Nemzeti érzelmű fogyasztók szívesen vásárolnának hazai terméket a külföldi helyett, hogy ezáltal is támogassák a nemzet felvirágzását. Gyakran kerülnek azonban szembe azzal a problémával, hogy nem is olyan könnyű eldönteni, hogy mi is a hazai termék. És a legtöbbször nem is azért, mert csaló és profithajhász - szükségszerűen kevésbé nemzeti érzelmű - termelők és kereskedők kihasználni próbálván a nemzeti érzelmek teremtette konjunktúrát azt is honi jószágnak állítják be, ami valójában nem az. A helyzet az, hogy globalizálódott, szakosodásra épülő világunkban egy termék előállításának fázisait akár száz országban is végezhetik, máshol találják ki, mint ahol az alkatrészeket gyártják, szükséges szolgáltatásokat nyújtják vagy az összeszerelést végzik. Legtöbbször már teljesen kibogozhatatlan, hogy az összértékhez mely ország termelői milyen arányban járultak hozzá.

Ennek a kibogozhatatlanságnak azonban súlyosabb következményei is vannak annál, minthogy a tudatos vásárlók számára megnehezül a tudatos vásárlás. A jószágok hozzáadott értékének származási hely szerinti megoszlását a kereskedelmi statisztikák sem képesek követni. Emiatt azok a kerekedelempolitikai lépések, amelyeket egyes országok éppen az ilyen nemzetközi kereskedelmi statisztikák nyújtotta információk alapján szándékoznak megtenni, akár a helyzet teljes félreértésén is alapulhatnak.

Hát persze, hogy az USA és Kína közti külkereskedelmi feszültségekről beszélünk. Az USA számára a napnál világosabb, hogy az agresszív kínai manipulációk az amerikai piac kínai termékekkel való elárasztására károsan hatnak a honi termelők és a munkavállalók helyzetére. Már már szankciókat is kilátásba helyezve igyekeznek Kínát gyakorlata megváltoztatására bírni. És mely bizonyíték teszi ezt a napnál világosabbá? Nos az a méretes és növekvő külkereskedelmi többlet, amit Kína - a külkereskedelmi statisztikák tanúsága szerint - az USA-val szemben felhalmoz.

De biztos-e, hogy valóban kínai az az exporttöbblet, amit a staisztika mér? A Wall Street Journal tudósítása szerint 2009-ben például 1,9 milliárd dolláros hiány keletkezett a kétoldalú kereskedelemben az Apple iPhone-jai miatt, ezeket ugyanis Kínában szerelik össze, és onnan szállítják Amerikába.  Ám e termék esetében a kínai hozzáadott érték - az összeszerelés maga - kevesebb mint négy százalékot tesz ki, a többit (alkatrészeket és szolgáltatásokat) más országokban teszik hozzá, és exportálják Kínába. Mégis, a kereskedelmi statisztikák számbavételi szabályi szerint, a végtermék származási helye Kína, függetlenül attól, hogy ki mennyit tett hozzá.

Az idézett szakértő szerint, ha a hozzáadott érték származási helye szerint korrigálják az amerikai import statisztikáit, akkor az amerikai-kínai kereskedelem egyenlege a felére csökken. Úristen! Lehet, hogy a következő világkereskedelmi háború valami olyasmi miatt fog kitörni, ami nincs is? Ehhez képest tényleg smafu az, hogy a nemzeti érzelmű vásárlók nem tudják, hogyan támogathatnák a hazai termelőket.