Hát nem tudom, nem hiszem, hogy ez akkora újdonság. Biztosan lehetett látni előre, hogy a rendszerben kissé sokan akarnak megélni a pénzügyi szférából, miközben a reálgazdaság nem termeli meg a fedezetet. Akik ezt látták, miért nem szóltak?

@Magic Horse: Megjegyzésed ugyan egybecseng a hazai közvélekedéssel, de ettől még ellentmond a közgazdasági kétszerkettőnek.
A reálszektorban megtermelt jövedelmeken élősködö pénzügyi szektor bűnbakkereső ideológiának jó lehet ugyan, helyzetleíró elemzésnek kevésbé A pénzügyi szektor forrásokat közvetít, e szolgáltatás ugyanolyan reáljószág mint mondjuk a kereskedelem. A pénzügyi szféra az e szolgáltatásért felszámított díjból él. Utóbbit tarthatja valaki túlzottan magasnak, de attól, hogy kevesebben kínálnak ilyen szolgáltatásokat, ennek ára lefelé biztosan nem fog menni. Adam Smith óta tudjuk, s azóta tenger bizonytéka keletkezett annak, hogy az indokolatlanul magas árak ellenszere a verseny, vagyis ha sokan akarják a cuccot kínálni. Ez esetben pedig, ha sokan akarnak megélni a pénzügyi szektorból, az csak úgy lehet, ha sokan akanak ilyen szolgáltatást nyújtani.

Másfelől, függetlenül attól, hogy mit is gondolunk arról, hogy hol keletkeznek a jövedelmek, olyan jövedelemből, amit nem termeltek meg nem lehet megélni, mert a mindenkori jövedelmek definíció szerint azonosak a mindenkor megtermelt javak és szolgáltatások együttes értékével. Az természetesen igaz, hogy egyes személyek és gazdasági egységek többet költenek a mindenkori jövedelmeiknél, de ezt csak úgy tehetik, hogy más helyeken, másoknál keletkezett megtarításokat használnak fel erre. A pénzügyi szféra dolga éppen a megtakarítók és felhasználók közti közvetítés. Am nind a megtakrítók, mind a felhasználók (adósok) a reálszféra alanyai, a pénzügyi szféra csak közvetít, nem pedig elvon és felél forrásokat.
Végül, attól, hogy valami nem új, attól még célszerű sokszor elmondani, különösen akkor, ha ugyan mindenki tudja, mégsem ennek megfelelően viselkedik.(Lásd: miért nem szóltak?) Magyarországon is rengeteg olyan nyújtott hitel van, amiről a hitel nyújtója is meg az adós is pontosan tudja, hogy nem fogják visszafizetni. Ilyen például az agráriumnak állami részvétellel nyújtott hitelek jó része, de a MÁV sem fizeti vissza gyakorlatilag sohasem a költségvetésből kapott hiteleit. Ezt te is tudhatod, ha megnézed a költségvetési kiadások listáját. És akkor te is szólhatsz, hogy legközelebb ne adjanak neki.

Köszönöm a kimerítő megjegyzést :)

"Buyers bought houses they couldn't afford, believing they could refinance in the future and benefit from the ongoing appreciation. Lenders assumed that even if everything else went wrong, properties could still be sold for more than they cost and the loan could be repaid."

- ezt érdekes összevetni azzal, hogy

"Critics of Federal Reserve Chairman Alan Greenspan say he held interest rates too low for too long, and in the process overstimulated the economy."

Szóval lényegében minden aktort lehet hibáztatni, kezdve az expanzív monetáris politikától (túlhajtott gazdaság, optimista környezet) az óvatlan közvetítő bankokon* keresztül az erőn felül vállaló háztartásokat.

