nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Munkaalapú gazdaság

2013.02.18. 18:40 petepeter

Ha hinni lehet a magyar társadalom forradalmi átalakulását hirdető kormányzati kommunikációnak, akkor közel három éve ezt építjük. Önök észrevettek, vagy éreznek ebből már valamit? Egyáltalán, mi is az, amit éreznünk kellene, mit jelent pontosan a munkaalapú gazdaság?

Hát…öööö… izé…kinek ezt, kinek azt. Ebből persze mindjárt az is következik, hogy politikai szlogennek lehet kiváló, de ha csak erről van szó, akkor egy közgazdásznak nincs dolga vele. Ám a Fidesz politikusai úgy beszélnek róla, mint egy megvalósítandó modellről, aminek empirikusan azonosítható, más alternatívákkal összevethető tulajdonságai vannak. Mondjuk olyanformán, ahogy elemzők tudás alapú gazdaságról beszélnek. E fogalom arra utal, hogy a nemzeti jövedelem termelésében és az abból való részesedésben a technológiai tudás, a képzettség mérhetően sokkal nagyobb szerepet kap, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt. A ténymegállapítás rögtön gazdaságpolitikai ajánlásokat is implikál, az lesz sikeres, aki többet költ oktatásra, technológia importra stb. Vajon rejlik-e hasonló, megfogható tartalom a munkaalapú gazdaság jelszava mögött?

Tekintettel arra, hogy közgazdasági szakmunkákban a kifejezés manapság nemigen szerepel, az értelmezési kísérlethez be kell érjük politikusi nyilatkozatokkal. Azokat a szövegkörnyezeteket vehetjük sorra, amelyekben az utóbbi időszakban e fogalom elhangzott. Miniszterelnökünk megnyilatkozásait leíró kategóriákba átfordítva olyasmiről lehet szó, hogy a munkaalapú társadalomban az emberek értékek létrehozásából, és nem mások rovására, a mások által termelt értékek elvonásából jutnak jövedelemhez. Noha ebből már lehet némi meritokratikus, tehát érdem alapú jövedelem elosztási elvekre következtetni, még mindig túl általános ahhoz, hogy bármifajta konkrét szabályokban is megtestesülő működési elv legyen belőle. Szükség volna az érdemek specifikálására, amit persze nem pótol a spekuláció ilyenkor szokásos kárhoztatása.

Arról nem is beszélve, hogy miért volna „munkaalapú” az a gazdaság, amelyik résztvevőit hozzájárulásuk szerint díjazza. Noha a Fidesz ismert a piacgazdasággal szembeni gyanakvásáról, és gyakran intézkedéseiben is ellenséges a tőkével szemben, arról nincs tudomásunk, hogy a munka egyedüli értékteremtő voltát hangoztató munkaérték elmélethez tért volna vissza. Idősebbek még emlékezhetnek arra, hogy boldogult szocialista rendszerünk erre az ideológiára támaszkodva szüntette meg a tőke magántulajdonát és tiltotta meg polgárainak, hogy a munkán kívül más (például tulajdonhoz kötődő) jövedelemforrásuk legyen. Miután azonban a kormánypárt a kommunizmus démonával még a spekulációnál is intenzívebb ideológiai harcot folytat, nehezen tudnánk elképzelni, hogy a munkaalapú gazdaság valójában álruhás szocializmus.

