nem a pék jóindulatától

"Az embernek ... állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. [...] Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Adam Smith

Friss topikok

Címkék

30 as évek válsága (13) 4 1 (2) acemoglu (9) adam smith (6) adórendszer (29) adósság (11) adótudatosság (2) aea meetings (1) aghion (1) alan greenspan (3) alvin roth (1) argentína (1) árindex (2) árszabályozás (2) árverés (1) autóvásárlás (3) bankállamosítás (3) bastiat (3) becker (3) behaviorizmus (32) big government (2) bizalom (1) biztonság (1) buborék (5) bűnözés gazdaságtana (3) clark (4) credit crunch (1) daniel kahneman (1) defláció (3) depresszió (3) devizahitelek (2) devizapiac (1) diszkrimináció (3) döntéselmélet (2) drogpolitika (4) egészséggazdaságtan (4) elmélettörténet (1) energia (2) erkölcsi kockázat (8) értékek (3) értékpapírosítás (2) euró (12) európa (2) externáliák (1) fejlődésgazdaságtan (22) fejlődésgazdasgtan (2) félelem (1) felsőoktatás (9) fiskális politika (46) foci (5) fogyasztóvédelem (2) forint (2) francia (1) friedman (4) gary becker (6) gazdasági növekedés (11) gazdaságpolitika (47) gazdaságtörténet (7) gdp (2) globális aránytalanság (20) globalizáció (6) görög válság (12) hayek (4) humor (2) imf (11) imf hitel (2) incidencia (1) index (1) inferior (10) infláció (15) ingatlanpiac (1) interjú (14) io (1) irving fisher (1) it (1) izrael (1) japán (6) járadékvadászat (1) játékelmélet (4) jog és közgazdaságtan (5) john list (1) kamat (6) kapitalizmus (10) karácsony (1) kerékpár (1) kertesi gabor (1) keynes (12) keynesizmus (19) kezdi gabor (1) kína (19) kísérlet (2) klímaváltozás (7) költségvetés (6) konferencia (1) könyvismertetés (4) környezetgazdaságtan (4) korrupció (1) közjószág (2) közösségi gazdaságtan (3) krugman (23) külföldi segélyek (5) külföldi tőke (4) kvíz (1) lettország (1) likviditási csapda (3) luxus (4) maffia és allami transzferek területi eloszlása (1) magyar (23) makroökonómia (55) mancur olson (1) mankiw (1) maurice allais (1) megtakarítás (5) microfinance (1) migráció (2) mikroökonómia (20) mikroszimuláció (1) minimálbér (1) mnb (2) monetáris politika (22) multik (2) munkahelymegőrzés (5) munkapiac (22) murphy (4) nber (1) német (4) nobel díj (17) normál (1) nudge (6) nyugdíjrendszer (2) oecd (1) ökonometria (27) oktatási (44) olajárak (3) olasz (1) olivier blanchard (1) olson (1) paternalizmus (1) patrióta gazdaságpolitika (4) paul romer (1) paul samuelson (1) pénzillúzió (3) pénzügyi (6) pénzügyi rendszer (9) pénzügyi szabályozás (14) pénzügyi válság (16) piacgazdaság (1) pigou (1) politikai gazdaságtan (16) politikai intézményrendszer (13) portfolioblogger (126) profit (1) protekcionizmus (10) reform (2) rendszer (1) rendszerkockázat (1) richard thaler (1) rosling (1) shapley (1) shiller (1) Sims (1) stabilizáció (1) steven levitt (2) stigler (1) stizlitz (1) szabad piac (7) szabályozás (9) szociális támogatás (3) támogatás (4) tanulság (3) ted (3) tőkeáramlás (2) transzformációs válság (1) újraelosztás (1) usa (28) üzleti ciklus (8) válság (41) válságelemzés (20) válságkezelés (19) válság okai (9) valutaárfolyam (14) verseny (8) vita (27) yale (2) Címkefelhő

Tények és javaslatok

2011.05.16. 08:25 eltecon

Magyarországon a 15 és 64 év közötti népesség csaknem 14%-a (közel egymillió ember) valamilyen munkavégzést korlátozó betegséggel vagy fogyatékossággal él. A sok rokkantnyugdíjasról még azok is tudnak, akik amúgy csak szőrmentén érdeklődnek a magyar munkapiac sajátosságai iránt. Azt is tudni véljük, hogy aki beteg vagy fogyatékos, az nehezen talál munkát. Valóban, szerencsétlen sorsú honfitársainknak alig egynegyede dolgozik, zömmel zárványszerűen működő, alacsony hatékonyságú, elkülönült intézményekben, egymással összezárva. Tényleg ez lenne a legtöbb, ami nekik adható? Mi a legjobb nemzetközi gyakorlat arra, hogy legalább részben megpróbáljuk visszaterelni őket a munkapiacra? Mire jó a munkapiaci rehabilitáció, és mit mutatnak a hazai tapasztalatok? A Budapest Intézet megmondja a tutit: hosszan és alaposan, ahogy alapos kutatókhoz illik, illetve röviden és velősen az érdeklődő laikusok (és vélhetően a sajtó) számára. A szakpolitikai kiskáté-sorozat remek kezdeményezés, őszintén reméljük, hogy még sokat olvashatunk belőlük.

És drukkolunk, hogy ne csak mi lelkesedjünk értük.


2 komment

Címkék: magyar gazdaságpolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://eltecon.blog.hu/api/trackback/id/tr542906354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GeeDawg2 2011.05.16. 16:29:59

Sziasztok, a rehabilitációs hozzájárulás - mint integrációs szakpolitikai eszköz kérdése szándékosan nem lett elemezve, vagy véletlenül maradt ki?

varadi_balazs 2011.05.17. 08:13:29

@GeeDawg2: Az egész szakpolitikai terület feltárására nem adott pénzt és időt az OFA, csak egy nagy követ fordítottunk fel ezúttal. Ahhoz legalább is munkaadókat kellett volna interjúzni. Személyes véleményünk persze a rehab hozzájárulásról is van,de nem evidence-based...
süti beállítások módosítása