* és ha ehhez hozzávesszük, amit a post írója is idéz „If this crisis proves nothing else, it proves you cannot help people by lending them more money than they can pay back.”, akkor az ember hajlamos a közvetítő szférát okolni. Erre gondoltam, mikor írtam, amit írtam. Kissé sarkosan, de az ember hajlamos a végletekre, mikor a feje felett ég a ház. :(

@Magic Horse: Ha az első kommentedben is ilyen árnyaltan fogalmaztál volna, biztos nem azt írtam volna, amit írtam. De most azt gondolom, hogy nem is vagyunk messze egymástól. Azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy a szabályalkotónak abból kell kiindulnia, hogy amit a gazdasági szereplők legálisan megtehetnek, azt meg is fogják tenni, ha érdekeik úgy kívánják. Ezért lehet rájuk erkölcsi felelősséget róni, meg hibázttni is lehet őket, de ennek nem lesz magatartást módosító hatása, a szabályok megjavításának viszont igen.
A nostani fejreállás alapvetően szabályozási kudarc, a szabályoknak kell olyanoknak lenniük, hogy az egyéni döntéshozók számára logikus és lukratív döntések együttesen ne káoszhoz, hanem harmóniához vezessenek.

Szerintem sem áll messze a véleményünk. Kérdés, hogy mi fog változni és utólag milyen következtetéseket von le a tudomány ebből a válságból. És ha túlszabályozunk, akkor az esetleges újabb recessziót nem fogják-e azzal magyarázni és újraszabályozni (ördögi kör)? Ha belegondolok, hogy még a 29-es összeomlás okait tekintve sincs konszenzus...

"Azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy a szabályalkotónak abból kell kiindulnia, hogy amit a gazdasági szereplők legálisan megtehetnek, azt meg is fogják tenni, ha érdekeik úgy kívánják." - a cikk is erre utal szerintem, mikor azt írja, hogy az emberek azt HITTÉK, hogy tudnak törleszteni, a bankok pedig azt HITTÉk, hogy a fedezet elegendő. Legelső megjegyzésemmel is valami hasonló dolgot akartam kifejezni, kissé szerencsétlenül :) A növekvő kereslet miatt felvert lakáspiaci árakat a bankok elfogadták fedezetnek és hiteleket adtak, ami újabb nyomást adott a piacnak keresleti oldalon. A 29-es válságban hasonló volt a részvénypiac, a növekvő kereslet elhitette a befektetőkkel, hogy nyereséget tudnak realizálni, ami tovább fűtötte a piacot (végül már alapletétre is vásároltak). Lehet, hogy nagy marhaság az analógia, de mintha mindkét esetben olyan jövedelmeket akartunk kivenni a rendszerből, ami nem volt benne, így aztán kipukkant a lufi.

@petepeter: Érdekes látni, hallani és olvasni, hogy ki mit ragad meg a jelenlegi válságból. Az, hogy a piacok szabolyozók nélkül az optimális allokcióhoz vezetnek, az kissé megdőlt. A pénz és a piac önmagában nem lehet koordinátor, mert a rendszerben résztvevők cselekvése a pénz, illetve a fogyasztható javak megszerzésére irányul. És ezért az előző posztban megfogalmazotton túl, nem csak a szabályok megfogalmazása, hanem betartatásuk is lényeges volna - a szereplők a legális vonalon is hajlandók túllépni, olykor.
Egy-egy szereplőre önmagában puskát fogni felesleges és szerintem hibás. Ugyanis semmi kirívó nem történt: mindenki a saját érdekét követte ebben a történetben. A bankok profitot akartak. Az ügynökök jutalékot. A hitelminősítők megrendeléseket a szolgáltatásikra. A politikusok szép gazdasági mutatókat, a FED pedig alacsonyan tartotta a kamatot. A fogyasztó lakást, hitelt. A kártyavár alján lévő emberek elhitték, hogy most megkaphatják és így vagy úgy vissza tudják fizetni, vagy el tudják adni a lakást drágábban és nyernek rajta. A Lehman bros az utsó pillanatban is magasabb árat akart a részvényeiért. A FED nem akart újabb adag pénzt pumpálni a rendszerbe. Az európai bankok nyereséget a származékos termékekből stb stb.
A rendszer az ösztönzőkön keresztül jutott el a jelenlegi pontjába. Vannak persze a bűnösök között bűnösebbek (pl a hitelminősítők különösen etikátlanul folytatták tevékenységüket) Ám ha mindenki a rendszer szerinti (rövid távú) érdekét követte, akkor a rendszer felépítménye rossz uis hiányoznak a hosszú távú ösztönzők. És nem a kapitalista rendszerről beszélek, hanem a pénzügyi szféráról. (Sajnos a kapitalizmusnál ebben a percben nem tudok jobbat mondani) :)
Bár tény, hogy a kapitalista rendszer tartóseleme, a fogyasztás, a jövedelemszerzés és termelés egyszer nagy korlátba fog ütközni: a Föld határaiba. Még rengeteg filozófiai és pszichológiai elemet lehetne felvonultatni, de felesleges. Az emberek többsége kapzsi, törekvő, kíváncsi és többet akar. A kapitalista rendszer pedig tökéletes keret ehhez az alaptulajdonsághoz. Amíg ez a szemlélet nem változik meg, addig válságok lesznek, újratermelődnek maximum nagyobb szünetekkel. Az emberek szerzési vágya pedig elég régen, valahol az almánál kezdődött...