Egy másik – az eddigieknek nem ellentmondó de sajnos továbbra is csak negatív – definíció az lehet, hogy a munkaalapú gazdaság a jóléti gazdaság, jóléti rendszer tagadása. Hála a jóléti államról szóló hatalmas irodalomnak, utóbbiról legalább tudjuk, hogy micsoda. Egyes jómódú európai országoknak azt a gyakorlatát értették ezen, hogy az állam erőteljes jövedelmi újraelosztás révén polgárainak alanyi jogon, tehát erőfeszítéseiktől függetlenül garantál egy viszonylag magas, az átlagostól nem nagyon távoli életszínvonalat. Sajnos a jóléti állam szapulása jottányival sem visz minket közelebb a forradalmian új magyar modell mibenlétének tisztázásához. Korábban is ismert, a teljesítményekkel szembeni ellenösztönző hatása és az állami költségvetéseket fenntarthatatlanul megterhelő volta miatt a jóléti állam már jóval a mostani világgazdasági krízist megelőzően válságba jutott, korábbi hívei már több évtizede az eredeti elveket feladó megreformálásán, valójában leépítésén munkálkodnak. Ha tehát ez a munkaalapú gazdaság, akkor ezt már elég sok helyen építik.

Talán közelebb jutunk a megoldáshoz, ha elvi deklarációk helyett azokat a konkrétabb intézkedéseket vesszük szemügyre, amelyek indoklásánál e fogalomra hivatkoznak. Nem meglepő módon ilyesmivel leginkább a munkaerőpiac megváltozott szabályainál találkozhatunk. A munkaerőpiac diszfunkcionális működése a rendszerváltás óta neuralgikus pontja a magyar gazdaságnak. A tízmillióhoz közeli lakosból kevesebb, mint négymilliónak van foglalkoztatottságból származó jövedelme, szokatlanul magas a rokkantsági vagy korengedményes nyugdíjakból, ilyen-olyan segélyekből élők száma, még riasztóbb azoké, akikről egyáltalán nem tudni, hogy miből élnek. Mindezek miatt aktivitási mutatóink a legrosszabbak közé tartoznak egész Európában.

Az inaktívak munkaerőpiacra való visszatérítésének érdekében a kormány valóban számos radikális intézkedést hozott. Megszüntettek vagy csökkentettek egy csomó segélyt és ellátást, felülvizsgálják a rokkantsági és korai nyugdíjazások rendszerét stb. stb., s ezekre a lépésekre gyakran hivatkoznak úgy, mint a munkaalapú gazdaság építésének eszközeire, vagy feltételeire.

Nincs itt terünk arra, hogy e reformok eddigi eredményeit értékeljük. Arra azonban rá kell mutatnunk, hogy ha ez az új modell lelke, akkor megvalósítása ugyancsak félszívvel történik, a gazdaságpolitika más elemei ugyanis kifejezetten csökkentik a foglalkoztatottságot. A minap látott például napvilágot az a hír, miszerint a nők negyvenéves munkaviszonyához kötött korkedvezményes nyugdíjazás közel ugyanannyi embert vont ki eddig a munka világából, mint amennyit az összes többi intézkedés oda visszaterelt. Arról már nem is beszélve, hogy a lakosság helyett a vállalatokat adóztató politika radikálisan csökkenti a munkaerő iránti keresletet. És persze – visszatérően - marad a legfontosabb dilemma: ha a munkaalapú társadalom egyszerűen magas munkaerőpiaci aktivitást jelent, akkor ezt a legtöbb európai országban már régen felépítették.

De ha tényleg ennyire nincs se füle se farka, akkor miért szeretik politikusaink annyira? Talán azért, mert politikai jelszónak tényleg jó, mozgósító lehet. A becsületes munka a legtöbb ember számára olyan értéktartalmat hordoz, amivel örömmel azonosul. Igaz ugyan, hogy ezt az egyetértést bármilyen konkretizálási kísérlet csak megbontaná, de lássuk be, hogy ez a legtöbb jó jelszóval így van. Az igazságos társadalom megvalósulása sem azon szokott elbukni, hogy a többség az igazságtalanságot pártolná.

