostanában a fejlett világ jegybankjainak többsége. Mindezt azonban a hosszú távú árstabilitási céljuk veszélyeztetése nélkül kell tenniük, és a jegybankok alig győzik hangsúlyozni, hogy gazdaságélénkítő lépéseik nem állnak konfliktusban az inflációellenes elkötelezettségükkel. Nem azért, mintha az árstabilitás úgy általában prioritást élvezne a növekedéssel szemben, hanem pont azért, mert a monetáris eszköztár csak a rövid távú ingadozások tompítására alkalmas, hosszú távon a reálgazdasági teljesítmény fokozására nem. Tartós, trendszerű növekedés nem lesz a tartósan alacsony kamatból, de – ha megkérdőjeleződik a jegybank árstabilitás iránti elkötelezettsége – tartós infláció könnyen lehet belőle.

Az árstabilitási célt követő, a kormányzat többi részétől függetlenített jegybank éppen e probléma, a rövid és hosszú távú gazdaságpolitikai célok szükségszerű ütközésének feloldására kitalált megoldás. Az inflációt mindenekelőtt az emberek inflációs várakozásai fűtik. Az inflációval szembeni aggályokat csak egy olyan intézmény tudja enyhíteni, amely hitelesen jeleníti meg az inflációval szembeni elkötelezettséget, akár a kormányzat egyéb – esetenként inflációt gerjesztő – gazdasági céljaival szemben is. Az elv sikerét igazolja az elmúlt évtizedek nemzetközi gyakorlata, a világgazdaságban tapasztalt alacsony inflációs környezet, szemben a 70-es, 80-as évek gyászos teljesítményével.  

A jegybanki függetlenség biztosítására számos eszközt dolgoztak ki, amelyek érintik az intézmény beszámoltatási és felelősségi rendszerét, működési szabályait és finanszírozását, vezetőinek kiválasztását, kinevezésük procedúráját, javadalmazását és még számos kérdést. A konkrét megoldásokban lehetnek országonként specifikumok, de a fő cél mindig annak biztosítása, hogy a döntéshozatalt ne befolyásolják az árstabilitási célt kompromittáló külsődleges elvárások.

A Magyar Nemzeti Bank elnökének mandátuma két hónap múlva lejár, így rövidesen alkalmunk lesz megtapasztalni, hogy kormányunk mennyire teszi magáévá a jegybanki szerep fenti, a nyugati világban általánosan elterjedt felfogását. Az Orbán-kormány és a jegybank eddigi, a legkevésbé sem felhőtlen viszonya nem ad okot optimizmusra. Már önmagában az sem szerencsés, hogy a vezetőcsere előtt ilyen rövid idővel kormányzati forrásból sem potenciális jelöltekről, sem a kiválasztás szempontjairól semmiféle információval nem rendelkezünk. Ez még békeidőben is okozhatna átállási nehézségeket, nemcsak most, amikor a legtöbb megfigyelő radikális irányváltásra számít. Kétségkívül ez akkor is így zajlott, amikor legutóbb a kormány saját jelöltjeivel töltötte fel az MNB döntéshozatali szervét, a Monetáris Tanácsot. Akkor két héttel a testület első ülése előtt még nem volt ismert tagjainak névsora. Ehhez képest még időben vagyunk az elnökjelöléssel is. Az új vezető személyéről így hát csak a sajtó találgat. A külföldi gyakorlatot ismerő megfigyelő furcsállaná, hogy az esélyesnek gondolt jelöltek valamennyien a kormány „erős emberei”, politikusok, akik korábban nem dolgoztak jegybankban, nincsenek sem hazai, sem külföldi tapasztalataik a monetáris politika vagy a pénzügyi szektor működéséről, de nem rendelkeznek ezt helyettesítő kellően friss egyetemi képesítéssel sem.