@LehmannKristof: Ha nem nekem címezted volna, biztosan nem kommentálnálak meg, de lehet, hogy választ vársz. Lehet borongani azon, hogy a világ rossz, az emberek rosszak, önzőek és kapzsiak, de ez sem problémamegoldáshoz nem vezet, de még új ismerettel sem lát el bennnünket a világról, mondhatni nem vezet sehova. Vannak persze emberek, akik szeretnek fájdalmasan belemerülni a világ rosszaságába és megjósolni a csúfos világvégét, ilyen doom teóriák azóta vannak amióta a világ világ, de én közgazda vagyok, nem pedig próféta, aki a nép ostorozásában leli örömét, de még morálfilozófus sem vagyok aki megítéli a többieket.
Arról, egy-két mondat erejéig már ebben a blogban is értekeztem (A tücsök, a hangya és a válság-ban), hogy az emberek tömegei magatartásának szándékolatlan következményeként előálló makroökonómiai események pl. válságok, tózsdebuborékok és recessziók elemzésébe egyéni emberi viselkedés megítélésére szolgáló erkölcsi normatívákat belekeverni sem nem hasznos, sem nem szerencsés. Beleláthatod a rösszak büntetéseként igazságosan eljövő világvégét valamibe, ami arról szól, hogy a gazdasági teljesítmény visszaesik négy-öt százalékkal, miközben az elmúlt húsz évben ötvennel nőtt, én nem látok bele ilyeneket, mert én nem élvezem a végítélet eljötte feletti borzongást.
Arra azért figyelj, hogy mi az amivel szemben érvelni akarsz. A legkönnyebb úgy okosnak lenni, hogy az ember kitalál nem létező nézeteket, aztán jól elveri rajtuk a port. Azt írod: "Az, hogy a piacok szabolyozók nélkül az optimális allokcióhoz vezetnek, az kissé megdőlt." Felsorolnál nekem három - tudod mit, egy - közgazdát, tankönyvszerzőt, bárkit Adam Smith óta, aki azt állította volna, hogy a piacok szabályok nélkül egyáltalán múködőképesek volnának ? Kinek a nézetei is dőltek itten meg ? A közgazdaságtan születése óta azzal foglalkozik, hogy a különböző szabályok hogyan koordinálják vagy nem koordinálják az emberek viselkedését. Ezeknek a szabályoknak a sokfélesége talán mégsem egyszerűsíthető bele a "szabályozatlan piac" kontra "szabályozott mittudoménmi", az ideológia kívánalmaira szabott dichotómiájába. Az Egyesült Államokban több ember foglalkozik gazdasági szabályok kidolgozásával és metartatásával, mint amennyi Magyarországon összesen dolgozik. Ettől még a konkrét szabályok nem a legjobbak, időnként vannak kudarcok, és fejreállások, ahogy közúti balesetek és hasonlók is vannak, pedig milyen jó autók és közlekedési rendszerek vannak manapság.
A föld erőforrásainak kimerülésével kapcsolatos aggodalmaidat nem osztom, de ez hosszabb érvelést kíván, itt erre nincs tér.