nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

A tücsök, a hangya és a válság

2009.02.10. 16:48 petepeter

 Az elmúlt két évtized globális gazdasági helyzetértékeléseinek egyik kedvenc kesergése az volt, hogy milyen veszélyeket rejt magában az, hogy az Egyesült Államok polgárai messze többet költenek, mint amennyit megtermelnek. Az általános közvélekedés szerint nincs is rettenetesebb annál, mint hogy a világ leggazdagabb országának túlköltekezését nálánál sokkal szegényebb országok polgárainak megtakarításai fedezik. A szegények fillérjeiből pazarló gazdag jól megrajzolt képe a moralizálásra amúgy is hajlamos társadalomkritikusok fantáziáját kellőképpen meg is mozgatta. Nem véletlen, hogy az erkölcsileg romlott és ezért igazságtalan, de ugyanezért fenntarthatatlanul a vesztébe rohanó világrend képét oly sokan osztják. A próféták nem is mulasztják el, hogy az egyre mélyülő válsághangulat közepette a „… megmondtuk mi előre, de nem hallgattatok ránk…” édesbús katarzisát a zavarodott többség arcába vágják.

Amit a hedonista életmód ostorozása nem tudott elérni, azt megteheti a jelen gazdasági válsághelyzet és az általa teremtett bizonytalanság,

 a borús jövőtől való félelem. A folyamatosan érkező statisztikai adatok és komentárok szerint az amerikai háztartások példátlan megtakarításba kezdtek. A pazarló túlfogyasztó végre magához tért, és most… most az Isten legyen hozzánk irgalmas.

 

 

 

 

 

 

 

 

 We are in the short run now

A válság kirobbanásakor úgy tűnt, hogy a fő baj a hitelközvetítő csatornák bedugulása, ami egyaránt sújtja a globális keresletet és a globális kínálatot. Az idő múlásával azonban a hangsúly egyértelműen áttevődött a világszintű kereslet visszaesésével kapcsolatos problémákra. A növekedési kilátások egyre rosszabbak, mert a háztartások és a vállalatok egyaránt újragondolják kiadási terveiket, várhatóan szűkülő jövedelmükből kevesebbet akarnak költeni, és egyre többet akarnak megtakarítani. Amerika szerepe ebben a folyamatban már csak a mérete miatt is kitüntetett, ha az amerikaiak kevesebbet vásárolnak, a világ többi része kevesebbet tud eladni. Keynes – ha élne – szomorúan bólintana, a megtakarítási paradoxon létező dolog.

A tücsök és a hangya meséjének morális üzenete változatlanul áll, de most speciel nem ez a tanmese a releváns közgazdasági modell. A szorgalmas hangya valóban tartózkodik fáradságos munkája termékének azonnali elfogyasztásától. De ez rajta kívül a világon senkit sem érint, ettől sem a tücsöknek, sem más rovaroknak nem lesz sem jobb, sem rosszabb. Vagy kissé szakszerűbben: amikor a hangya megtakarítja a betakarított magok egy részét, akkor tudatosan raktárkészletet épít, vagyis beruház, és így keresletet is támaszt munkájának gyümölcse iránt. A hangya zárt világában a megtakarítás és a beruházás (vagy ha tetszik: a kereslet és a kínálat) megegyezik.

A pénzügyi közvetítőrendszerrel megtámogatott modern cseregazdaságban a dolog nem ilyen egyszerű. Amikor félreteszünk, nem támasztunk közvetlenül keresletet semmire. Éppen ez a baj: a válságtól megrettent háztartások kiadás-visszafogási szándékai csökkentik a globális keresletet, így meggátolják mások és áttételesen saját maguk jövedelemhez jutását. Ez a megtakarítási paradoxon lényege.     

Magánbűnök, közerkölcsök

Tetszik, nem tetszik: ennek a problémának a megoldódása szempontjából a közerkölcsök szerint kárhoztatandó extravagáns költekező a pozitív hős. De legalábbis sokkal hasznosabb, mint a békeidőben is takarékosságra hajlamos attitűd, amely a fokozódó bizonytalanságra az óvatossági megtakarításának növelésével válaszol. Ha valaki ebből arra következtet, hogy a jó erkölcs és a kapitalizmus sehogy sem egyeztethetők össze, az biztosan nagyot téved. Sokkal inkább arról van szó, hogy a morális elvek az egyéni magatartás kereteit szabják meg, nagyszámú ember viselkedésének szándékolatlan eredőjét nem igazán hasznos egyéni viselkedések megítélésére kialakult normákkal mérni. Minden emberi akció megítélhető morális standardok szerint is. Az olyan hangzatos kijelentéseknek azonban, miszerint a jelen válságot az emberi profitéhség és a mohóság okozná, sem értelme, sem haszna nincs. Mohóság és profitéhség olyankor is van, amikor éppen nincs válság. A negatív emberi tulajdonságok elterjedtsége és a konjunktúraciklusok lefolyása között pedig nem mutatható ki mérhető kapcsolat. Mi több, a mainál valamelyest mohóbb amerikai fogyasztási vágy most kifejezetten jót tenne a világnak.