Noha az angol jegybank, a Bank of England kormányzójának mandátuma csak jövő év júniusában jár le, utódját már jó három hete megnevezték. Vessünk egy futó pillantást arra az eljárásra, ahogy Nagy-Britanniában új vezetőt találtak a jegybankjuk élére. Az összehasonlítás akkor is tanulságos, ha tudjuk, a sajátos magyar gyakorlatot biztosan nem befolyásolja a mégoly pozitív külföldi példák emlegetése.

A már hónapokkal ezelőtt elkezdett kiválasztás transzparenciáját a brit hatóságok azzal is igyekeztek elérni, hogy a magas rangú közhivatali posztok betöltésekor szokásos pályázati eljárást követték, az állást a nemzetközi sajtóban meghirdették, és a kiírásban rögzítették azokat a szempontokat, amelyeket a jelölttől elvártak. Az elvárások között első helyen a szakterületen megszerzett tapasztalat szerepelt, vagyis a leendő elnöknek vezető pozíciót kellett betöltenie valamely jegybankban, de legalábbis egy nagyobb bankban, illetve pénzügyi intézményben. A vezetői képességen túl a jó kommunikációs készség, a pénzügyekben és a közgazdaságtanban való magas szintű jártasság is nélkülözhetetlen. Ahhoz, hogy az új vezető az intézmény számára oly fontos hitelességet megjelenítse a fentieken túl erkölcsi szempontból megkérdőjelezhetetlen személyiségnek kell lennie.

A tudósítások szerint a kiválasztás végső fázisában öt olyan szakember is volt, aki a fenti kritériumoknak megfelelt. A szakmai szempontok bármilyen politikai manőverezéssel szembeni elsődlegességét mi sem mutatja jobban, minthogy a posztot a jövő évtől olyasvalaki fogja betölteni, aki még csak nem is brit állampolgár, Mark Carney a kanadai jegybank jelenleg hivatalban lévő elnöke.

Carney természetesen nem idegen, közgazdasági diplomáit részben Oxfordban szerezte, és befektetési bankárként több mint egy évtizedet töltött Londonban. Nemzetközi intézményeknél betöltött pozícióin túl világhírét mégis az alapozta meg a leginkább, hogy az utóbbi évek pénzügyi válságától a fejlett országok közül éppen Kanada szenvedett a legkevésbé, és ebben – az ország jegybankjának élén – neki is jelentős szerepe volt. Sok túlzás biztosan nincs abban, ahogy a brit pénzügyminiszter a Bank of England élére való jelölését megindokolta: ma egyszerűen nincs nála tapasztaltabb és alkalmasabb jelölt a világon.

A magyar és a brit jegybank vezetői posztjának betöltésében persze van még egy fontos procedurális különbség: az angol bankelnököt a királynő nevezi ki, ez nálunk semmiképp sem menne. De a többi különbségen elgondolkodhatnánk.

(Ez az írás megjelent a Magyar Narancs 2012. évi karácsonyi számában.)


11 komment

Címkék: mnb monetáris politika portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr534976791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bekesg 2012.12.22. 09:23:07

Régen (2007) volt...
magyarnarancs.hu/publicisztika/karos_szenvedelyektol_mentes_kozgazdaszt_tartos_kapcsolat_remenyeben_-_milyen_legyen_az_uj_jegybankelnok-66665

Mondjuk hat éve ezt írtuk pl. "Végül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az új elnök legalább hat évig fogja vezetni az MNB-t. Hazánk ez idő alatt remélhetőleg közel kerül az euró bevezetéséhez" LoL.

tlvajferi 2012.12.22. 13:03:33

most valóbannem tudjuk, hogy ki lesz a MNB elnök, de eg ybiztos, a golman sachs beleegyezése kell hozzá
akárcsak nagy-britanniában
a cikk elfelejti megemlíteni, hogy a brit újságok valahogy úyg tálalták az illető személyét "a goldman sachs partraszállt angliában"

Varázspálca · http://szamvarazs.blogspot.hu/ 2012.12.22. 15:31:35

@bekesg: Gábor, az a cikk most is állja a helyét. Akkor is, ha az euróból nem lett semmi. Mi lett végül a lengyel jegybank elnökkel? Betanult?