(Ez az írás megjelent a Magyar Narancs 2012/7. számában)


20 komment · 1 trackback

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr95087438

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.02.19. 11:52:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

greybull 2013.02.18. 20:18:22

Elvileg roppant egyszerűen megteremthető a munka alapú társadalom: 1 millió embernek adj 1-1 ásót és ássanak árkot. Amikor félméterig eljutottak egy másik 1 milliónak át kell adni a lapátokat, akik meg betemetik a kiásott árkot. Mindkét munkának van eredménye, látszatja. Mindezt minimálbérért. Persze fidesz fejekben valami olyan gomolyog, hogy lenne sok kis iparos ember, csizmadia, kádár, ács - vág, varr, fúr, farag, fűrészel, sz'al ALKOT! Nem úgy mint az élősdi tanár, a lusta jogász/közgazdász, a zorvos: ezek semmit nem alkotnak - igaz, csak az embert, azaz az: EMBERT, alkotják, de hát az semmi, ergo: az ember = semmi.

bankvezér 2013.02.18. 22:36:37

Azt mondja Bankcsicska Viktor, hogy munkaalapú társadalmat kell felépíteni.

Ami igaz, az igaz, tényleg munkalapú társadalmat kell felépíteni. Én már a legelső posztomban is leírtam azt, hogy dolgozzatok, mert csak a ti munkátok által biztosítható a mi (bankárok) jólétünk. Mi ugyanis nem termelünk az égvilágon semmit. De nem csak nem termelünk semmit, hanem aki termel, még azt is olyan helyzetbe hozzuk, hogy ne tudjon termelni, és adósodjon el visszafizethetetlen módon . Azután pedig rátesszük kezünket minden elérhető vagyonára. Így leszünk mi egyre gazdagabbak, ti pedig egyre szegényebbek.
Visszatérve a munkaalapú társadalomra, - azt bizony nem Bankcsicska Viktor találta fel. Azt már jó pár ezer éve feltalálták mások, csak a hivatalos neve eddig nem munkaalapú társadalom volt, hanem rabszolgatartó társadalom. Munkaalapúnak Bankcsicska Viktor nevezte el, hogy megtévesszen benneteket, azaz a rabszolgákat. Hát igen, nagy franc ez a ti főnökötök, - aki nekünk csak egyszerű csicskánk. Általában elégedettek vagyunk vele, mert a kedvünkre tesz azért a pénzért, amit tőlünk kap, és amit előzőleg az ő segítségével veszünk el tőletek.
Nem mindig volt ez így, talán emlékeztek rá, hogy kezdetben háborúzott velünk, de mára már betörtük, mint dakota indián a vadlovat. Most már ott tartunk, hogy elviseli, - mit elviseli? - lapít, mint szar a fűben, ha arról van szó, hogy a bankok jogsértő szerződésekkel kifosztják az adósokat, és pótkocsis kamionokkal viszik ki a pénzt az országból.
A bankok a 180 milliárdos különadót nevetve hárítják át az ügyfelekre, annak ellenére is, hogy Kósa Lajos, - a másik csicskánk - keményen megígérte, a kormány nem fogja ezt megengedni. De valójában mégis engedi, mit tehetne mást.
Persze jól van ez így, mert mi bankárok így akarjuk.
Miközben ti rabszolgaként fogtok kulizni, addig mi, a brutális mértékű, folyamatos pénzkivonással teljesen elszegényítünk benneteket. Számotokra a nyomor marad. Viktor gondoskodik róla, hogy egyenként legyetek levágva, mint a birkák, mert így nem fogtok lázadni. Amíg Bankcsicska Viktorban bíztok, addig nekünk ( bankoknak ) nyert ügyünk van.
2011. 07. 23.
bankar.blog.hirszerzo.hu/entry/22290

makro67 (törölt) 2013.02.19. 00:07:49

Evvel a munkaalapú izével tényleg sok gond van. Amit ebből a témából kihozhat egy közepes közgazdász. az nem kevés.

Ám e cikk érvelése, felépítése meglehetősen vérszegény. Szerintem azért Pete ennél többre képes (legalábbis remélem)

A cikk egy fő állítása, mely a nők 40 év utáni nyugdíjba vonulását illeti kritikával, az bizony a jelenlegi helyzetben mókás lett. (Potenciális kibocsátás közelébe talán lenne benne ráció. Talán.)

