nem a pék jóindulatától

Egy a jelszónk: a növekedés. Ez most Európa Szent Grálja, ezzel a szóval az ajakán vonul az újonnan megválasztott francia elnök Németországba, ez teheti a válság során megnőtt adósságterheket megint elviselhetővé, ez mentheti meg az eurót anélkül, hogy meg kellene változtatni…

A nominális bérek lefelé merevek. Évtizedeken át ez a - szinte dogmává merevedett - állítás támasztotta alá a Keynes nevével operáló aktívista keresletmanipuláló makroökonómiai politikát. Merev nominális bérek esetén a recesszióban a kereslet visszaesését érzékelő…

Hát persze, hogy a jelen válságban gyógyírként ajánlott keynesista gazdaságstimuláló csomagok indítottak többeket Bastiat tanmeséjének felidézésére. Ezzel együtt nem mindig világos, hogy a téma körül folyó vita értelmezési vagy ideológiai. Will Wilkinson mindenesetre…

Most videón, aktualizálva és kissé szájbarágósan, de a tanmese éppoly ütős ma, mint régen.

Másik kedvenc keynesiánus véleményvezérünk (közéleti vállalkozónk?) megírta nekünk a fiskális stimulus elméleti igazolását röpke 12 oldalon. Elegáns és tömör, akár Lucas Krugman is írhatta volna. (Btw: a Berkeley-n is a monetarista a szitokszó minden chicagóira?)

Avagy miért nem hasznos mindent elfelejtenünk, amit az elmúlt 30 évben a makroökonómia felfedezett.

Cikkének megjelenése – szeptember másodika – óta több olvasónk is felhívta a figyelmünket arra, hogy Paul Krugman ismét és sokadszorra nekiesett a közgazdász-társadalomnak úgy általában, mert az – egy általa kedvelt törpe kisebbségtől eltekintve – az…

Ajándékozzumk vásárlási utalványt! Ha ezt az állam teszi, és az utalványok elég rövid határidejűek, akkor az így generált kereslet kivezet minket a recesszióból. Mást nem is kell elhinni hozzá, csak azt, hogy az emberek a statikus keynesi modell fogyasztási függvénye szerint…

Nem, dehogy, ez csak az apropó. Valójában Akerlof és Shiller e blogban már emlegetett könyvének örve alatt arról merengünk, hogy ragaszkodjon-e a közgazdaságtan elmélete a racionalitási posztulátumhoz, vagy pedig a pszichológia által feltárt néhol látványosan irracionális…

Azért vannak nagy nevek a keynesi oldalon is – Akerlof és Schiller –, bár nem a fiskális politika, hanem az „animal spirit” pszichológiája tárgyában idézik meg őt. Szerintük a racionalitás mai divatja ezt kiűzte a modellekből. Lett is válság. 

Egy történelmi példa a fiskális stimulus kudarcára: a német egyesítés. 

Döntő többségben (63%) nem! Legalábbis az Economist olvasói körében.

Úgy tűnik, a téma végre beindult. Itt egy újabb problémás eset. Most még a keynesizmus dolgában kéne valahogy felpezsdíteni az olvasókat. De jó úton járunk, átvezetés ehhez a témához a cikk végén.

Úgy tűnik, nem mindannyian. Az újrafogalmazott kérdés: annak kéne-e lennünk? A vitát érdemes tovább követni (holnap lezárul a szavazás). 

Ki is itten a keynesista? Az Economist online vitát kezdeményezett a keynesizmus feléledéséről. Be lehet szállni, hacsak egy szavazat erejéig is. 

Két, nagyon rövid és egyszerű, írás a fiskális stimulus és a keynesi multiplikátor ellen, egy - kicsit bonyolultabb és szokatlan irányból, a Mennyiségi Elmélet felől, és ha csak megengedőleg is - mellette.

A vita a fiskális stimulusról egyáltalán nem csitul. Egy pro, sok con ( 2., 3., 4., 5.). Néha kifejezetten az az érzése az embernek, hogy Krugman versus mindenki más meccs folyik.

E sorozatcím alatt egyre inkább a fiskális stimulus potenciális hasznáról, de méginkább haszontalanságáról szóló újabb és újabb nézetek sorakoznak, legyenek azok egyszerűbbek vagy tudományosabbak. Ha valaki nehezményezné, hogy gyakrabban idézünk ellenérveket mint…

No lám, hazai portálon is lehet olvasni színvonalas elemzést arról, hogy az állami költekezés nem is olyan nyílvánvalóan hasznos módja a válságkezelésnek. Köszönjuk, Karcsi!Mindehhez magunk már csak annyit tehetünk hozzá, hogy idősebb korában, a 40-es években, már maga Keynes…