6 komment

Címkék: usa válság megtakarítás keynes

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr28934995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vallalkozo? 2009.02.13. 09:14:34

miert a bankokat,az autogyarakat tamogatjak?A fogyasztas kozvetlen tamogatasa nem eredmenyez nagyobb,gyorsabb hasznot?lsd ujautovasarlas Nemetorszagban!!!

petepeter 2009.02.14. 11:01:58

A bankok meg az autógyárak az két nagyon különböző tészta. Hogy miért, arról elmondtam a véleményemet itt: www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=18265
A fogyasztás támogatásával pedig az baj, hogy amikor az egyik fogyasztását támogatják, akkor azt a másiktól veszik el. Erről szól A betört ablak meséje fent.

ilyes 2009.02.22. 22:28:59

Az amerikai fogyasztók többet fogyasztottak mint amennyit termeltek, és ezt az olcsó hitel - amit arab és kínai megtakarítások tápláltak - fedezte. Tovább bontva ez a tücsök-hangya mese. Rövid távon mindenki azért imádkozik, hogy az amerikai háztartások fogyasszanak tovább, mert kell a kereslet. Ugyanakkor az olcsó hitel másik hatása az is volt, hogy minden termelő (vállalat, ingatlanfejlesztő stb.) soha nem látott tőkeáttétellel valósította meg tevékenységét. Most hirtelen drágává vált a hitel (mert félelmetessé vált az eddig lebecsült nemfizetési kockázat és mert nincs kereslet az olajra, kínai kütyüre stb.) Az olcsó hitel elfedte a verseny jótékony szelektív hatását - az jusson erőforráshoz aki tényleg hatékony - még az amerikai autógyártók is elvegetáltak hitelből nulla nyereség mellett a konjunktúra idején.
A válságban most rövid távon jó lenne ha az amcsi fogyasztók nem kezdenének tücsökké válni és fogyasztanának, de hosszabb távon pont ez a rugalmas alkalmazkodásuk teremti meg a kilábalás alapját: megtakarításaik idővel lenyomják a hitel árát, persze addigra már csak a tényleg versenyképes termelők maradnának talpon, hacsak a megtakarításaikat el nem vonja az állam és tolja be a nem hatékony autógyártók kisegítésébe...

ilyes 2009.02.22. 22:31:09

Az amerikai fogyasztók többet fogyasztottak mint amennyit termeltek, és ezt az olcsó hitel - amit arab és kínai megtakarítások tápláltak - fedezte. Tovább bontva ez a tücsök-hangya mese. Rövid távon mindenki azért imádkozik, hogy az amerikai háztartások fogyasszanak tovább, mert kell a kereslet. Ugyanakkor az olcsó hitel másik hatása az is volt, hogy minden termelő (vállalat, ingatlanfejlesztő stb.) soha nem látott tőkeáttétellel valósította meg tevékenységét. Most hirtelen drágává vált a hitel (mert félelmetessé vált az eddig lebecsült nemfizetési kockázat és mert nincs kereslet az olajra, kínai kütyüre stb.) Az olcsó hitel elfedte a verseny jótékony szelektív hatását - az jusson erőforráshoz aki tényleg hatékony - még az amerikai autógyártók is elvegetáltak hitelből nulla nyereség mellett a konjunktúra idején is.
A válságban most rövid távon jó lenne, ha az amcsi fogyasztók nem kezdenének tücsökké válni és fogyasztanának, de hosszabb távon pont az ő rugalmas alkalmazkodásuk teremti meg a kilábalás alapját: megtakarításaik idővel lenyomják a hitel árát, persze addigra már csak a tényleg versenyképes termelők maradnának talpon, hacsak a megtakarításaikat el nem vonja az állam és tolja be a nem hatékony autógyártók kisegítésébe...

petepeter 2009.02.24. 16:46:14

@ilyes: EEEEgen. Egytértünk. Alulról az ötödik sorban tücsökké helyett, hangyává-t akartál írni.

Rorgosh 2009.02.27. 19:43:28

Tulajdonképpen - jobb esetben - a válság nagyjából addig fog tartani, amíg az amerikai háztartások annyi megtakarítást fel nem halmoznak, hogy most már abból fogyaszthassanak lelkesen...

Hacsak a kormányuk közbe nem avatkozik...
süti beállítások módosítása