Kedves Pete Péter a 25 év alatti korosztálynál a mnk. ráta 20% körüli! És ebben a külföldre távozók nincsenek is benne. Mi a gondja akkor ezzel a kormányzati intézkedéssel a szerzőnek? Miért jó, ha a 25 éves nem dolgozik a 62 éves viszont igen?

Na mindegy, a Magyar Narancsba így is jó lesz!

Vidéki 2013.02.19. 09:32:33

1. A szerző egyik téveszméje, amit bizonyítást nem igényelő axiómának képzel:

„az lesz sikeres, aki többet költ oktatásra, technológia importra stb.”

Ez egy szükséges, de nem elégséges feltétel.

A sikeresség nem automatikusan következik a fejlett oktatásból, és a jó diplomából, hanem más materiális javak, erőforrások és történelmileg kialakult helyzetek is meghatározzák, hogy a kiművelt fők
egy adott területen kihozhassák magukból az optimumot.

Nem a fecske hozza el a tavaszt, hanem a tavasz a fecskét.

Jó példa erre Wernher von Braun története, aki a rakétatechnika terén nagyot alkothatott,

de nem hazájában, Németországban, hanem az USA-ban,

ahol döntő szerepe volt a Saturn rakéta megalkotásában, amelyik képes volt űrhajósokat eljuttatni a Holdra.

Ha hazájában Németországban marad, nem lett volna lehetősége arra, hogy kihozza magából az optimumot.
Nem járulhatott volna tehetségével ahhoz, hogy az emberiség űrhajósokat juttasson el a Holdra.

2. A szerző rossz helyen keresgél, amikor mindenáron félremagyarázza a „munkaalapú gazdaság” fogalmát.

Gondoljon a Csekonics báró hasonlatra, ami arra utal, hogy a családi vagyon felélésével is lehet átmenetileg a jólét látszatát kelteni.

„Ha nincs pénzem iszom hitelbe.”

Ez jól hangzik a Bob herceg című operettben, és eléggé ortodox megoldásnak tűnik, de a hitelezők türelme sem végtelen, ezért noha ortodox és ezért jól hangzik, de nem lehet végleges megoldás.

Ez a szoclibek által kitaposott út tévútnak, zsákutcának bizonyult, amely mostanra járhatatlanná vált.

Vidéki 2013.02.19. 09:40:05

@makro67:

Írod: (A cikk) "a Magyar Narancsba így is jó lesz!"

Valóban a cikk egy napi kormányellenes propaganda anyag kritériumainak megfelel, amikor nem kötelező racionálisan gondolkodni és az interpretálás olyan színvonalú lehet, mint amit Karinthy Frigyes így jellemzett:

Karinthy Frigyes frappánsan rámutatott, hogy a tolmácsolás, az ide-oda információáramlás milyen következményekkel járhat.

Ady Endre versét fordította kétszer oda vissza a német és magyar nyelvet használva.

Az eredeti szöveg így hangzott:

„Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág,
S finom remegések az erőm.”

Az oda-vissza műfordítás végeredménye ez lett:

„A Herz féle szalámiban,
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más efféle terményekben,
Hidd el ó nyájas olvasó!”

bankvezér 2013.02.19. 09:52:53

@Vidéki:
Igen, a professzor úr ezt az írását a publicisztika műfajában alkotta.
Itt most ne keressünk tudományos igényességet. Akinek van humorérzéke, az együtt nevet a szerzővel azokon, akiket az írás teljesen jogosan leleplez és kigúnyol. :)

Vidéki 2013.02.19. 09:58:13

Írod: "a professzor úr ezt az írását a publicisztika műfajában alkotta."

Akkor ettől ne várjuk a valóság megvilágítását.