Luzitán 2012.12.22. 18:08:04

@tlvajferi: Az istenért, mihez kell a Goldman Sachs engedélye? Hol élsz te? Mióta dirigál a a GS a brit kormánynak?

xylon 2012.12.23. 12:22:57

Azert a nagy multikulti osszeborulasban ne felejtsuk el hogy a BOE hazi jeloltje (Paul Tucker) meg ott ugy altalaban az egesz bagazs lejaratta magat a Libor fixing scandalban. Igy ok nyilvan szoba se kerultek.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.12.23. 14:31:21

"Tartós, trendszerű növekedés nem lesz a tartósan alacsony kamatból,"
Az nem, de frankó buborékok lesznek. Amíg a buborék fújódik, addig a kormány virul. Amikor kipukkad, akkor meg ráfogják a kapzsi bankárokra. Nincs itt semmi gond, kérem szépen :)

VIII. Nagyapó 2012.12.23. 17:31:18

A történethez mondjuk hozzá tartozik az is, hogy ez a bizonyos nagyon transzparensen kiválasztott jegybankelnök legelőször is egy lazább monetáris politikai cél bevezetésére tett javaslatot...:

www.voxeu.org/article/central-banks-can-phase-nominal-gdp-targets-without-damaging-inflation-anchor

VIII. Nagyapó 2012.12.24. 10:06:34

(Amivel nem azt akarom mondani, hogy a fenti jegybankelnök politikai kinevezett volna, vagy hogy a szakmai kvalitásaihoz bármiféle kétség férne, ha esetleg félreérthető volna a fenti megjegyzés :-) )

aki valaki 2013.01.01. 17:30:08

Tanár úr, a 70-es éveket nem tartom jó összehasonlítási alapnak mivel volt egy extrém külső sokk, az olaj/energia válság.

Sajnos, a politika rendszeresen beleavatkozik a jegybank működésébe nyugaton is (lásd Izland) vagy hallgatólagosan reménykedik a csodába és nem néz szembe a valósággal (például Írország).

Ettől függetlenül nem hiszem, hogy érdemes várni a csodát, nem fog megjönni a kormányzat esze és a legrosszabbra kell készülni.

petepeter 2013.01.01. 18:40:00

@aki valaki: A 2000-es évek első felében arányaiban ugyanolyan meredeken emelkedett az olaj ára mint a hetvenes években. ám akkor ez nem okozott inflációt, egyes vélekedések szerint részben éppen a megváltozott jegybanki politika miatt

aki valaki 2013.01.02. 04:04:43

@petepeter: Természtesen egyetértek, hogy sokat változott a jegybankpolitika és mindenképpen segített az infláció alacsonyan tartásában.

Viszont nem tartom helyesnek az ilyen egyszerűsítéseket, főleg mikor a 70-es években árkontrollal kísérleteztek (sikertelenül) és fejkvóta bevezetésén gondolkodtak. Ilyenek a 2000-es években szóba sem kerültek és ahogy a tanár úr is szokta emlegetni a világgazdaság mélyebb integrációjának defláció hatása van "Kínából deflációt importálunk ami lassan inflációvá válhat".

A mostani válságkezelés is aggaszt, hogy ekkora különbség lehet nyugati országok, intézmények reakciójában, ami elgondolkoztat, hogy talán most a ködben semmit sem látunk. Az ECB és FED-BOE közti erős kontraszt; én is lassúnak találtam az 'európai' választ, de nem tartom helytelennek a QE-vel való óvatosabb bánásmódot. Őszintén, tudjuk hova fog vezetni a mostani jegybankpolitika?

Remélem nem tűnök túl tudatlannak, nem vagyok tisztában eléggé a szakirodalommal és csak egy diák vagyok a sok közül.
süti beállítások módosítása