Az inflációs célkövetés rendszeréről van szó, természetesen. A Finance & Development cikke röviden összefoglalja, hogyan látja az IMF a válság után a monetáris politika legfontosabb kérdéseit. (Olvastunk már ilyet Blanchardtól, ez mintha csiszoltabb és kevésbé önkritikus lenne). Rendkívüli időszakokban a pragmatizmus megfelelő gyakorlat lehet, ám a normális időszakokban csak egyértelmű szabály követése segítheti elő a monetáris stabilitást. Van rajta igazítani való, de a legutóbbi kemény kritikák ellenére még mindig ez tűnik a legjobbnak.
A cikkből azt is megtudjuk, hogy a jegybanki függetlenség elleni támadások máshol is divatba jöttek, amit az IMF aggodalommal szemlél. Argentínában például kirúgták a jegybank elnökét, mert a devizatartalékot nem akarta az adósság törlesztésére fordítani. Mit mondjunk, ott ezek szerint legalább pontosan lehetett tudni, hogy mi is a bajuk vele.