Most a "felhomályosítás" a kitűzött cél!

bankvezér 2013.02.19. 10:50:17

@Vidéki:
A szerzőnél kell reklamálni. :)

Melampo 2013.02.19. 22:36:46

A munka alapú gazdaság egy fantazmagória. Ugyanolyan fantazmagória mint az, hogy egyszer majd az egyetemi katedrákon kulturált, toleráns, művelt, intelligens, politikai előítéletektől mentes professzorok fognak oktatni és blogokat is ilyenek fognak írni.
De hát könyörgöm, álmodni csak szabad?

Jani haverja · http://alfa-kontakt.info/ 2013.02.20. 11:43:02

@greybull: Az "Egészséges erotika" című régi, de örökbecsű film pont erről szólt. Mindenkinek ajánlom megnézésre.

peeblish 2013.02.20. 18:17:47

A lényeg a bejegyzés végén van: ez csak egy politikai jelszó.
Aki eljut odáig, hogy elgondolkozzon rajta, hogy valójában mit is jelent, sőt, igyekszik kihámozni a hasonló semmitmondó politikai jelszavaktól hemzsegő kormányzati politikából, hogy mit jelent, az biztos lehet benne, hogy ez a jelszó nem neki szól. Talán egyszer eljön az idő, amikor az ilyen emberek akkora politika súllyal bírnak, hogy a politikusok kicsit óvatosabban mondanak ekkora marhaságokat. De addig is, éljen a munka alapú gazdaság és a keleti nyitás, hogy Magyarország megújuljon.

pandava 2013.02.20. 18:31:28

@Jani haverja: tudja mindenki. Vidékinek olyan elborult, megkeseredett elméje lehet, hogy igazából utálni se lehet. Ez az a szint, aminél az ember már sajnálatot érez.

Cikk pedig jó, csak ezek a nagyokosok nem tudják megemészteni, hogy bár ők igazi lángelmék, egy újság sem hozza le remekműveiket. Szegény meg nem értett zsenik:)

Vidéki 2013.02.21. 19:52:34

@Jani haverja:

Te albán kecskesajton hízol, albán Lekekkel tömöd zsebeidet.

Cserébe albán gazdáid azt várják el tőled, hogy üsd a magyar kormányt ahol éred.

Albán pénzen mocskolódsz, üríted mocskodat Magyarországra.

Jani haverja · http://alfa-kontakt.info/ 2013.02.22. 08:15:02

@Vidéki:
"Cserébe albán gazdáid azt várják el tőled, hogy üsd a magyar kormányt ahol éred."

Én nem mocskolok senkit, csak azokat a bérkommentelőket buktatom le, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy minden kommentet külön megírjanak, hanem kész szövegpanelekkel dolgoznak. Vagy a Habony úr osztja ki nektek ezeket a kész szövegpaneleket?

Veled ellentétben ÉN A SAJÁT PÉNZEMEN engedhetem meg magamnak, hogy ide írkáljak, téged viszont - akaratlanul - a magyar adófizetők fizetnek, mivel egy fideszes bérkommentelő vagy.

Secnir 2013.02.22. 17:43:36

@Vidéki:
"Te albán kecskesajton hízol, albán Lekekkel tömöd zsebeidet.

Cserébe albán gazdáid azt várják el tőled, hogy üsd a magyar kormányt ahol éred.

Albán pénzen mocskolódsz, üríted mocskodat Magyarországra."

ezt is beposztolod mindenhova, öreg III/III-as...

(amúgy szerencsétlen nem tudja, hogy milyen finom -és drága- a kecskesajt, de azt sem, hogy az albán lek az egy keményvaluta a forinthoz képest...

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2013.02.23. 08:47:30

Nekem van azért egy sanda gyanúm, hogy emögött a szlogen mögött egy igencsak túlhaladott termelésszemlélet is van.

Jani haverja · http://alfa-kontakt.info/ 2013.02.23. 11:44:23

@Secnir: Meg azt sem tudja, hogy itt átszámolva 1.200 Ft-ért veszem a kecskesajt kilóját :)

Magyarországon miért is drága? Ja az adók...
süti beállítások módosítása